Kereső toggle

Paprikajancsi és Kiskanász

Polgárháborút vetít előre a szélsőjobb kedvenc jóslata

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Lángoló Magyarországot és egymást gyilkoló magyarokat vizionál egy szélsőjobboldali körökben nagy népszerűségnek örvendő jövendölés. Az úgynevezett nyirkai jóslat hitelességét semmilyen komolyan vehető érvvel nem lehet alátámasztani – ugyanakkor a sámáni hiedelemvilág reneszánsza révén ezrek tudatába, jövőképébe épült be masszívan. A következő évekre adott előrejelzései harmonizálnak a radikálisok várakozásaival.

„Még öt-hét! A medvebocsot lépre csalják és elverik rajta a port. Még nyolc-kilenc!

A Duna két partján vérben úszik a hulló lomb (…). Nevet kiáltanak, a nevén szólított Öreg tétovázik, de vállalja sorsát. Ifjak ragadnak fegyvert, nők és férfiak egyaránt. Ekkor megelevenednek az árnyékok. Az igaz harcosnak kedvét szegik.

Az ügyet nyugattól-keletig elárulják. Szerencsés, ki időben kereket oldhat. Nagy az érvágás!” – így „jövendölte meg” az úgynevezett nyirkai jóslat Németország kettéosztását, és az 1956-os magyar forradalmat és szabadságharcot – Nagy Imrével, a szovjet beavatkozással és a tömeges disszidálással együtt. Az iromány számos történelmi eseményt és személyiséget említ meg az elmúlt évtizedekből. A kopasz zsarnokban éppen olyan könnyű felismerni Rákosi Mátyást, mint a Vasmacskák Városának fattyában a Fiuméban született Kádár Jánost, vagy a Jóindulatú Betegben Antall Józsefet. A rendszerváltást – szinte évre pontosan – így írja „előre” a jövendölés: „A szürke marhát napos legelőre engedik. A csorda megszédül a szabadságtól. A barmok egymást öklelik.” De olvashatunk arról is, amikor a nemes egyszerűséggel Paprikajancsinak nevezett Gyurcsány leváltja a Szűkszavú Tárnokmestert (értsd: Medgyessyt), és csellel megszerzi a hatalmat, ám ezzel a Kiskanász (Orbán) malmára hajtja a vizet.

A „jóslat” eredetiségét nemcsak a pontos időre „előre jelzett” konkrét események kérdőjelezik meg, hanem az is, hogy mindezt 2005-ben publikálta először Máté Imre költő – ezt megelőzően senki sem hallott róla. A magát sámánnak tartó – 2012-ben elhunyt – Máté 1956-ban, a szabadságharc leverése után menekült Németországba, illetve Franciaországba, és csak a rendszerváltás után tért haza. Itthon nem annyira irodalmi munkásságával, mint inkább vallási tevékenységével tett szert (relatív) ismertségre. Megalapította a magyar sámáni hitre alapozó Yotengrit (jelentése: első istenség) egyházat, és megírta az ötkötetes Yotengrit-sorozatot, amely – mint egyik tanítványa, Sólyomfi Nagy Zoltán a Heteknek elmondta – összefoglalja „a kereszténység előtti idők magyar szellemi hagyományát”. Ennek második kötetében írta le a nyirkai jóslatot, amelyet szerinte 1948-ban magyar táltosok kaptak, amikor az ország jövője felől kérdeztek egy általuk megidézett középkori sámánt a Hanságban. Máté azt állította, hogy hozzá az emigrációban jutott el ez a jövendölés. Sólyomfi szerint azért nem hozta korábban nyilvánosságra, mert a „kor nem volt rá alkalmas”. Hozzátette: a költő mint a Kormorán Táltos Rend vezetője számos más hagyományt és szellemi ismeretet összegyűjtött az ötvenes évektől kezdve. Sőt, neki is voltak sajátos képességei: tudta érzékelni a láthatón túli világot, és onnan információkat is kapott.

Egy másik, név nélkül nyilatkozó sámán úgy tudja, hogy Máté Imre nagyanyja rábaközi „tudó” volt. Ő a maga részéről egyébként biztos abban, hogy a költőt meggyilkolták – arra azonban már nem merne esküdni, hogy a nyirkai jóslat hiteles. Egyértelműen állította azonban, hogy a Yotengrit-könyvek jelentősen megváltoztatták olvasóik világnézetét, és ezzel Máté jelentősen befolyásolta az ősmagyar hiedelemvilág követőinek egyre bővülő táborát. Arra a kérdésre, hogy a sámánizmussal jelenleg mennyien foglalkoznak behatóan Magyarországon, interjúalanyunk nem akart becslésekbe bocsátkozni. Annyit mondott, hogy vannak olyan szertartások, amelyeken akár kétezer ember is részt vesz.

Sólyomfi Nagy Zoltán hitelesnek tartja a nyirkai jóslatot, de hozzátette, hogy érdemes „óvatosan bánni” annak politikai értelmezésével, különösen, ami az eljövendő polgárháborút illeti. „Reménykedünk abban, hogy ez fizikai módon nem fog megtörténni, ez a jövendölés ugyanis nem egy fátum. Imre bácsi is mindig azt mondta, hogy nem szabad kijelenteni, hogy ez vagy az biztosan így lesz, már csak azért sem, mert sok mindent ő sem értett” – magyarázta a sámán, aki szerint egyre többen keresnek fogódzót az ősmagyar hitben, akik egyúttal a „jövő útjairól” is sokat beszélgetnek, sőt különböző – nem részletezett – technikákkal próbálnak felkészülni a jövendőre, vagy befolyásolni azt.

Máté Imre egyébként több, az interneten elérhető magyarázatában valóban hangsúlyozta, hogy „semmi sincs előre megírva”. Ehhez képest érdekes, hogy a nyirkai jóslat múltra vonatkozó részei százszázalékosan „bejöttek”, vagyis – Máté logikáját követve – mégis előre meg voltak írva. Ennél is nagyobb zavart okozott az ősmagyar erőben, hogy 2011-ben a Yotengrit egyház honlapjára felkerült a nyirkai jóslat újabb változata. Ebben érdekes módon olyan, eddig elfeledett részletek bukkannak fel, amelyek az első változat megjelenése utáni időszakot „jövendölik meg”. Ha ez nem lenne elég ahhoz, hogy

a téma önmaga paródiájává váljon, akkor nézzünk meg néhány sort a jóslat újabb szakaszaiból! Megtudhatjuk, hogy „Paprikajancsi utat tapos a Kiskanásznak, aki azt hiszi, magasba szállt, pedig csak Paprikajancsi csúszott mélyre”, de Máté megénekelte Geréb Ágnest és Schmitt Pált is: „Bábák dacolnak. Tömlöcbe vetik őket.

A betűvetésben gyarló főember nem irgalmaz nekik.” A „jóslaton” egyébként erősen érződik a szélsőjobbos ihletettség: például az Európai Unió a „lukas hajó” metaforájában jelenik meg, a Nyugat pedig a galambnak álcázott karvaly és kánya (bár a karvaly[tőke] alatt talán inkább a „zsidó világ-összeesküvést” kell értenünk). Mindenesetre a magát „szívében királynak, álmában császárnak” képzelő Orbán sem független ezektől az erőktől: „A fekete kányák rendje hatalomra tesz szert, és zsarolja a Kiskanászt, aki jót akarna, de rosszul.”

Ezek után talán már nem is meglepő, hogy a szélsőjobboldali „kultúrkörben” meghatározóvá vált a nyirkai jóslat, beleértve annak jövőképét is. „Kettészakad a nemzet, lángra lobban az Ország. A lángot vér oltja. (…) Magyar magyart gyilkol, de a bika hátáról is ide lőnek a hét teve miatt. A nép fele elpusztul. A szomszédok megmozdulnak, de ugrásra kész a zenélő sivatagok tigrise is. A megszeppent maradék UKKÓ-t híjja, a BOLDOGASSZONY-t” – szól a „jövendölés”, ami a 2018-ig tartó időszakra, vagyis a következő kormányzati ciklusra teszi ennek bekövetkeztét.

Ha a „jóslat” maga nem is több olcsó csalásnál, erősíti a polgárháborút vizionáló szélsőségesek várakozásait. Ráadásul a nyirkai jóslat az utóbbi években a neonáci kurucinfón és társoldalain túl, a mainstream politika világába is utat talált: nemcsak a fideszes Wittner Mária csevegett erről egy ízben az Echo TV-ben a jobbikos Pörzse Sándorral, hanem a kormánypárthoz köthető Helyi Téma című kampányújság is írt róla – igaz, leginkább Gyurcsány Ferencre mint Paprikajancsira kihegyezve.

 

A Turáni átok

A turáni átok legendája szerint a magyarok közötti viszálykodás, széthúzás és az ebből fakadó sikertelenség egy ősi átok íkövetkezménye. Az átok eredetére három magyarázat is forgalomban van:
1) A táltosok megátkozták Szent Istvánt és a magyarokat a kereszténység fölvétele miatt.
2) Még a honfoglalás előtt az ősmagyarok nem vették figyelembe a szent jóslatokat, ezért hullt rájuk az átok.
3) Vajk, vagyis Szent István megszegte a vérszerződést azzal, hogy apja után erőszakkal magához ragadta a hatalmat, pedig az Koppányt illette volna. Egyesek szerint az átok 1000 évig tart (vagyis már lejárt), más források szerint addig, amíg Magyarország a nyugati kereszténységet követi. A legenda valószínűleg a 19. század második felében keletkezett, és közvetve annak a Max Müller német orientalista nyelvésznek köszönhetjük, aki a magyarság turáni eredetéről értekezett az 1861-es Nyelvtudomány című munkájában. Max Müller írt először arról, hogy a perzsák Turánnak nevezték az Irántól északra található és barbár pásztornépek lakta területet, a nyelvüket pedig turáninak. Hatására hazánkban sokan kezdték a magyarságot a turáni népek csoportjába sorolni, mint akik abból a régióból érkeztek a Kárpát-medencébe. Ennek nyomán született a mozgalmi jelleget öltő turanizmus, amely 1913-tól kezdve számos politikust és tudóst, szakembert tudhatott magáénak. Az első világháború utáni trianoni sokk új tartalommal töltötte meg az országhatárok visszaállítását követelők eredetfelfogását, s ebbe már olyan hamis elhivatottságtudat is vegyült, amely a területi igények mellett a sztyeppövezetben lakó népek vezetői posztját is megcélozta.

Olvasson tovább: