Kereső toggle

Egyiptom kifosztása

Műkincsrablások

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A 2011-es januári forradalom óta több jelentős műkincsrablás történt Egyiptomban. Az illegális ásatások száma ugrásszerűen emelkedett, a biztonsági vákuum miatt pedig jelentős leletek kerültek ki az országból.

Kora délután van Kairóban. Iránytaxiban ülünk, és Giza felé haladunk a piramisokhoz. Amikor feltűnik a sziluettjük a szmogban, a taxisofőr feltekeri az ablakokat. Nem mintha a huzat miatt aggódna. Azért, hogy a kocsit megrohanó állástalan árusok, önjelölt idegenvezetők ne tudják feltépni az ajtót és kirángatni az utasát – jelen esetben engem –, esetleg jelentősebb kárt okozva eközben a gépjárműben. Az első kereszteződésnél meg is jelennek a fiúk, jobb híján a szélvédőt verik a tenyerükkel. Így érkezem meg a piramisokhoz.

A hivatalos, nyugati stílusban kialakított beléptető rendszer zárva van, mint pénteken mindig. Látva tanácstalanságomat, egy keselyű lép mellém, tört angolsággal bemutatkozik, majd közli, hogy jól ismeri a piramisok őrét, kis pénzért bevisz, nem probléma. Így is lesz. Egy kalasnyikovos középkorú pasassal járjuk körbe az építményt, a műsor kétszáz egyiptomi fontomba fáj. A történet érdekes része ezután következik, amikor a keselyű – Mohamedként mutatkozott be, de hát Mohamedekkel tengert lehet rekeszteni a Közel-Keleten – a helyi kávézóban megvásárlásra kínál egy szobrocskát.

„Ezer euró” – mondja és amikor kérdezem, hogy mégis mi ez, közli, hogy ezt itt Gizában, valami építkezésnél találták, autentikus ókori relikvia. Nézegetem a szobrocskát, de mivel nem tudom eldönteni, hogy tényleg eredeti-e, másrészt nem szeretnék egy jelentősebb időt lehúzni az egyiptomi börtönben műkincscsempészetért, közlöm, hogy nem akarom megvenni. Majdnem megver felháborodásában. Jelenleg ez a helyzet Egyiptomban műkincsfronton.

Fegyverrel védett múzeumok

A Tahrír téren található Egyiptomi Nemzeti Múzeumot most is harckocsik védik. Golyóálló mellényes kiskatonák állnak a vörös épület főbejárata előtt – mindenkinek elkérik az igazolványát, aki be szeretne menni. Turisták nem nagyon akadnak. A hatalmas épület, mely egyébként Egyiptom legjelentősebb leleteit és a megmaradt múmiákat őrzi, üresen kong. A két éve tartó, szinte mindennapos utcai zavargások, a Tahrír téren csapatba verődött baltagéják (bűnözők) minden turistát elriasztottak az ország fővárosából, és nem jobb a helyzet a többi városban sem.

A múzeumot azonban – dacára, hogy gyakorlatilag alig akad látogató – jelentős erőkkel őrzik a központi biztonsági erők. Nem véletlenül. 2011-ben ismeretlen fegyveresek betörtek a múzeumba és többezer éves leleteket próbáltak meg elrabolni. Az akciót civilek hiúsították meg: hogy a leletek meglettek, csak a vakszerencsének köszönhető. Ez azonban Kairó központi tere. Giza felé, a sivatagban, ahol a piramisok találhatóak, már más a helyzet. És akkor még nem is beszéltünk a vidéki ásatási területekről, műkincsraktárakról.

Egyiptom műkincseinek egy jelentős részét a mai napig a sivatag rejti. Bár nemzetközi régészcsoportok, köztük magyar régészek is dolgoznak ásatásokon vidéken, alig akad olyan, melynek közvetlen közelében ne bukkannának fel illegális ásatások – ezekből a statisztikai adatok szerint is sokkal több van az országban, mint hivatalosból.

Hogy mennyire eldurvultak a fosztogatások, arról remekül tanúskodik az egyiptomi belügyminisztérium sajtóközleménye, mely szerint 2011 óta 5697 illegális ásatás miatt indított eljárást az egyiptomi rendőrség, s ez a szám a százszorosa az előző éveknek. Óriásit nőtt a kincsvadászathoz kapcsolódó bűncselekmények száma is: 1467 esetben indítottak eljárást illegális műkincs-kereskedelem miatt. A legdurvább esetek bejárták a világsajtót is: Kantarából 300 leletet raboltak el fegyveres bűnözők. A rablók célpontjai azonban nemcsak a műkincsraktárak, múzeumok, hanem ma-guk az ásatási területek is.

Magyar régészek

„Hallottunk különböző incidensekről, de velünk még nem történt semmi sem” – meséli Németh Bori egyiptológus, annak a thébai nekropoliszban dolgozó Egyiptomi Magyar Régészeti Missziónak az ásatásvezetője, mely 1995 óta kutatja a qurnai el-Hoha domb déli lejtőjének felső részét.

A kutatási terület számos, egykor gazdagon díszített, ma azonban már többnyire romos, sziklába vájt sírt és további temetkezőhelyeket foglal magába. „Előfordul azonban, hogy egy-egy munkás, dacára az aktív ellenőrzésnek, eltulajdonít egy-egy leletet. Jobb esetben, mivel minden dokumentálva van, ez hamar kiderül. Velünk még ilyen szerencsére nem történt – meséli Németh, majd hozzáteszi: – A német kollégák azonban nem úszták meg.”

Több, főleg nemzetközi régészcsoport is végez ásatásokat Egyiptomban, a legtöbbjük a fővárostól távol. Bár az antikvitások minisztériuma árgus szemmel felügyeli, mi kerül elő a homokból, és külön embert küld minden ásatásra, hogy ellenőrizze, rendesen dokumentálnak-e mindent a régészek, komoly kapacitáshiánnyal küzdenek.

„Azt gondolom, hogy a dolgok elsősorban a kilátástalanság miatt vadultak el” – mondja a magyar egyiptológus. 2011 óta jelentősen megcsappant a régészeti missziók száma az országban, ezt pedig érzik a helyiek, akik ezeken dolgoznak. Az sem segít a helyzeten, hogy ha a minisztérium jelentősebb leleteket gyanít egy-egy falu alatt, gyakorlatilag azonnal küldi a buldózereket – az érintettek pedig nem igazán örülnek az áttelepítésnek.

Legutóbb például arról számoltak be az egyiptomi lapok, hogy kitelepített helyi lakosok buldózerekkel és fegyverekkel mentek neki egy ásatási területnek, mert elégedetlenek voltak az állami kárpótlással, a régészek pedig nem fizették ki nekik zsebbe a különbözetet. A helyiek így mindent elkövetnek, hogy pénzhez jussanak – akár ásnak is illegálisan.

Felbecsülhetetlen, szó szerint

Arra a kérdésünkre, hogy egy-egy ilyen szobrocskáról meg lehet-e állapítani, hogy valódi-e, illetve mennyi lehet az anyagi értéke, Németh azt feleli, hogy az árat – tekintve, hogy több ezer éves leletekről van szó – egyszerűen nem lehet felbecsülni. Az autentikusság már más kérdés: egy képzett egyiptológus elvileg felismeri a nagyon gagyi hamisítványt, de például ő sem vállalná, hogy komolyabb vizsgálatok nélkül egyértelműen kinyilatkoztasson valamit. Márpedig a nagy ásatások, régészeti leletek tőszomszédságában élők nagyon jól megtanulták, hogyan hamisítsanak leleteket – és ezeket árulják is.

A szervezetten, fegyveresen elkövetett raktárrablások mögött magángyűjtőket sejtenek a régészek. Egy-egy katalógusba vett leletet hamar lehet azonosítani, ha előkerül valamelyik nemzetközi aukción. Ha egyáltalán előkerül. A dolgok jelenlegi állása szerint nem várható gyors javulás az országban, mely egyre inkább sodródik a gazdasági csőd felé. A szegénység és a rendőrség gyér jelenléte pedig gyakorlatilag mindent felülír.

Aki mégis arra adná a fejét, hogy autentikus ókori egyiptomi relikviákra tegyen szert, ezt már úgy is megteheti, hogy ki sem mozdul Európából. Elég, ha felmegy az eBay-re és beüti a keresőbe, hogy „egyiptomi”. Egészen biztosan fog találni eladásra kínált ókori figurát, cserépdarabot. A licit ötezer dollártól a csillagos égig tart. Annyi bizonyos, hogy nem a hatóságok engedélyével kerültek külföldre ezek a darabok, s bár az antikvitások minisztériuma és a belügyminisztérium az elmúlt hetekben bejelentette, hogy megkezdték a nagy aukciós site-ok monitorozását, abban gyakorlatilag mindenki egyetért, hogy annak az esélye, hogy ezek a leletek valaha is visszakerülhetnek az országba, gyakorlatilag a nullával egyenlő.

Olvasson tovább: