Kereső toggle

A világot jelentő sakktábla

Polgár Judit és a Sakkpalota

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Polgár Judit vezetésével kidolgozott Sakkpalota program idén debütál a Nemzeti alaptanterv részeként mint választható tantárgy. A nemzetközi sakknagymestert, aki negyedszázada vezeti a női világranglistát, és akit a közelmúltban a sakk Oscarjának nevezett Caissa Díjjal is kitüntettek, a budapesti Lemhényi Dezső Általános Iskola bemutatóóráján értük utol. 

Többen lelkesen olvastuk Polgár László Nevelj zsenit című könyvét, amelyben édesapja arról ír, hogyan lehet bármely gyerekből kihozni a maximumot, a zsenit – megfelelő pedagógiával. A Sakkpalota program mennyiben tér el az édesapja nevével fémjelzett módszertől?

– Homlokegyenest más. Amikor édesapánk magántanulóként taníttatott minket, akkor az volt a cél, hogy az adott iskolarendszerből kikerüljünk. Most viszont az iskolarendszerbe történő beépülésről, integrálódásról van szó.

Az ember azt gondolná, hogy egy ilyen neves családban a sikeres Polgár-módszert viszik tovább.

– Nekem és két nővéremnek annak idején egy egész különleges életforma jutott, és ez nagyon kedvezőnek bizonyult számunkra. Az élet azonban a generációváltás során másra irányította a figyelmünket. A lányom hét, a fiam pedig kilencéves, és amikor eljutottak az óvodás- korba, a nővéremmel, Zsófival együtt megírtam a Chess Playgroundot, mivel úgy gondoltam, hogy a sakk kiváló eszköz a gondolkodás fejlesztéséhez. Azért angolul, mert a kicsik angol nyelvű óvodába jártak.

Miben mérhető a hatás?

– Nehéz ugyan egzaktan kimutatni a változást, de nagyon sok országban használják már a sakkot az oktatásban, és rengeteg pozitív visszajelzés áll rendelkezésünkre. Azoknál a gyerekeknél, akik elkezdtek sakkozni, sokat javult az olvasási készség, a koncentrációképesség és a viselkedés. Az utolsó visszajelzés pedig épp a nagynénémtől érkezett, aki egy roma kislányt vett a szárnyai alá, s naponta fél órát foglalkoznak a sakkal. Őt is meglepte az, hogy mennyit fejlődött a gyerek. A sakk egy nagyon letisztult gondolkodási rendszert közvetít, s a bemutatóórákon is látható volt, hogy a diákok lépésről lépésre, szinte észrevétlenül tudják elsajátítani az alapvető ismereteket.

Mire tanít a sakk?

– Például mások tiszteletére, türelemre, koncentrációra, logikára, szabálykövető magatartásra  –  s talán most ez utóbbi a legfontosabb. Amikor a gyerekek a sakk szabályrendszerével foglalkoznak, megtanulják, hogy 6 különböző figura 6 különböző módon léphet, s a táblának a 64 kockája kellőképpen nagy ahhoz, hogy az azon belül szabott határok között mozogjanak. Kellőképpen nagy a játszófelület ahhoz, ami fontos vagy ami érdekes, azonban a h-vonal után nincsen már  i-vonal. Az életben is megvannak ezek a határok.

Sakkmestereket szeretnének kiképezni?

– Nem, itt most nem sakkot, hanem a sakkal mint eszközzel és annak a szabályrendszerével tanítunk. Nem sakkzseniket szeretnénk kinevelni, hanem a logikus és kreatív gondolkodást szeretnénk elősegíteni, amely a sakk alapszabályait és eszközrendszerét felhasználva épülhet be az egyes alaptantárgyakba. Mindezt játékosan, könnyedén, egy szerethető világ megalkotásával.

Az Európai Parlament 2012-ben elkötelezte magát a sakk iskolai bevezetésének támogatása mellett. Mégis hogyan sikerült ilyen gyorsan bekerülni az oktatási rendszerbe, hiszen immár a NAT keretein belül választható tantárgyról van szó!?

– Ez számunkra is valóságos csoda, az „év híre”, mert csak egy évvel korábban indítottuk el a pályáztatást, mint ahogy lehetőség adódott a program akkreditálására. Azonnal minden energiát, anyagi forrást ehhez mozgósítottunk, s most már a Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó adja ki hozzá a tankönyvet, munkafüzetet.

Mennyire egyedi a módszer?

– A legutóbbi Polgár-sakkfesztiválon több külföldi előadónk is érintette a témát, egy svéd hölgy például, akinek a sakkprogramját 450 iskolában több ezer pedagógus alkalmazza, kiemelte azt, hogy a Sakkpalota milyen széles perspektívát fog át, mennyire részletgazdag és mennyi motiváló elem van benne grafika, tárgyak, segéd-eszközök tekintetében.

A Polgár-módszer az Önök esetében jó eredményeket hozott. Melyik jobb: magántanulónak lenni vagy az iskolai képzés?

– Noha én nem jártam állami iskolába, mégis úgy vélem, hogy a kettő nem összehasonlítható. Ha valaki magántanulónak adja a gyermekét, akkor tudnia kell, mit vállal. A szülőknek ugyanis a saját életükből kell nagyon sok mindent feladniuk ehhez, és ezt napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra, évek vagy évtizedek múltán is folytatni kell. Nem minden szülő hajlandó ezt bevállalni, s nem is mindenki képes rá, hiszen kellenek hozzá az anyagi, szellemi, fizikai feltételek, így például mindig meg kell oldani azt, hogy valaki ott tudjon maradni a gyerekkel. Ehhez elképesztő kitartás, mondhatni fanatizmus kell, s ennek a kérdésnek a megválaszolása véleményem szerint minden esetben a szülőkön múlik. De nemcsak az jelent komoly felelősséget, ha valaki magántanulónak adja a gyerekét, hanem az is, ha közoktatási intézményben taníttatja. Az iskolába járás hazánkban ma is az úgynevezett normális kategóriába tartozik, mert mindenki ezt veszi természetesnek, és az embereknek is sokkal egyszerűbb abba az irányba menni, amelyikbe mindenki más halad, és amelyet senki sem kritizál. A gyerek pedig végül is azt fogja szeretni, ahol jól érzi magát.

Önök melyik utat választották?

– Mi a férjemmel – mivel nagyon sokszínű az éle-tünk – nem szerettük volna feladni a saját munkánkat. A férjem a saját munkáján kívül rengeteget segít nekem is, az alapítványban, sakkfesztivál rendezésében, utazások szervezésében stb. A gyerekek taníttatása során magam is nap mint nap szembesülök az előnyökkel és a hátrányokkal, de úgy vélem, hogy a végeredmény elsősorban rajtunk, szülőkön múlik. Az, hogy milyen értékrendben, mit tudunk átadni a gyerekeknek, és az, hogy az iskolát hogyan tudjuk kezelni, főként szülői felelősség.

Térjünk vissza a versenysakkra, hiszen a közelmúltban vette át Tallinnban a sakk „Oscar-díját”, a Caissa Díjat. Ez is az efféle munkásságának az elismerése?

– Nem, inkább a 25 éves sakkszakmai pályafutásomnak az elismerése, bár névlegesen a tavalyi évre szól.

Mi lesz a jövőben a versenysakkal?

– Valamennyire marad: miután megvolt az új könyvem bemutatója, az Európa-bajnokságon folytatom a versenyt.

Sakkal tanít

„A sakk eredetileg tanítási, gondolkodásfejlesztési eszköz volt, de az évszázadok során a célja eltolódott, és inkább csak mint játék, sport, kiemelkedő teljesítmény jelent meg. Polgár Judit most visszahelyezi a sakkot eredeti funkciójába, és taneszközként a tananyag átadását könnyíti meg a gondolkodásfejlesztés által. A módszerében nagyon lényeges szempont, hogy nem a sakkjáték, hanem a sakk mint szabályrendszer kerül be a tanításba. A pedagógusnak nem kell érteni a sakkjátékhoz, kizárólag a szabályait kell jól ismernie.”  (Gyarmathy Éva, az MTA Pszichológiai Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa)

Rapid Európa-bajnok Debrecenből

Gál Hanna Krisztina, a debreceni Huszár Gál Gimnázium, Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény 15 éves tanulója első helyen végzett az idei, Montenegróban megrendezett ifjúsági sakkozók kontinensbajnokságán a 15-16 évesek között, rapid kategóriában (képünkön Donka Péter FIDE-mesterrel, a Huszár Gál Iskola igazgatójával). Ez annyit jelent, hogy egy-egy játszmán minden versenyzőnek 15-15 perces játékidővel kellett gazdálkodnia az egyes korcsoportokban, a versenyzők pedig összesen 9-9 sakkpartit játszottak egymás után.  Hanna egy vereség és egy döntetlen mellett hét győzelemmel végzett az élen a szeptember végén megrendezett bajnokságon. „Minden partin nagyon kellett koncentrálni, mert nálam erősebb játékosokat is le kellett győznöm. Átlagosan 15 perc pihenőidő után pedig újra és újra a maximumot kellett nyújtani” – mondta lapunknak Gál Hanna. A legtöbb játékos az egykori Szovjetunió utódállamaiból érkezett, korosztályában pedig Hanna egyedül képviselte a magyar színeket.

Olvasson tovább: