Kereső toggle

Elnökválasztás és visszarendeződés Egyiptomban

Szíszi, az erős

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egyiptom újra elnököt választ, a másodikat a 2013-ban katonai puccsal elmozdított, iszlamista Mohamed Murszi helyett. Két jelölt van: az elnököt a hatalomból elmozdító katonatiszt, Abdel Fattah asz-Szíszi és Hamdín Szabáhi ellenzéki politikus. Az ellenzék jelentős része cirkusznak tekinti és bojkottálja a választásokat. Szíszi dandártábornok elsöprő győzelemre készül.

Bátran kijelenthetem, hogy az elnökválasztás viszonylag békésen indult. Nem a házam előtti bombarobbanás ébresztett, mint az alkotmányról szóló népszavazáskor, iszlamista tüntetőkbe sem lőtt bele délelőtt senki sem. Egyedül csak a Kairóban kivezényelt százötvenezer katona, az útlezárások és a köröző katonai helikopterek emlékeztettek arra, hogy ma az egyiptomiak megválasztják elnöknek a volt védelmi minisztert, ezzel pontot téve a 2011-ben kitört forradalom végére. Kijelenthetjük, hogy az arab tavasznak egyszer és mindenkorra vége van Egyiptomban. A Muzulmán Testvériség vezetői vagy halottak, vagy a halálos ítéletük végrehajtását várják, a mozgalom konkrétan terrorszervezetté lett nyilvánítva. Betiltották a 2011-es forradalmat kirobbantó liberális szervezetet, az Április 6. mozgalmat is, vezetőik börtönben ülnek a gyülekezésről szóló törvény megsértéséért. Jelenleg senki sem szervezhet tüntetést a rendőrség és a belügyminisztérium engedélye nélkül. Márpedig azt pedig senki sem kap, aki nem Szíszi melletti szimpátiatüntetést szervez.

A Mubarak-érába való visszarendeződést mindenki a bőrén érzi, a Hetek tudósítóját például majdnem rabosították a központi vasútállomáson a rendőrök, mert fényképezni merészelte az arabeszkkel díszített és teljesen felújított épületet. Bár minden kormányzati engedéllyel rendelkezem ahhoz, hogy fotózzak, kevesen múlt, hogy az elkövetkező napokat a helyi rendőrkapitányságon töltsem vádemelés nélkül – csak azért, mert egy rendőr úgy gondolta, megmutatja, meddig mehet el. Bármeddig. Képzelje el a kedves olvasó, hogy ha egy külföldi, akkreditált tudósítót le lehet hetekre csukni bármiféle fennakadás nélkül, mit lehet megtenni a mezei honpolgárral? Bármit. És ezt értsék szó szerint!

Ez azonban a jelek szerint a legkevésbé sem zavarja az egyiptomi nép egy jelentős részét. A hisztéria Szíszi tábornok körül a napokban hágott a tetőfokára. Személyi kultusza olyan nagyra nőtt, hogy már nemcsak a kávézók falán találkozhatunk portréival (ezekből többféle van: erőt sugárzó, aggodalmas tekintetű, a Közel-Keletet egy zsákban a hátán cipelő, de oroszlános is), hanem női fehérneműkön is.

Bár e sorok írásakor még javában tart az egyiptomi elnökválasztás, a kedves olvasó már most borítékolhatja, hogy az elkövetkező években Abdel Fattah asz-Szíszi lesz Egyiptom elnöke, elsöprő különbséggel, igaz, alacsony részvételi arányok mellett. De ki ez az ember és honnan érkezett az egyiptomi politika porondjára?  

Abdel Fattah asz-Szísziről keveset lehetett hallani a 2013-as katonai hatalomátvételig. 2011-ben a neve annak apropóján került a hírekbe, hogy a Legfelsőbb Katonai Tanács tagjaként kiállt a hadsereg által végzett szüzességi tesztek mellett a Tahrír téren megtámadott nőkön, 2012-ben pedig Murszi elnök őt nevezte ki a rettegett egyiptomi katonai hírszerzés, a Mukhábárát élére, miután egy tucat egyiptomi katonát gyilkoltak meg palesztin dzsihádisták. Akkor mindenki, beleértve a Muzulmán Testvériséget is, úgy gondolta, hogy Szíszi az elnök embere. Két dolgot lehetett tudni róla: hogy introvertált, kerüli a feltűnést, és hogy mélyen vallásos.

A 2013-as puccs azonban szépen bebizonyította, hogy a tábornok annyira azért nem introvertált, hogy ha kínálkozik a lehetőség, ne ragadja magához a politikai hatalmat –  és azt is, hogy vallásossága nem akadályozza meg abban, hogy éles lőszerrel lövessen a Muzulmán Testvériség támogatóiba.

A Hetek tudósítója több egyiptomi újságíróval együtt kinyomozta, hogy Szíszi tábornok Kairó Gamaléja negyedében született 1954. november 19-én, a Haret El Berkúkia utca 7. szám alatt. Életének első harminc évét pedig ott is töltötte.

A Közel-Kelet egyik legjellemzőbb tulajdonsága, hogy az emberek egymás szájában élnek, a privát szféra fogalma gyakorlatilag nem értelmezhető. Biztosra vettem, hogy a negyedben találkozom olyannal, aki személyesen ismeri a tábornokot, így odamentem.

Gamaléja „Iszlám Kairóban” található, középkori mecsetek veszik körül. Ahhoz, hogy elérjük, át kell vágnunk az ismert turistalátványosságon, a Khán el-Khalílin, más néven a nagypiacon.

Egy szűk és piszkos sikátor vezet Gamaléjára. Mindenhol szemét van a földön, az út nincs lekövezve. A Haret el Berkúkia egy átlagos kis piszkos utca „Iszlám Kairóban”. A közelében egyetlen kávézó található, melyet Hoszannak neveznek a tulajdonosa után. A Hetek tudósítója ide ült be egy kávéra, hátha találkozik néhány helybelivel, akik ismerik az ország jövendőbeli elnökét. Néhány percen belül kiderült, hogy a kávézóban ücsörgő öregek mind a szomszédjai és iskolástársai voltak a tábornoknak. Miközben vízipipájukat szopogatják, földijüknek kampányolnak.

Hamdi Hamid (59) nyugalmazott katonatiszt, Atíf Taúfík (59) nyugdíjas könyvelő, Ali Hoszan (62), a kávézó tulajdonosa és Szalah Abu Ún (59) úr boldogan mesél az asz-Szíszi családról. Leszedve történeteikről a szirupot, meg is rajzolhatjuk Egyiptom jövendőbeli teljhatalmú urának portréját.

A tábornok egy hagyományos muszlim családba született. Édesapját Huszein Khalid asz-Szíszinek hívták. Két felesége volt (az iszlámban megengedett a többnejűség – a szerk.), akiktől összesen tizennégy gyermeke született. A második házasságából született Abdel Fattah, két fiútestvére van, Ahmed, Huszein és öt lány.

Az öregek elmondása szerint a családfő keménykezű volt: nem engedte a gyerekeit játszani a többi egyiptomi gyerekkel az utcán. Egyetlen iskolán kívüli tevékenységet tűrt el, ez pedig a mecsetbe járás és a spirituális tanulás volt. Innen ered Szíszi introvertsága és vallásossága: tartja a napi öt imádságot és a pénteki imát is. A család több bolttal is rendelkezett a Khán el-Khalílin és az általuk készített kagylóberakásos bútorokat, dísztárgyakat árulták.

Szíszi édesapja jó kapcsolatot ápolt Gamal Abdel Nasszer tábornokkal, Egyiptom későbbi legendás elnökével, aki, miután felköltözött Alexandriából, alig pár utcányira lakott a családtól. Jól is jött neki ez a barátság – mivel többek között peres ügyekben közvetítőként dolgozott, ennek köszönhette, hogy akkor sem került börtönbe, amikor – már Nasszer alatt – beperelte a belügyminisztériumot. Kevesebbért is lehetett életfogytiglani börtönt kapni akkoriban, de Abu Haszán (Szíszi apjának a beceneve – a szerk.), nemcsak hogy a zaklatást kerülte el, de meg is nyerte a pert. Erről a barátságról árulkodik Szíszi kisgyermekkori képe Nasszer elnökkel. Ha van minta a tábornok életében, akkor az kétségkívül Nasszer elnök.

A fiatal Szíszi a helyi iskolákba járt, 1967-ben lépett be a hadseregbe, nehéz időkben, hiszen Egyiptom éppen egy Izraellel szemben elveszített háborún volt túl, és a vereségért a társadalom a haderőket hibáztatta. Szíszit a visszavágás vágya és – bár ezt ugyan senki nem mondta a Hetek tudósítójának, mégis ez volt az érzésem – az az igény vezette a hadsereg kötelékébe, hogy minél távolabb kerülhessen autoriter édesapjától. Ez sikerült is, a katonaságnál páncélos hadviselést tanult, hamar felismerték jó szervező képességét és éleslátását, katonai karrierje üstökösként ívelt fölfelé. 

Amikor eljött az idő, családja feleséget választott neki: egy Entiszár nevű helybeli nőt vett el. A beszámolók itt kissé zavarosak: az öregek fele arra esküszik, hogy Entiszár csak a család barátja volt, míg mások szerint a tábornok unokatestvére. Ami nyilvánvaló, hogy a Közel-Kelet egyik bevett szokásához híven elrendezett házasságot kötött a jövendőbeli elnök.

Ebből a házasságból négy gyermek született, három fiú és egy lány. Mind a négyen katonai iskolában tanultak. Egyedül Haszán, a legidősebb fiú példája érdekes, ő ugyanis feleségül vette a katonai hírszerzés Szíszit váltó vezetőjének a lányát – vélhetőleg szintén elrendezett házasság keretein belül. Sosem árt, ha rokon az ország második legbefolyásosabb embere.

A férfiak elmondása szerint ha Szíszi lesz az elnök, akkor „Egyiptom újra olyan büszke ország lesz, mint Nasszer alatt.” Szíszi ugyanis „be akar kerülni a történelembe”, ennek a jelei pedig már meg-megnyilvánulnak nyilatkozataiban, illetve az átmeneti kormány intézkedéseiben. „Figyeld meg, hogy meg fog szabadulni az amerikaiaktól, ahogyan Nasszer tette. Lehet, hogy még a zsidókat is le fogja törölni végre a térképről” – meséli Atíf úr mosolyogva. Szavainak ad némi súlyt, hogy úgy tűnik, Egyiptom már meghívta az oroszokat a fegyverbeszerzési tárgyalásokra, így elképzelhető, hogy véget ér a harmincnégy éves amerikai fegyvermonopólium az országban. (A Camp David-i béke értelmében az Egyesült Államok 3 milliárd dollárnyi támogatást nyújt fegyverekben évente Egyiptomnak.) Emellett egyre többet hallani arról, hogy Egyiptom több szerepet kíván vállalni az arab világ konfliktusainak rendezésében. „Szíszi egységesíteni fog minden arabot, csakúgy, mint Nasszer” – vélekednek az öregek.

Ami bizonyos, hogy Abdel Fattah asz-Szíszi, az egyiptomi hadsereg Legfelsőbb Katonai Tanácsának teljes támogatását élvezve, családi szálakkal kötve a katonai hírszerzés vezetőségéhez, elképesztő fölénnyel fogja megnyerni az elnökválasztást.

S bár a demokrácia és a civil szabadságjogok követelése, az arab tavasz elbukott, elképzelhető, hogy a visszarendeződés nem áll meg Mubaraknál, hanem továbbmegy Nasszerig. Ezzel egy probléma van: Nasszer háborúzott szomszédjával, Izraellel.

Szíszi egyébként nemrég azt nyilatkozta egy tévéinterjúban, hogy elismeri Izrael Államot, és meg is fogja látogatni, amint Izrael elismeri a független Palesztinát, melynek Jeruzsálem a fővárosa. Ha ezt nem értené a kedves olvasó, lefordítom: majd ha piros hó esik.

Olvasson tovább: