Kereső toggle

Fordulat előtt a katolikusok?

Róma korszerűsítené az egyházi családpolitikát

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Milyen arányban jellemzők a vadházasságok a helyi egyházban? Az elváltak közül hányan igényelnék az áldozás szentségét? Miként lehet lelkigondozói munkát végezni az azonos nemű párok felé, akik gyermeket fogadtak örökbe? – ilyen és hasonló kérdésekre gyűjtenek adatokat az egyházmegyék, hogy előkészítsék a jövő októberben Rómában tartandó püspöki közgyűlést, amely a várakozások szerint átdolgozhatja a katolikus családpolitikát.

A püspöki szinódus rendkívüli közgyűléseiből szám szerint már a harmadik készül: 1969-ben a Szentszék és a Püspöki Konferenciák kapcsolatáról, 1985-ben pedig a második vatikáni zsinat lezárásának 20. évfordulójáról ülésezett ugyanilyen grémium. A jövő évi, A családpasztoráció kihívásai az evangelizáció összefüggésében címet viselő közgyűlés tehát nem önmagában, hanem témaválasztását és előkészületeit tekintve egyedülálló.
A katolikus egyház II. János Pál 1981-es, „A családi közösség” kezdetű pápai buzdítása óta nem foglalkozott ilyen mélyrehatóan a család kérdésével. Ahogy Lorenzo Baldisseri, a püspöki szinódus nemrégiben kinevezett főtitkára kifejtette: a katolikus egyház családpolitikáját máig meghatározó dokumentum immár „harminckét éves szöveg, és bizony időközben történtek változások. Ezért akarunk utánajárni és felderíteni, mi történik, és hogyan gondolkodnak az emberek az egyházban és a polgári társadalmakban.” A korszerűsítés igénye érthető, hiszen „A családi közösség” csakugyan korszerűtlenül cseng korunk emberének: a család alapjaként lépten-nyomon a férfi és a nő Isten képmására teremtett emberi természetét, kölcsönös szeretetét és a közösségre való képességét hangsúlyozza.
Ami az előkészületeket illeti, a katolikus egyház történetének eddigi legnagyobb konzultációjával veti meg az értekezlet alapjait (A melegek is érdeklik a Vatikánt? Hetek, 2013. november 8.). Szándékaik szerint az egyház egész tömegbázisát megszólaltatnák. A világméretű felméréshez hasonló, kisebb léptékű kutatómunka 1980-ban „A családi közösség” kiadását is megelőzte, most viszont arra tesznek kísérletet, hogy a helyi szervezeteket, a plébánosokat és a hívőket is bevonják a közgyűlés előmunkálataiba. Az előkészítő dokumentum kilenc családügyi témakörben összesen harmincnyolc kérdést tartalmaz, amelyekre a püspököknek három hónapon belül kell választ küldeniük Rómába. Azután a szinódus titkársága a beérkezett válaszok tükrében készíti el a 2014-es megbeszélések menetrendjét.

Adják az ívet

Ferenc pápa egyháza meghallgatja a problémákat és elvárásokat – indokolta a felmérést Bruno Forte érsek, a szinódus különleges titkára –, „és nem folytat struccpolitikát. Sőt annak kockázatát is vállalja, hogy a felmérésre adott válaszokból esetleg az derül ki, a hívők többsége nem osztja az egyháznak a házasságról és családról szóló tanításait.” „Az egyházmegyékből nem arra várunk választ, hogy mit gondol a püspök – figyelmeztetett a már idézett Baldisseri –, hanem át akarjuk látni, miként gondolkodnak és élnek az emberek, hogy kitapinthassuk az egyháztagság pulzusát.” A szinódusi főtitkár hangsúlyozta, hogy Ferenc pápa akarata szerint az egyház gyorsan és konkrét lépésekkel reagál majd a társadalom és a család erkölcsi válságára. Némelyik helyi egyház pedig már lépéseket is tett, hogy az egyháztagok is hallathassák hangjukat: a brit püspökök az interneten tették hozzáférhetővé, az Egyesült Államokban pedig a templomajtókra függesztették ki a kérdőívet.
 A közgyűlés újabb különlegessége, hogy főelőadójául Ferenc pápa Erdő Péter bíborost nevezte ki, aki november 5-ei vatikáni sajtótájékoztatóján mutatta be a püspöki tanácskozást előkészítő kérdőívet. A felmérés érinti a házasságra való felkészítést; a katolikus jegyeseket, akik kevéssé vagy egyáltalán nem gyakorolják hitüket; az egyházi házasság után elváltaknak a szentségekből való kizárását; a „rendhagyó” házasságban élők gyermekeinek egyházi nevelését és az azonos neműek közötti együttélési formákat is – sorolta Erdő az öt kontinens plébániáira eljuttatott kérdéseket (a felmérés egyes pontjait lásd keretes írásunkban). „Ma a párok többsége, főleg a fiatalok, élettársi kapcsolatban élnek – említette az esztergomi érsek az egyik témát, amire biztosan számíthatunk a közgyűlésen. – Többen vannak azok, akik egyházi vagy polgári házasságkötés nélküli életközösségben élnek, mint akik a templomi esküvő után elváltak.”
Szintén égető gondnak tűnik, hogy az elvált hívők fájlalják, amiért nem részesülhetnek a szentségekben. A Famiglia Cristiana című katolikus hetilap internetes fórumán a tapasztalataikat megosztó olvasók többsége azt sérelmezi, hogy elváltként nem áldoztatják meg, és ebben várna el nagyobb megértést az egyháztól. A talán legnagyobb fordulatot jelentő melegjogi nyitást, úgy tűnik, a számos hozzászóló hívő közül senki sem tartja személyes ügyének.

Mire kÍváncsi a kérdőív?

Az azonos nemű személyek együttéléséről:
a) Az Önök országában a polgárjog elismeri, és a házassággal valamely módon egyenrangúnak tekinti az azonos nemű személyek életközösségét?
b) Mi az egyes helyi egyházak hozzáállása egyfelől az azonos nemű személyek életközösségét elismerő polgári állammal, másfelől az ilyen módon együttélőkkel szemben?
c) Miként végezhető lelkigondozói munka azok felé, akik ilyen típusú életközösségre léptek?
d) Miként végezhető lelkigondozói munka életközösségben élő azonos nemű személyek felé, akik gyermeket fogadtak örökbe?
A nehéz családi helyzetűek felé végzett lelkigondozói munkáról:
a) Jelentős lelkigondozói feladatot jelentenek a kísérleti jellegű életközösségek a helyi egyházban? Mennyire becsülnék ezek számszerű arányát? […]
c) Jelentős lelkigondozói feladatot jelentenek az elvált és újra megházasodott házasok a helyi egyházban? Mennyire becsülnék ezek számszerű arányát? […]
d) A fenti esetek kapcsán: a megkereszteltek hogyan élik meg rendhagyó helyzetüket? Foglalkoztatja őket? Vagy egyszerűen csak közönyösek? Kiközösítve érzik magukat, és szenvednek, amiért nem részesülhetnek a szentségekben? […]
A szabálytalan házasságokban nevelt gyermekek oktatásáról:
a) Mi az ilyen körülmények között nevelt gyermekek és serdülők aránya a szabályos családokban született és nevelt gyermekek számához képest?
b) Mi a szülők hozzáállása az egyházhoz? Mit kérnek? Csak a szentségeket vagy hitoktatást is?

Válásbiznisz

Számos házaspár azért kéri házassága érvénytelenítését a Szentszék legfőbb bírósági testületétől, mert „a vatikáni válás” olcsóbb és gyorsabb – írta a Corriere della Sera című napilap a szentszéki felsőbíróságról (Sacra Rota) szóló cikkében október végén. E bírói szervhez érkeznek be az egész világon kötött egyházi esküvők érvénytelenítésére benyújtott kérelmek, miután a helyi egyházmegyei bíróságok első- és másodfokú ítéletei megszülettek. A lap adatai szerint 2011-ben az egyházmegyék első- és másodfokú bíróságain több mint 44 ezer házasságot érvénytelenítettek; egyedül Olaszországban több mint kétezer-ötszázat. Európában Itáliát a katolikus Lengyelország és Spanyolország követi. E válóperek közül a Sacra Rota „világméretű semmítőszéke” tavaly 1444 üggyel foglalkozott, jóllehet 1994-ben a beérkezett ügyek száma még csak 640 volt. A Corriere által megszólaltatott válóperes jogász úgy véli, a templomban házasodott pároknak az internet elterjedésével tűnt fel, hogy a „vatikáni válás” jóval gyorsabb és olcsóbb, mint például az olasz civil bíróságok évekig húzódó és minimum ötezer eurót (másfélmillió forintot) kóstáló válóperei – így fordulhat elő, hogy míg az egyházi házasságkötések száma egyre csökken, az egyházi válások száma nőttön-nő. Az olasz püspöki kar 2010-ben az árakat is megszabta: az egyházi ügyvédek honoráriuma 1500–3000 euró között mozoghat, és a rászorulók kedvezményt is kapnak – a 2012-ben lezárt ügyek több mint fele így egy fillérjébe sem került az elhidegült pároknak.

Olvasson tovább: