Kereső toggle

Uniós felvilágosító program: abortusz és önkielégítés

Elsötétítés

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nemmel szavazott az Európai Parlament plenáris ülése az abortusz általános joggá tételét célzó Estrela-jelentésre. A dokumentum, amely a nők szexuális és reproduktív egészségét és jogait tekinti át az Európai Unióban, feminista és melegpárti programjával kiverte a biztosítékot a konzervatív képviselők körében, akik a vitára szánt ötperces limit ellenére végül sikerrel akadályozták meg annak elfogadását. A portugál szocialista képviselő, Edite Estrela által jegyzett határozati javaslat ellenőrzés alá vonná az egészségügyi dolgozók abortusszal kapcsolatos lelkiismereti szabadságának gyakorlását, és a gyermekek korai szexualizálását eredményező felvilágosító programot vezetne be minden iskolás számára.

A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság által készített jelentés, melynek megírásában a közismerten abortuszpárti International Planned Parenthood Federation brüszszeli szervezete is közreműködött, a nők egészségével kapcsolatos problémákra tért ki, az EU tagországaiban és általában. Minden probléma eredőjeként azonban az abortuszhoz való jog korlátozását nevezi meg – annak ellenére, hogy a kérdés valójában nem esik az Európai Unió kompetenciájába, és maguk a tagországok sincsenek azonos állásponton ebben a kérdésben.

A jelentés készítői ennek ellenére európai segélyekkel mozdítanák előre az abortusz elérhetővé tételét az unió teljes területén, különösen a szegényebb országokban. Ezzel szemben az EU jogalkotói az emberi életet a fogantatástól számítják, és ezt támogatja az a közel 1,3 millió európai polgár is, akik 2013-ban aláírták az embrió jogainak elismerését célzó Európai Polgári Kezdeményezést, és az emberi embriók elpusztításának közfinanszírozása ellen léptek fel.

Az Estrela-jelentés az EU kompetenciáját messze meghaladó döntést igyekezett kicsikarni, annak ellenére, hogy az Európai Unió többször is elismerte: „Az abortusz etikai, szociális és kulturális szempontjait megvizsgálva nyilvánvaló, hogy a tagállamok feladata az ezzel kapcsolatos saját politikájuk és a jogi keretek kidolgozása. A Tanács ebben a kérdésben nem kíván beleszólni a nemzeti egészségügyi politikába” (ezt John Dalli egészségügyi és fogyasztópolitikai biztos nyilatkozta az Európai Bizottság részéről 2012 áprilisában).

Az Estrela-jelentés meglehetősen sokszor kitér az egészségügyi dolgozók lelkiismereti szabadságának kérdésére, igyekezve tudatosítani, hogy az egyes tagállamoknak szigorúbban kellene hozzáállnia e jogok gyakorlásához az abortusz kapcsán. Negatív példaként említi, hogy „Szlovákiából, Magyarországról, Romániából, Lengyelországból, Írországból és Olaszországból egyes jelentések szerint a nőgyógyászok 70 százaléka és az aneszteziológusok 40 százaléka lelkiismereti okokból megtagadja az abortusz elvégzését.” Emellett kifogásolja az abortuszt megelőző „szükségtelenül hosszú várakozási időt”, arra hivatkozva, hogy az abortusz emberi jog, amelynek gyakorlását a nemzetközi jognak is támogatnia kell. E kijelentése ellentétben áll az EU Alapjogi Chartájával, amelynek értelmében a lelkiismereti szabadság gyakorlásának kérdéseit az egyes országok kormányai szabályozzák.

A dokumentum szerzői ugyanakkor javasolják a titoktartáshoz való jog kiterjesztését a tinédzserekre – ez esetben egy teherbe esett tizenéves szüleinek nem lenne joga informálódni gyermekük állapotáról és részt venni a jövőjéről való döntésben.

Az Estrela-jelentés kritikusai kiemelik: az ellentmondásos és meglehetősen radikális célok a hosszadalmas és unalmas jogi szakszövegben mindenki számára jól hangzó és elfogadható frázisok közé rejtve jelennek meg. Bár a határozati javaslat a megszavazása esetén sem jelentett volna jogi kötelezettségeket a tagországokra nézve, elfogadásával az EP kifejezte volna támogatását a radikális abortusz- és melegpárti lobbi mellett, amely a látszólag ártatlan „szexuális és reprodukciós egészség” kódnév alatt ennél sokkal jelentősebb célokat tűzött ki. E célok közé tartozik a kisgyermekkortól az oktatás kötelező részeként elképzelt szexuális nevelés, amelynek valódi tartalmára az Estrela-jelentés alig utal. A kötelező általános és középiskolai felvilágosító oktatás céljaként a jelentés a sztereotípiák és előítéletek elleni harcot nevezi meg, illetve a nemi és szexuális orientációval kapcsolatos diszkrimináció elleni küzdelmet.

A kritikusok azt is nehezményezték, hogy miközben az Estrela-jelentés az általános és középiskolákban kötelezővé tenné a szexuális nevelést, a gyermek elsődleges és legfontosabb nevelőit, a szülőket csak az „egyéb érintettek” között nevezi meg a szövegben, amit mind a szülőkre, mind a gyermekekre nézve sértőnek tekintenek. Ugyanezen logika mentén a jelentés a tinédzserek számára ingyenesen és szülői beleegyezés nélkül elérhetővé tenné a fogamzásgátló eszközöket és az abortuszt – ami újabb tagadása annak a tradicionális családfelfogásnak, mely szerint a gyermekek első számú felelős nevelői a szülők.

Hogy valójában mit takar a gyermekek szexuális nevelése, arról a jelentés mélyen hallgat – talán nem véletlenül. A tényleges tartalomról ugyanis egy éppen csak megemlített háttérdokumentumban esik szó részletesen, amelyet a jelentés szerzője a szexuális nevelés alapjaként határoz meg.

A szóban forgó dokumentum, amelyet a WHO Európai Regionális Irodája és a német BZgA (Szövetségi Egészségnevelési Központ) készített, az Irányelvek a szexuális neveléshez Európában címet viseli.

A 2010-ben kiadott, 63 oldalas iromány részletes táblázatban, tantervi formátumban, a fogalmak-képességek-fejlesztési területek hármasában ismerteti az egyes korcsoportok számára ajánlott témaköröket. Az első, 0-4 éves korig terjedő korcsoportban nyolc témakör (fogalomkör) szerepel, melyek között szó esik az emberi test megismeréséről, az érzelmekről, a kapcsolatokról stb. A szexualitás címet viselő témakörben szerepel többek között „a saját test érintése által kiváltott élvezet és öröm, kisgyermekkori maszturbáció” (ez egyébként az összes korcsoportnál megjelenő, láthatóan központi téma). A Kapcsolatok és életmódok című témakör pedig a nem hagyományos családi kapcsolatokra hívja fel a figyelmet, míg az ehhez rendelt fejlesztési területek között a „kapcsolatok sokfélesége” és a „másféle családi kapcsolatok” iránti pozitív attitűd kialakítását tűzi ki célul. A gyanútlan olvasó csak tűnődhet, mit takarnak ezek a fogalmak, melyek mindegyike a legfiatalabb korcsoport számára ajánlott „tananyagban” szerepel.

A jelentés kedvező ajánlásokat fogalmazott meg a szöveget meleg üdvözlettel fogadó LGBTI közösség számára is – többek között szót emel a transzszexuális személyek sterilizálása ellen, illetve a mesterséges megtermékenyítés elérhetővé tételéért az egyedülálló nők és leszbikus párok számára.

Az Európai Parlament plenáris ülése végül 351 nem és 319 igen szavazattal, 18 tartózkodással visszautalta a javaslatot az azt jegyző Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság hatáskörébe.

Az Estrela-jelentés tehát formailag nem vérzett el teljes mértékben, bár ezúttal nem sikerült megszavaztatni – annak ellenére, hogy a vitára mindössze öt percet terveztek, esti időpontban. Valószínűsíthető, hogy elkötelezett szerzői a nem túl távoli jövőben újrafogalmazzák javaslataikat.

A melegek is érdeklik a vatikánt

Történelmi lépésnek nevezték az olasz melegszervezetek a Vatikán által a világ egyházmegyéiben a mai családokról szóló felmérést, amelyben első alkalommal kiemelt figyelmet kaptak az elváltak, valamint az egymással élettársi kapcsolatban vagy házasságban élő melegek és leszbikusok.
A katolikus püspökökhöz még októberben érkeztek meg
a kérdőívek a Vatikánból. A plébániáknak a 38 kérdésre adott válaszaikat december 31-éig kell visszaküldeni Rómába.
A családdal kapcsolatos témákat boncolgató vizsgálattal a Vatikán a 2014. október 5–19. között meghirdetett püspöki szinódus III. rendkívüli közgyűlését készíti elő, amely A családpasztoráció kihívásai az evangelizáció összefüggésében címet kapta. A szinódus főrelátora Erdő Péter bíboros lesz, aki a napokban mutatta be az eseményt előkészítő dokumentumot, illetve a belső felmérés kérdőívét.
A katolikus közösségek körében zajló vizsgálat a modern társadalom legkényesebb családpolitikai kérdéseit érinti.
A helyi papokhoz intézett kérdések egyaránt vonatkoznak az adott egyházmegye demográfiai helyzetére, a születésekre, az abortuszra, a fogamzásszabályozásra, a béranyaságra és a nőkérdésre is.
A papoknak többek között arra kell választ adniuk, miként foglalkoznak a nem házasságban élőkkel vagy az egymással házastársi kapcsolatra lépett azonos neműekkel. „Milyen pasztorációs figyelmet lehet adni azoknak, akik úgy választottak, hogy azonos neműekkel élnek együtt?” – szól a felmérés egyik kérdése. A kérdések között szerepel az is, hogy a megkeresztelt elváltak nem érzik-e kirekesztve magukat amiatt, hogy nem részesülhetnek a szentségekben.
A felmérést „történelmi” fordulatnak nevezte Aurelio Mancuso az Equality Italia olasz jogvédő szervezet jelenlegi, az Arcigay meleg és leszbikus szervezet volt elnöke. Mancuso szerint figyelmet és tiszteletet érdemel, hogy az egyház egy általa soha ki nem próbált úton indult el, bizonyítva ezzel azt, hogy szembesülni akar a kor szexuális és erkölcsi kihívásaival. Hozzátette: az, hogy az egyház ennyire alaposan fel akar készülni a szinódusra, azt mutatja, hogy „igazi párbeszédet akar indítani az őt övező világgal.”

Olvasson tovább: