Kereső toggle

Ebéd Szíriáért - Helyszíni riport Kairó külvárosából

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Közel-Keleten a szíriai menekültek helyzete kritikus. Míg Libanonban a hirtelen megjelent olcsó munkaerő okoz gazdasági válságot, és az Aszad-rezsimet támogató Hezbollah terrorizálja a szíriai menekülteket, Egyiptomban ez állami szinten valósul meg. Még menekülttáborok sincsenek.

„Október hatodika” város Kairó egyik külkerülete – egyórányi autózásra az egyiptomi fővárostól. Kint van a sivatag szélén, az utat bevásárlóközpontok és elhagyott bányák szegélyezik. A rozsdásodó daruk mementóként merednek ki a földből – a gazdasági válság hatására szünetel a termelés.

Forróság van, remeg a levegő. A taxis végül lekanyarodik a sivatagi útról, és egyforma betonházak felé veszi az irányt, megérkezünk az új városba, Kairó elképesztő ütemű terjeszkedésének szimbólumába. Azért autóztunk ki ide, hogy találkozzunk egy szíriai menekült családdal.

Ahmed és felesége, Zeinab (a nevüket a kérésükre megváltoztattuk – a szerk.) 2013 januárjában menekültek el Homszból, hogy Egyiptomba jöjjenek, és munkát találjanak, azzal a körülbelül háromszázezer szíriaival együtt, akiknek ugyanez volt az elképzelése.

Bár az ENSZ menekültügyi főbiztossága a regisztrált szíriai menekültek számát az egyiptomi Menekültügyi és Migrációs Minisztériummal együtt 137063 főre teszi, a területen dolgozó emberjogi és humanitárius alapítványok szerint a valós adat 150000 és 300000 fő közé tehető.

Azért ilyen alacsony a regisztrált menekültek száma a humanitárius munkások szerint, mert sokan lemondtak arról, hogy bármilyen formában is legális papírokra és tartózkodási engedélyre tegyenek szert a 2013-as egyiptomi zavargások és a katonai puccs miatt – inkább maradnak illegalitásban, abban reménykedve, hogy Európába jutnak. De ne rohanjunk ennyire előre.

Ahmed telefonszámát a Neumann Alapítvány egyik munkatársától kaptam meg, amikor arra kértem, hozzon össze egy tipikus, Egyiptomban élő szíriai családdal. Az alapítvány többek között oktatási projekteket szervez a szíriai menekülteknek.

Egy szíriai menekültcsalád

Aggódtam, hogy szóba állnak-e velem, mert nem szerencsés külföldi újságírónak nyilatkozni mostanában Egyiptomban, különösen, ha szír menekült az ember. Kellemes meglepetés ért. Ahmed már másnapra áthívott magukhoz, hogy ebédeljek a családdal.

Már az utcán vár, amikor kiszállok a taxiból. Középkorú, fehér inget viselő férfi integet barátságosan felém – csak a bőrének világosabb színe árulkodik szíriai származásáról. Kezet rázunk, és elindulunk az egyik panelház felé, ahol élnek.
„Hányan élnek itt?” – kérdezem útközben.
„Csak »Október hatodika« városban úgy negyvenezer vagy még több szíriai menekült él” – kapom a választ. Ennek az az oka, hogy Kairó külvárosában sokkal olcsóbb lakásokat bérelni, a hír pedig gyorsan elterjedt a szíriai menekültek körében.

A második emeleten élnek egy panelházban, egy hatvan négyzetméteres lakásban, hatan. Saját gyermekei mellett Ahmed magához vette unokatestvérének a gyermekeit is, akiknek nincsenek más rokonai az országban – az édesapjuk éppen Görögországban, egy menekülttáborban várja ítéletét.

Eredetileg persze Lampedusába, Olaszországba indult egy lélekvesztőn, papírok nélkül, de a hajónak leálltak a motorjai, segítséget kellett kérniük – Görögországba toloncolták őt és társait.

„Ez nagyjából mindennapos történet az egyiptomi szíriaiak körében” – mondja Ahmed, miközben gyerekek rohangálnak körülöttünk, és a konyhában a felesége készíti az ebédet. „A csempészek húszezer fontért engednek fel valakit ezekre a halászbárkákra, a hajóik pedig majdnem mindennap kifutnak – teszi hozzá. – A múlt héten is meghalt egy tucat ember, mert elsüllyedt az egyik hajó.”

Miközben az ebédre várunk, elmeséli, mi is történt a szíriai menekültekkel a polgárháború kitörése óta. A 2013 júniusában puccsal elmozdított Muzulmán Testvériség-féle kormányzat, élén Mohamed Murszi elnökkel, kiemelt kérdésként kezelte a szíriai konfliktust és az országból érkező menekültek ügyét. Sajtónyilatkozatok tucatjaiban ítélte el az Aszad-kormányt, terroristának nevezve azt, és fenntartotta a szíriaiak számára a vízummentességet. 2012-ben több százezren érkeztek Egyiptomba a körülbelül hárommillió szíriai közül, aki elmenekült a polgárháború poklából, és menedéket keresett mindenfelé a világban.

„Bár az egyiptomi hatóságok sosem hoztak létre menekülttáborokat, mert az a ki nem mondott elképzelés, hogy ha Egyiptomban akarsz élni, akkor együtt kell élned az emberekkel, ekkor még nem okozott gondot. Az egyiptomiak szeretettel fogadtak minket, és munka is akadt” – állítja Ahmed.

A problémák 2013 nyarán kezdődtek, amikor a hadsereg, élén Abdel Fattah asz-Szíszi védelmi miniszterrel (jelenleg a legesélyesebb jelölt az e hónapban tartandó egyiptomi elnökválasztásokon – a szerk.) a tömegtüntetések hatására elmozdította Murszi elnököt, és átmeneti kormányt állított fel. A kormányzati médiagépezet a palesztinokat, szíreket a Muzulmán Testvériség ügynökeiként kezdte ábrázolni, komoly paranoiát idézve elő az egyiptomiak között, mely abban csúcsosodott ki, hogy bevezették a szíriaiak számára a vízumkötelezettséget.

„Azt vettük észre, hogy nemkívánatos személyek lettünk Egyiptomban – meséli Ahmed. – 2013 nyarán ez az őrület odáig fokozódott, hogy elég volt szíriai dialektusban beszélni az arabot, és máris letartóztattak. Több száz szíriai ült börtönben hónapokig, minden tárgyalás nélkül. Azok a munkaadók pedig, akik alkalmazták őket, egyszerűen nem mertek többé munkát adni nekik, félve a lehetséges atrocitásoktól.”

A helyzet pedig – annak dacára, hogy a börtönökből azóta többeket kiengedtek – korántsem javult. Ahmed is munkanélküli – a szír családok azokat a tartalékokat emésztik fel, melyeket sikerült kimenekíteniük a polgárháborúból. Ezek pedig az immár négy éve tartó krízis miatt szinte teljesen kimerültek. „Az emberek menekülnek bárhová, ahová tudnak, de igazából egyetlen ország sem fogad be minket” – mondja Ahmed.

Az ENSZ menekültügyi főbiztossága is komoly problémákkal küzd az  egyiptomi menekülthelyzet kezelésében. A hivatalos sajtóközlemények szerint annak a 169 millió dollárnak, melyből a több ezer Egyiptomban élő szíriai menekültnek legalább az étkeztetését meg tudnák oldani, mindössze a kilenc százaléka érkezett meg, emiatt pedig már összeült a válságstáb, és a nemzetközi közösséghez is fordultak.

Senki sem tervezi a hazatérést

A Hetek tudósítójának arra a kérdésére, hogy hazatérnek-e Szíriába a kiírt elnökválasztás után, azt a választ kapjuk, hogy „kizárt”. „Kirakatválasztások lesznek Damaszkuszban, amit biztosan Aszad fog megnyerni – mondja Ahmed. – Az ideggáztámadás óta tudjuk, mire számíthatnak azok, akik haza akarnak térni.”

Bár már nem nagyon van kétsége afelől egyetlen szíriai menekültnek sem, hogy végül a polgárháborúból a Putyin elnök által mind diplomáciailag, mind fegyverekkel támogatott Bassár el-Aszad elnök fog kikerülni győztesen, félnek a jövőbeli megtorlástól. „Itt mindenki olyan városból menekült el, amit Aszad lövetett” – világítja meg a helyzetet Ahmed.

Arra a kérdésünkre, hogy akkor hol tervezik a jövőt, azt a választ kapjuk, hogy bárhol, ahol befogadják őket.

A cél persze elsősorban Európa, az Egyesült Államok, de már Brazília és Latin-Amerika is jelentős szír menekültközösséget mondhat magáénak. Igazából azonban ezek a menekültek senkinek sem kellenek.

„Több családot is ismerek, akik Magyarországra adták be a beutazási kérelmüket” – meséli Ahmed. Pontos számot azonban nem mond, megkeresésünkre pedig a kairói magyar konzul lapzártánkig nem válaszolt.

Ahmed felesége felszolgálja a szegényes ebédet, hang nélkül eszünk. Miután elköszönök, taxiba ülök, és elindulok Kairó belvárosa felé, ahol lakom. Az úton jut eszembe, hogy a megvendégelésem valószínűleg egyheti kosztpénzükbe került.

Olvasson tovább: