Kereső toggle

Hálapénz-dilemmák

Adnánk, de nincs miből

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

34 milliárd forintra tehető a teljes felnőtt lakosság elmúlt évi orvosi hálapénz-kiadása – állítja az AXA Egészségpénztár és a GKI Gazdaságkutató közös felmérése. Habár a paraszolvenciák összege a harmadával csökkent, a lakosságnak már jóval kisebb része tartja erkölcstelennek ennek megfizetését, mint néhány évvel ezelőtt.

Ez az összeg az egészségügyi rendszert igénybe vevő aktív korú, hálapénzt fizető magyar lakosok körében egy főre vetítve átlagosan havi 16 100 forintnak felel meg – olvasható a kutatás összefoglalójában. Paradoxonszerű, hogy az életkor előrehaladtával párhuzamosan emelkedik azok aránya, akiknek nincs pénzük paraszolvenciát fizetni, miközben párhuzamosan csökken azoké, akik nem tudják, hogy mikor, kinek és mennyit kellene adni. A hálapénzek elutasítottsága ezzel együtt 2010 óta 27 százalékról 21-re csökkent.

Az aktuális felmérés szerint a betegek a legtöbbet a kórházi orvosoknak fizetik, alkalmanként átlagosan 15000 forintot, őket követik – messze lemaradva – a járóbeteg-ellátás szakorvosai 4900 forint per alkalommal, majd a háziorvosok 2400 forint per alkalommal. A legkevesebb hálapénzt a háziorvosi és a szakrendelői asszisztensek kapják, alkalmanként 800-800 forintot. A kutatás azt is kiemeli, hogy a kórházi orvosokon belül a röntgen- és labororvosoknál gyakorlatilag nincs paraszolvencia, míg a sebészek és szülész-nőgyógyászok esetében igen magas a „tarifa”. Egy neve elhallgatását kérő, több mint harminc éve praktizáló kórházi orvos kérdésünkre elmondta: a radiológusok és patológusok már évek óta vállalkozóként dolgoznak, így nem egy munkahelyük és munkabérük van, hanem rendszeresen látogatnak esetleg 3-4 helyet is, ahol saját tarifával dolgoznak. Ez magyarázhatja a „nulla paraszolvenciát”. Ami pedig az egyszeri hálapénzeket illeti: egyértelműen érzékelhető a betegek elszegényedése. Egy kórházi orvos egy betegtől inkább 5000 forint körüli összegre számíthat, mintsem ennek többszörösére. „A háziorvosokról, illetve körzeti orvosokról pedig nehéz bármi biztosat állítani, inkább az a mondás járja, hogy egy vidéki körzeti orvosnak élelmiszerre általában nem nagyon kell költenie.”

Emellett a betegek jelentős része – állítja az AXA és a GKI – úgy gondolja, azért kell fizetnie az orvosnak, hogy hamarabb kerüljön sorra, vagy hogy jobb ellátást kapjon. Informátorunk szerint fontos megkülönböztetnünk az előre fizetett „parákat” az utólagos (valóságos) hálapénzektől. A betegek körében sem titok, hogy a sebészek és a nőgyógyászok gyakran előre bekért, fix árral dolgoznak. Ez a „módszer” azonban nem vehető egy kalap alá az egy-egy kezelést megköszönő, utólagos „borítékokkal”. Ez utóbbit az érintett orvosok általában nem kérik, hanem „szokásjog” alapján működik – tette hozzá.

Miközben sokan úgy érzik, hogy az orvosok elvárják tőlük a paraszolvenciát, a válaszadók szerint egyfajta kiutat jelentene, ha inkább számla ellenében nyújtanának többletszolgáltatásokat, amit aztán a betegek biztosítója vagy egészségpénztára térítene. Anonim kommentátorunk szerint ez az ötlet egyáltalán nem kedvelt az egészségügyi dolgozók körében. Véleménye szerint azonban még egy tízszeres fizetésemelés mellett is – ami szerinte dukálna az összes egészségügyi dolgozónak – megmaradna a hálapénzek bizonyos formája. „Az idős néni akkor is elkészíti a hímzett terítőt, és odaadja a kezelés vagy műtét után, függetlenül attól, hogy az orvosa 1 millió forintot vagy 100 ezret visz haza.” (Munkatársunktól)

Olvasson tovább: