Kereső toggle

Horthy propagandistája

Sváb polgárfiúból magyar írófejedelem

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Művei mára teljesen eltűntek a köztudatból, pedig nagyapáink az ő regényein nőttek fel. Neve kikopott a magyar irodalomtörténetből, hiába zengett évtizedekkel ezelőtt a nagyérdemű vastapsától az ország valamennyi színháza, ha darabjait játszották. Tökéletes ismerője a magyar nyelvnek, ami csak keveseknek adatik meg azok közül, akik nem az anyatejjel szívják magukba ezt a tudást. A Franz Herzogból lett Herczeg Ferenc ezen kevesek közé tartozott.

Sváb polgári családból emelkedett a 19. század legjelentősebb magyar elbeszélői közé. Versec város polgármestere a magyart tartotta a legszívósabb és legéletrevalóbb nemzetnek. Ő maga egyáltalán nem beszélte a nyelvet, de eltökélt szándéka volt, mint kora jelentős, jómódú, polgárosodó németségének, hogy beolvad a Monarchia magyar urai közé. Magyar urat szeretett volna faragni fiából is, és terve tökéletesen sikeredett. Olyannyira, hogy évekkel később Franz Herzog, amikor egy hölgy becsületéért vívott párbajban leszúrta ellenfelét, néhány napra a váci fogházba került. Innen szárnyalt a Parnasszusra, hiszen a zárkában született meg első regénye Fenn és lenn címmel, melyet később beküldött a Singer és Wolfner Kiadó Egyetemes Regénytár pályadíjára is.

A zsűri fő bírálója, Mikszáth Kálmán egyből ráharapott a regényre. Franz Herzogból Herczeg Ferenc lett, aki egyúttal a magyar irodalom egyik vezéregyéniségévé vált. Olvasók tömegeit vonzotta, falták könyveit. A szerző önéletrajzi ihletésű írásában így emlékezik meg első könyve fogadtatásáról:

„Regényemről az első mértékadó bírálatot a régi Korona Kávéházban hallottam... Én... egyedül olvasgattam a Korona ablakfülkéjében, mikor a saját nevem ütötte meg a fülemet;

– Olvastad annak a Herczeg Ferencnek a regényét?

– Ki az a Herczeg Ferenc? – kérdezte mogorván a kövér úr.

– Új ember. Egy Fenn és alant (így!) című regénye jelent meg Wolfneréknál.

– És milyen?

– Na...

– Ha csak „na”, akkor minek olvassam?

– Mert igazi elbeszélő... üzentem Wolfnernek, hogy beszélni szeretnék azzal az emberrel. Tud írni...”

Nemcsak igazi elbeszélő, de remek szerkesztő is egyben. Nevéhez fűződik a Singer és Wolfner kiadó alapította Új Idők szépirodalmi képes hetilap szerkesztése (Herczeg 1894–1944 között állt az élén). A magyar irodalomtörténetben a Nyugat ellenlábasaként emlegetett kiadványról megoszlanak a vélemények. Olyan nagy nevek közöltek szövegeket a lapban, mint Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Gárdonyi Géza, Tömörkény István, Kassák Lajos, Radnóti Miklós, Molnár Ferenc, Szabó Lőrinc, Márai Sándor, Fekete István és a Nyugat egyik „oszlopos tagja”, Ady Endre. Közöttük sokan izraelita származásúak és liberális beállítottságúak.  

Elkerülhetetlen azonban, hogy ne érintsük az Új Idők konzervatív, népi-nemzeti vonalát is. Ez az irányzat erősödik meg ugyanis az 1920-30-as években annyira, hogy az Új Idők a Horthykorszak legjobban támogatott, legnépszerűbb kiadványává növi ki magát a ’40-es évek elejére. Az író-szerkesztő pályája elején még ragaszkodott ahhoz az elképzeléséhez, miszerint az irodalmat nem oszthatja meg a politikai irányultság, csak az írás minősége és a tehetség számít. Herczeg Ferenc irodalmi szereplése a Tanácsköztársaság bukása után érte el csúcspontját. Az ezt megelőző időszakban országgyűlési képviselőként is tevékenykedett, és Tisza István feltétlen híve volt.

Keszler József, korának híres szinikritikusa Herczeg Három testőr című darabjának egyik szereplőjével kapcsolatban a következőt írta: „Ein Antisemit muss bei mir mehr cselekmény haben...” A  legendás mondat sötét árnyékot vetett a rangos író megítélésére. Sokan úgy vélték, hogy Keszler a mulatságos, gúnnyal megrajzolt budai sváb borkereskedő, Pollacsek figurájában magára ismert, és a személyes bosszúvágy fűtötte, ezért tűzte tolla élére az ünnepelt szerzőt. Több évtized távlatából mindezt nehéz megítélnünk…

Herczeg egyik legellentmondásosabb műve az 1929-ben megjelent Északi fény, melyet a tőle nagyon távol álló „őszirózsás forradalomról” és a Tanácsköztársaság eseményeiről írt. Tormay Cecil Bujdosókönyve ellentétjeként szokták említeni ezt a művét, hiszen míg a Tormay-szöveg fröcsög az antiszemita szólamoktól, Herczeg sorai nagyon józanul és reálisan ábrázolják az egymással szemben álló vörös- és fehérterror brutalitását. Az író pártatlan marad, olyannyira, hogy a könyv zárójelenetének utolsó szavait egy, a fehérterror pribékjei által ártatlanul kivégzett zsidó hitközségi vezető, Pelikán Dávid szájába adja. Az Északi fény a mai olvasó számára is objektív képet ad az akkori véres, igazságtalan öldöklésekről.

Horthy Miklós és miniszterei tisztában voltak Herczeg hatalmas népszerűségével. Tudták, hogy műveiért tömegek lelkesednek. Valószínűleg azt is jól látták, hogy ez a „valamikori” sváb fiú mennyit küzdött azért, hogy a magyar nemzet befogadja. Ismerték szavainak, történeteinek erejét. Az író rég dédelgetett álma végre valóra vált: magyar főúr lett. A kormányzó írófejedelemnek nevezte.

A Horthy-korszak szócsöveként számtalan megtiszteltetés érte. Az Élet kapuja című művét háromszor jelölték Nobel-díjra. 1932. október hatodikán a budapesti Szabadság téren ő avatta fel a Magyar fájdalom szobrát, melyet 1945 után eltávolítottak (ennek helyére tervezik az 1944-es német megszállás emlékművét). Ebben az időszakban született művei már nem olyan erős könyvek, mit a korábbiak. Propagandaíró lett.

„A dzsentrihez történt asszimilációja természetesen magyar nacionalistává teszi, s a szélső sovinizmusnak lesz a szószólója” – írja róla Hegedűs Géza. Pályájának kezdetén még élesen bírálta, és nem egyszer kifigurázta a magyar urakat. Érzékenyen érintette a kisemberek nyomorúságos világa, ám már ekkor is jellemezte az a kettősség, amely élete végéig elkísérte. Hihetetlen erővel vonzotta a pazar úri miliő és a vele járó dicsőség. Herczeg köszöntötte Magyarország kormányzóját 75. születésnapja alkalmából 1943-ban. A Magyar Világhíradó fekete-fehér kockáin jól látszik az öregségében is fess, szikár férfi, aki a pátosztól elfúló hangon élteti Horthy kormányzót, Mussolinit, Hitlert és a magyarok istenét. Nehéz elhinni, hogy ugyanez az ember jár közben egy évvel később a fiatal, zsidó költő Radnóti Miklós érdekében, és próbálja megmenteni őt a munkaszolgálattól.

„Ázsia eljött Budapestre... Világos, hogy a mai napon összeomlott az egész világ, melyben én immár hosszúra nyúló életemet eltöltöttem. Kezdődik egy új élet. A régi országot a nemzet rossz tulajdonságai buktatták meg, az újat csak a magyarság jó tulajdonságai építhetik fel. De ebben az építkezésben én már nem veszek részt. Én eljutottam minden munkám és minden állomásom végére. És eljutottam Emlékezéseim végére” – írja  Emlékirataiban az orosz megszálláskor, pár évvel halála előtt. 1950-ben ment el. Valamikori ünnepelt, fényes alakját beszőtte a feledés.

 

Herczeg Ferenc: Magyarország kormányzója

(…) A gondviselés a világ tudomására adta, hogy a magyar nemzet még nem végezte be történelmi küldetését, még további harcokat és munkát vár tőle. A gondviselés ezt akkor nyilvánította ki érthetően, midőn a trianoni katasztrófa után olyan vezért küldött, aki ki tudta emelni Árpád népét mélységes megaláztatásából. (…) A Nemzeti Hadsereg, melyről a Fővezér úgy nyilatkozott, hogy az nem a kormány, hanem a haza szolgálatában áll, bebizonyította Don-melléki véres harcokban, hogy a mai magyar ifjúságban élnek a harcias ősök erényei. A néplélek mélységes ismeretére vall a Vitézi Rend intézményének megteremtése. Ez ízig-vérig magyar gondolat. A katona, aki szolgálati kötelességén túlmenő áldozatkészséggel ajánlja fel vérét és életét a hazának, kormányzó urunk meggyőződése szerint méltó rá, hogy állandóan belekerüljön a közbecsülés fénykörébe, és megérdemli, hogy verőfény világítsa meg gyermekei és unokái életét. A világháború 700 000 hősi halottjának országszerte emlékműveket emeltek, a Vitézi Rend által pedig a hazafiság, férfiasság és tiszta erkölcs gárdájával ajándékozza meg az országot. (…) Kormányzó urunk személyesen nyitja meg a mezőgazdasági és ipari kiállításokat. Megkapó és fölemelő, milyen példaadó buzgalommal, minden apróságra kiterjedő lelkiismeretességgel figyeli, ápolja és támogatja a gazdasági élet minden halk rezdülését. (…) A kormányzó úr mindenütt ott van, ahol elismerésre, biztatásra és bátorításra van szükség. Midőn árvíz önti el az Alföldet, repülőutat tesz az árterület fölött. A lesújtott magyar nép a pusztulás partjáról hittel és bizalommal tekint fel kormányzó urára, és nem csalódott. Az elpusztult Vésztő mint Horthy Miklós-falva támadt fel újabb és szebb életre. Nem feledkezett meg a sokgyermekes szegény magyar családokról sem. S alig pár év alatt több mint ötezer családi házat épített számukra. (…) Magyarország kormányzója kora ifjúsága óta sportember volt. Katona létére tapasztalásból tudja, milyen nagy szüksége van az országnak kemény izmú, erős szívű és tisztafejű fiatalságra. Gyakran látni Őfőméltóságát lóversenyeken és lovas ünnepeken, melyeknek magasabb rendű célja a magyar lovas szellem és lótenyésztés emelése. Horthy Miklós mondta egy alkalmi beszédében, hogy a ló a magyar ember hű és nemes bajtársa, nélküle Árpád seregei nem tudták volna megvívni a honfoglaló harcokat. A kormányzó úr híres vadász. A vadászat egyébként nem puszta szórakozás. A magyarországi vadászatoknak különös jelentőségük van részben idegenforgalmi szempontból, részben azért, mivel könnyebbé teszi a reprezentálást, és elősegíti a külföldi államférfiakkal való érintkezést. A kormányzó úr teszi le a Nemzeti Sportcsarnok alapkövét. (…) A férfias energia és fáradhatatlan céltudatosság, mely a kormányzó úr egyéniségéből árad, felvillanyozta és mozgásba hozta egész nemzeti életünket. Egyházi és világi ünnepeink állami aktusai fényt és mélységet nyernek az első magyar ember jelenléte által. A Szent Jobb körmenete sohasem mozgatott meg ekkora tömegeket, s a vallási ünnep jellege mellett előtérbe lép a nemzeti ünnep jellege is. Az országgyűlés megnyitása, vagy ünnepi ülései sohasem folytak le olyan díszes és mély benyomást keltő keretek közt, mint mostanában. Kormányzójával az élén ünnepli meg díszes keretek között Szent István első királyunk halálának évfordulóját. (…) Horthy Miklós országlásának két évtizede azt eredményezte, hogy a nemzet ismét emelt fővel léphet Európa színe elé. Magyarország megint állam lett. Állam, mely a saját törvényei szerint, maga erejéből él. Az első külföldi államférfi, aki baráti jobbját nyújtotta nemzetünk felé, Benito Mussolini volt, Itália Duceja. (…) Döntő módon hangsúlyozta Magyarország európai tekintélyét a barátság, melyet a hatalmas Német Birodalom lángeszű vezére és kancellárja, Hitler Adolf tanúsít nemzetünk iránt. Ez a barátság a kormányzói pár németországi látogatása alkalmával nyert az egész magyarságra nézve megtisztelő kifejezést, a Führer ugyanis Horthynét kérte fel egyik páncélos hajója keresztanyjának. Magyarországnak megint vannak barátai, sőt hamarosan lesznek irigyei is, mihelyt nyilvánosságra jut, hogy az 1938. évi Eucharisztikus Kongresszust a magyar fővárosban fogja megtartani a katolikus világ. Pacelli bíbornok, a pápai legátus, a tiszta és erős férfi fennkölt lényével feledhetetlen benyomást tett a magyarságra, de jogunk van hinni, hogy a fejedelmi vendégszeretetet, mellyel a kormányzói pár a bíboros vendéget körülvette, még ma is, mikor Pacelli bíbornokból XII. Pius pápa lett, meleg emlékként élt őszentsége szívében. (…) Nemcsak a határainkon belül élő magyarság jóléte és jövője fölött őrködik, de számon tartja a szenvedő magyarokat, akiket a történelem viharai idegen uralom alá vetettek. És ha eljön az ideje, visszavezeti őket Szent István birodalmába. Ő az a gyémánttengely, mely körül az ezeréves gépezet forog. A széthúzó osztályokat és pártokat az ő páratlan tekintélye forrasztja nemzeti egységbe. A dolgozó nép benne látja a rend és biztonság legfőbb őrét. Benne a hitetlenek is kénytelenek hinni, az állhatatlanok is kénytelenek megállapodni. Ezért, aki Horthy Miklóst követi, az a magyar nemzetet követi. A kormányzó a nemzeti egység szimbóluma. Ezeréves múltjából megtanulhatta a magyarság, hogy erős, viruló és boldog csak olyankor volt, mikor egységes tudott maradni. Magyarország kormányzója június 18-án üli meg 75. születésnapját. Értékesebb és neki kedvesebb születésnapi ajándékot nem adhatunk, mintha felajánljuk az egységes magyar nemzet szeretetét.

Olvasson tovább: