Kereső toggle

Harcban a családokért

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Family Research Council (FRC – Családvédelmi Tanács) 1983-ban nyitotta meg kapuit Washingtonban. Ekkor még nem sokan figyeltek fel az új, konzervatív keresztény értékeket képviselő nonprofit szervezetre. Washingtonban számtalan érdekérvényesítő csoport alakul – a legtöbbjük rövid életűnek bizonyul. Nem így az FRC, amelyet ma az Egyesült Államok egyik legbefolyásosabb lobbicsoportjaként tartanak számon.

A Dr. James Dobson által alapított FRC fő célkitűzése a klasszikus, zsidó–keresztény hagyományon alapuló családmodell védelme, értékeinek a népszerűsítése. Szakszerű tanulmányaik vannak többek között az abortusz, a homoszexualitás és a társadalmak pornografizálásának negatív hatásairól, a sikeres család és a boldog házasélet előfeltételeiről, a gyermeknevelésről, a gyermeklélektanról és az internet, azon belül például a közösségi hálózatok hatásairól. A szervezet emellett harcol a vallásszabadság érvényesüléséért, valamint az eutanázia és az emberi klónozás ellen is.

10 téveszme a homoszexualitásról

1. Vannak, akik homoszexuálisnak születnek.
A tudományos kutatások nem támasztják alá, hogy bárki homoszexuálisnak születne. Peter Bearman és Hannah Brückner, a Columbia és Yale Egyetemek kutatói kimutatták, hogy az egypetéjű ikreknek csupán 6,7 százalékánál fordul elő a homoszexualitás mindkét testvérnél. A homoszexualitás kialakulásában sokkal nagyobb szerepe van a gyermekkori szocializációnak – állítják a kutatók.
2. Az ember szexuális orientációját nem lehet megváltoztatni.
 Férfiak és nők ezrei számoltak már be arról, hogy megváltozott a szexuális orientációjuk homoszexuálisról heteroszexuálisra. A felmérések alapján van, amikor spontán módon, és van, amikor szakszerű terápia eredményeképpen történik meg a változás. Dr. Robert L. Spitzernek 200 kísérleti alany számolt be arról, hogy nemi orientációjuk homoszexuálisról heteroszexuálisra váltzott.” (Szexuális Viselkedés Archívuma 32/5 – 2003 október.)
3. Káros és etikátlan, amikor egy homoszexuális embert megpróbálunk heteroszexuálissá változtatni.
 Nincs tudományos bizonyíték arra, hogy a változtatást célzó törekvések nagyobb kárt okoznának, mint maga a homoszexuális életmód. Egy 800 személyen elvégzett felmérés résztvevői közül csupán 7,1 százalék állította azt, hogy a reorientációs terápiát követően legalább 3 negatív következményt tapasztaltak (összesen 70 potenciálisan negatív következmény volt felsorolva).
 4. A lakosság 10 százaléka homoszexuális.
Az amerikai lakosságnak kevesebb, mint a 3 százaléka határozza meg magát homoszexuálisnak vagy biszexuálisnak. A Nemzeti Egészségügyi és Társadalmi Élet Felmérés (National Health and Social Life Survey) szerint a férfiaknak a 2,8 százaléka, a nőknek 1,4 százaléka határozta meg magát homoszexuálisnak, leszbikusnak vagy biszexuálisnak.
5. A homoszexuálisoknak nincs több pszichológiai problémájuk, mint a heteroszexuálisoknak.
A homoszexuálisok körében sokkal nagyobb arányban fordul elő az idegbetegség és a kábítószerezés, mint a heteroszexuálisok körében. 2008-ban egy kutatócsoport 13 ezer szakmai publikáció és 28 felmérés adatait összevetve a következő megállapításra jutott: „A leszbikus, a homoszexuális és a biszexuális emberek esetében nagyobb a rizikója az idegbetegségnek, az öngyilkossági gondolatoknak, a kábítószer-fogyasztásnak és a szándékos önpusztításnak, mint a heteroszexuálisoknál.”
6. A homoszexuálitás nem káros az egészségre.
A homoszexuálisok körében elterjedt promiszkuitás és egyes szexuális gyakorlatok miatt a homoszexuális emberek jobban ki vannak téve a nemi és ehhez kapcsolódó más betegségeknek, illetve fizikai sérüléseknek. Az Egyesült Államokban az AIDS áldozatainak 68 százaléka homoszexuális férfi volt.
7. A homoszexuálisok által nevelt gyermekek nem különböznek a heteroszexuálisok által nevelt gyermekektől, és nem is válnak sérültekké.
Tudományos kutatások tömkelege támasztja alá azt, hogy azok a gyermekek kerülnek a legelőnyösebb helyzetbe, akiket a saját anyjuk és apjuk nevel fel, és ahol a szülők egy életen keresztül elkötelezett házassági kapcsolatban maradnak egymással.
8. A homoszexuálisok nem hajlamosabbak a gyermekek molesztálására, mint a heteroszexuálisok.
A Szexuális Kutatás Folyóirat (Journal of Sex Research) egy 1989-ben megjelent felmérése szerint a gyermekekkel szembeni szexuális visszaélések egyharmadát homoszexuális pedofilok követik el. Mivel a homoszexuálisok aránya a társadalomban kevesebb, mint 3 százalék, ebből az következik, hogy a homoszexuálisok tízszer annyi pedofil cselekményt követnek el, mint a heteroszexuálisok.
9. A homoszexuálisok nagyon hátrányos helyzetben vannak a társadalomban a diszkrimináció miatt.
A felmérések alapján a homoszexuálisok az átlagnál magasabb iskolai végzettséget tudnak megszerezni. (Robert Michael, John Gagnon, Edward Lauman, Gina Kolata: Sex in America: A Definitive Survey, 1994).
10. A homoszexuális kapcsolatok ugyanolyanok,  mint a heteroszexuális kapcsolatok, azzal a kivétellel, hogy a partnerek azonos neműek.
A homoszexuálisok ritkábban lépnek be egy elkötelezett kapcsolatba, kevésbé hűségesek a partnereikhez, és kevésbé valószínű, hogy egy életen keresztül elkötelezettek maradnak a partnerük mellett, mint a heteroszexuálisok. A homoszexuálisok körében nagyobb mértéket ölt a családon belüli erőszak is. Egy holland felmérés szerint a „stabil partnerrel” rendelkező homoszexuálisok évente átlagosan nyolc partnerrel létesítenek szexuális kapcsolatot. (Peter Sprigg – Family Research Council)

Az FRC kommunikációs stratégiája sokrétű. Populáris hangvételű, könnyen érthető cikkeken, brossúrákon, könyveken, filmeken és internetes tartalmakon keresztül célozzák meg a társadalom széles rétegeit. Ugyanakkor tudományos igényességgel végzett felméréseken és kutatásokon keresztül hatnak a szakemberekre. Célzott lobbitevékenységgel igyekeznek befolyásolni a jogalkotást, csakúgy mint a kulcsfontosságú (például bírói, egyéb politikai döntéshozói) pozíciókba kerülő személyek kiválasztási folyamatát, mind pedig a már pozícióban levő döntéshozókat. Az FRC lobbistái évente több száz találkozót szerveznek politikusokkal és azok munkatársaival.

Emellett rendszeresen nyilatkoznak szakértőként különböző televíziócsatornákon, számos tematikus weboldalt üzemeltetnek, podcasteket és rádióadásokat készítenek, cikkeket publikálnak. Szakembereik előadásokat tartanak, aktivistáik pedig a választások idején szerepet vállalnak a konzervatív családi értékeket képviselő politikusok támogatásában.

Egyik kiemelt kutatási területük a pornográfia negatív hatásai az egyénre, a házasságra és a társadalomra. Tapasztalataik szerint a pornográfia ugyanolyan függőséget hoz létre az egyénben, mint az alkohol vagy a kábítószer. A pornófogyasztó férfiak elégedetlenek a házastársukkal, elidegenednek tőle, és gyakran egyre szélsőségesebb szexuális élmények után vágynak. A nőket inkább „használati tárgynak” látják. Az ilyen életmód számos esetekben családon belüli erőszakhoz, pedofíliához és nemi erőszakhoz vezet. A szexipar megerősödésével a társadalomban növekedik a bűnözés, és a fertőzött városrészekben, negyedekben csökkenni kezdenek az ingatlanárak.

Egy másik fontos szakterületük az abortusz. Amellett, hogy síkra szállnak a magzatok jogainak védelmében, pszichiáterek segítségével és az érintett személyek példáin keresztül demonstrálják az abortusz maradandó negatív hatását az azt elvégző nőkre és az azt helyeslő férfiakra. Felméréseik szerint 1973 óta 55 millió gyermeket abortáltak Amerikában, ahol bizonyos államokban a terhesség 9. hónapjában is legális még az abortusz.

Az FRC munkatársai jelentős figyelmet szánnak a homoszexuális lobbival szembeni küzdelemre. Szerintük ebben a kérdésben a média elfogult és tendenciózusan pozitív színben tünteti fel a homoszexuális életmódot, miközben a tudományos felmérések és kutatások egy teljesen más képet mutatnak (lásd keretes írásunkat). Szakembereik szerint a homoszexualitás nagyobb veszélyt jelent a zsidó–keresztény értékekre, mint az abortusz, ugyanis az előbbi lobbistái a kultúránk pilléreit, a klasszikus család alapértékeit kívánják lerombolni. A szervezet veszélyeztetettségére egy tavalyi eset irányította rá a figyelmet. 2012. augusztus 15-én egy homoszexuális aktivista pisztollyal próbált meg behatolni a Family Research Council épületébe. A 28 éves Floyd Corkins meglőtte a biztonsági őrt, de annak sikerült megállítania a támadót. Corkinst ez év szeptember 19-én ítélték huszonöt év börtönbüntetésre fegyveres gyilkossági kísérlet vádjával. Az eset óta az FRC washingtoni központja szigorú fegyveres őrzés alatt áll.

Az FRC kizárólag adományokból tartja fenn magát – a tavalyi évben 13 millió dollárból gazdálkodott.

Az alapító

A 77 éves dr. James Clayton Dobson amerikai evangéliumi keresztény pszichológus és író. A hite gyermekkorától fogva meghatározó szerepet töltött be Dobson életében. Állítása szerint hamarabb tudott imádkozni, mint beszélni. Pszichológiai doktorátusát a Dél-Kaliforniai Egyetemen szerezte, 1967-ben. 2003-ig vezette az általa alapított Focus on the Family (Fókuszban a Család) elnevezésű szervezetet. Az 1980-as években a Time magazin „az Egyesült Államok legbefolyásosabb evangélumi keresztény vezetőjének” nevezte.
A Slate magazine pedig Billy Graham, Jerry Flawell és Pat Robertson örököseként írt róla. Rádiós műsorát világszerte tizenkét nyelven, 164 országban, hétezer állomáson sugározták – és rendszeresen 220 millióan hallgatták. A televíziós műsorát az Egyesült Államokban hatvan csatorna sugározta. Dobson 1989 januárjában interjút készített Ted Bundy sorozatgyilkossal, közvetlenül a kivégzése előtti napon. Bundy harminc fiatal nőt erőszakolt és gyilkolt meg. Dobsonnak adott válaszaiban a tettei meghatározó kiváltó okát a pornográfia iránti szenvedélyében határozta meg.

Olvasson tovább: