Kereső toggle

Generációkon át hat az iskolai erőszak

„Főleg akkor sírok, amikor rotációs kapának hívnak”

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kampány indult az iskolai zaklatás ellen, mert kevesen ismerik fel a jelenség súlyát. A téma kutatói szerint az erőszak legjobb ellenszere az egészséges, jól működő közösség, amely kiáll a tagjai mellett. Ellenkező esetben az áldozatszerep akár generációkon keresztül is átöröklődhet.

A 24. érettségi találkozón az egykori padtárs már a köszöntés után felindultan emlegeti, hogy mennyire rossz volt neki, amikor tizenöt éves korában senki nem ment el a születésnapi bulijára. „A gyerekkori bántások mélyen bevésődnek az áldozat tudatába, és az emlékük ugyanazt az érzelmi reakciót idézi elő hetven évesen is, mint egykor, hat, tíz vagy tizenhat évesen” – erősíti meg kérdésünkre Gyurkó Szilvia, az UNICEF magyarországi irodájának gyerekjogi szakértője. Ez a születésnaptéma amúgy valóban érzékeny pont. Angliában nemrég öngyilkosságot követett el egy kislány amiatt, mert az osztálytársai visszaigazolták ugyan a meghívását a Facebookon, de senki sem ment el az ünneplésére.

„Engem sokszor megvernek vagy kigúnyolnak, amiért rossz jegyet kaptam, és ezért én rosszul érzem magam az iskolában, otthon pedig sírok is. De anyukám azt mondja, ne foglalkozzak az ilyen gyerekekkel, mert ők azt hiszik magukról, hogy okosak, erősek, vagányok. Főleg akkor sírok otthon, amikor rotációs kapának hívnak, vagy nagyon megvernek. De még akkor is sírok, amikor egy másik osztályból egy fiú az osztálytársaimmal játszik, én meg nem játszhatok, vagyis kiközösítenek.” (5. osztályos fiú)

A szakemberek szerint a bántalmazás szó a magyarok többsége számára kizárólag verést jelent, holott bizonyítottan hasonló pszichés hatást vált ki például a csúfolás, a pletyka, a kiközösítés, a személyes holmik megrongálása vagy a levegőnek nézés. És megindul az ördögi kör, a célszemély önértékelése sérül, kapcsolatteremtő képessége, teljesítménye gyengül, könnyen elszigetelődik, s így a bűnbakképzés kiváló alanyává is válhat. Mindez pszichoszomatikus tüneteket (fej-, hát-, hasfájás, alvászavarok), sőt depressziót válthat ki a gyerekből, aki akár egy életen át viheti magával az áldozatszerepet, s adhatja tovább a saját csemetéjének is. A helyzetet súlyosbítja, hogy a felnőttek hajlamosak bagatellizálni az effajta sérelmeket, gyakran azért, mert maguk is tanácstalanok a megoldást illetően. Ennél már csak az a rosszabb, amikor maga a pedagógus segít rá a kiközösítésre, nyilvánosan megszégyenítve vagy kipellengérezve a gyereket, vagy éppen a szülő biztatja agresszív érdekérvényesítésre gyermekét.

A problémát komolyan kellene venni, ezért indított az UNICEF a Kék Vonallal és a Nickelodeonnal közösen egy kampányt az iskolai zaklatás és a cyberbullying megfékezésére. Ennek részeként 40 másodperces kisfilmekben mutatják be az iskolai bántalmazás hatását, és arra biztatják a gyerekeket, hogy ne habozzanak olyan felnőttet keresni, aki komolyan veszi panaszaikat.

Az iskolai erőszak nehezen megragadható vagy mérhető jelenség, a fogalomtisztázás sem teljes, de az tény, hogy az uniós normák nemcsak a fizikai, hanem a verbális és lelki erőszakot, valamint a kirekesztés számos változatát is idesorolják. Az internet térhódításával a jelenség kiterjedtebbé is vált, túllépett az iskola falain, így a zaklatás akkor is folytatódik, ha a célpont netán iskolát vált vagy elköltözik. „A gyerekben a kortárs közösséghez tartozás vágya nagyon erős, miközben nem tudják még megvédeni a személyiségük határait, ezért nehezen jönnek le ezekről az online felületekről, így aztán továbbra is ki vannak téve a bántásoknak” – mutat rá Gyurkó Szilvia. Egyre több kutatás bizonyítja, hogy a gyerekek a valós életben kiépített kapcsolataikat élik meg az online térben is, és a konfliktusaik is áttevődnek az online szférába. Sajnálatos bizonyítékai ennek a közösségi oldalakon folyó cikizések, kompromittáló felvételek terjesztése, méghozzá iskolatársak részéről, aminek következtében számos tizenéves menekült már öngyilkosságba.

A kampány egyik hivatkozási alapja, hogy Magyarországon minden második gyerek keveredett már iskolai verekedésbe vagy szenvedett el bántalmazást társaitól – ez derült ki az UNICEF idei összehasonlító jelentéséből, amely a gyermekek helyzetét vizsgálta a 29 legfejlettebb országban. A korábbi mérésekhez hasonlóan a kép most is Hollandiában a legjobb, míg az USA-ban és Romániában a legrosszabb. Magyarország ugyan a középmezőnyben van, de az erőszakra kevésbé érzékeny országnak számít. 

„Mondhatni szociálpszichológiai törvényszerűség, hogy a gyerekek között folyamatosan zajlanak a pozícióharcok. Ennek különböző módszerei lehetnek, de nagy kérdés, hogy a környezet – a gyerekek és a tanárok – miként reagál erre, mennyire tudja megfelelő mederben tartani ezt a küzdelmet” – mondta el lapunknak Buda Mariann, a téma egyik hazai kutatója. Meggyőződése, hogy az iskolai zaklatás elszabadulása elsősorban nem az egyén, hanem a közösség kapcsolati zavaraiból fakad. Az erőszak legjobb ellenszere az egészséges, jól működő közösség, amely kiáll a tagjai mellett. Kimutatható, hogy minden olyan törekvés, ami a kohéziót erősíti, csökkenti a zaklatás bekövetkezésének esélyét.

Buda Mariannék 2009-es kutatása szerint a felső tagozatos gyerekek (5. és 7. osztályosok) 35 százaléka vesz részt szándékos és rendszeres, leggyakrabban verbális jellegű bántalmazásban, ezen belül 15 százalékuk áldozatként, 27 százalékuk elkövetőként, és a két csoport között jelentős átfedés van. A szemlélődők sem egyformák, található köztük passzív támogató és be nem avatkozó egyaránt, többségük hajlamos az áldozat hibáztatására is, és az áldozat mellett kevesen és ritkán mernek kiállni. Így válik a megfélemlítés az egész közösségre nézve romboló hatásúvá. Mérések szerint felső tagozatban gyakoribbak az erőszakos cselekmények, mint alsó tagozatban, később pedig a szakiskolák a fő terepek, és legkevésbé a gimnáziumok. Az is igaz, hogy idővel a fizikai erőszak átadja helyét a kevésbé látványos, verbális és szociális (pletyka, kiközösítés) erőszaknak. Buda Mariann szerint fontos lenne, hogy első lépésként a felnőttek tisztázzák az agresszióhoz való viszonyulásukat, majd egységre jussanak ennek következetes kezelésében.

Gyurkó Szilvia szerint a köznevelési törvény elvileg lehetőséget ad arra is, hogy az intézmények alternatív módszerekkel, illetve szankciókkal próbálják a keretek között megtartani a szabálysértőket, azaz a resztoratív (helyreállító) problémamegoldást alkalmazzák, aminek lényege a vétség közösségen belüli rendezése felelősségvállalás, jóvátétel, változtatás révén. Az egész napos iskola rendszere kiváló terep lehetne a közösségépítésre, de hogy ezt maguk az intézmények mennyire tudják kihasználni, az egyebek mellett függ a vezető személyétől is. Bár a jószándék önmagában kevés, ha hiányoznak a szakmai és anyagi feltételek. Pszichológusok tapasztalatai azt mutatják, hogy már kevés erőfeszítéssel, például két osztályfőnöki órán megtartott problémamegoldó tréning révén mérhető javulásokat lehet elérni a közösség állapotában. Jelenleg még ennek megvalósítása is képtelenség, amikor 500 gyerekre jut egy félállású iskolapszichológus, akinek a státusza meglehetősen tisztázatlan – jegyzi meg a szakember. 

Az iskolában vállalt szerepek közvetlen összekapcsolhatóak a felnőttkorban vállalt szerepekkel otthon, a munkahelyen, a kapcsolatokban és a közéletben egyaránt – hirdeti a Felelős Társadalomért Alapítvány, amely szintén elindított egy komplex programot az iskolai és a cybermegfélemlítés ellen. Az egyik legnagyobb kihívás szerintük Magyarországon megértetni az oktatási vezetőkkel, hogy az az iskolai erőszak, amikor valakit megkéselnek, és a megfélemlítés nem része sem az egészséges gyerekkornak, sem egy építő iskolai környezetnek. A projekt hangsúlyt fektet a megfélemlítésellenes intézményesített megoldások (irányelvek) bevezetésére az iskolákban. A pilot (próba) verzió egy budapesti általános iskolában és egy középiskolában indul el.

Az iskolai erőszak megfékezéséhez a pedagógusok idén újabb segítséget kapnak az iskolai rendőrök személyében. Ezzel kapcsolatban a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK) lapunkat úgy tájékoztatta, hogy a programot az ország valamennyi megyéjéből és Budapestről is érkező igények alapján valósítják meg, így mintegy 200 intézményben 100, a rendőrség állományába tartozó bűnmegelőzési tanácsadó állhat szolgálatba. Feladatuk a tanulók védelme, az esetlegesen az iskola környezetében előforduló agresszív bűncselekmények elhárítása és az iskola nyugodt működésének biztosítása. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma egyik törvényjavaslata pedig pártfogó felügyelőket rendelne a bűnelkövető tizennégy év alattiak mellé a visszaesés elkerülése végett, de a tervnek nincs meg az anyagi fedezete.

Gyurkó Szilvia szerint a rendészeti szemlélet nehezen illik bele egy iskola életébe, a pedagógia kelléktárába. „Elliot Aronson könyve, a Columbine után jól bemutatja, hogy még egy kataklizmaszerű esemény után is a gyerekek védelmében az iskolába bevitt rendőri jelenlét mennyire rombolta a légkört. Ezután bevezettek egy másfajta szemléletet, ami a kooperációra épült, és a kritikus, megbélyegző attitűdtől elmozdult a pozitív, megerősítő felé, ami hatványozottan jobban működött” – mondja a jogi szakértő. Mi most kicsit visszafelé tendálunk, hiszen Magyarországon akár egy általános iskolással szemben is lehet büntetőeljárást lefolytatni, iskolarendőrök vannak, viszont az iskoláknak nincs kultúrájuk arra, hogy egy szabadon összeállítható házirendbe alternatív szankciókat építsenek be. Pedig leginkább ahhoz kellene szakmai segítséget kapniuk, hogy integrált módon, erőszakmentes konfliktuskezeléssel legyenek úrrá a problémákon. 

Buda Mariann szerint mindig az adott közösségre kellene bízni, hogy keressék a megoldást a problémáikra, tehát nem jó ötlet egy rendcsinálót kívülről odaküldeni. Azt elképzelhetőnek tartja, hogy például egy szakiskolában úgy elfajul a helyzet, hogy a pedagógusok maguk kérvényezik a hatósági segítséget, de ez akkor is csak tüneti kezelés marad. Nem szünteti meg az erőszak mögött meghúzódó problémákat, amelyekben nagy szerepe van az iskolai élet minőségének, az osztály légkörének, aminek fontos eleme a tanár–diák viszony is. „Nem szabad elfelejteni, hogy a rendőr egy ilyen helyzetben szerepzavarban van, hiszen neki jelentési kötelezettsége van a törvénybe ütköző esetekkel kapcsolatban. Így a valós problémák továbbra sincsenek kezelve, mert ez csak bizalmi alapon, egy jól működő közösségben válik lehetségessé” – hangsúlyozza Buda Mariann.

Olvasson tovább: