Kereső toggle

Az utolsó falash mura

Véget ért az etiópiai keresztény zsidóság alijázása

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Múlt hét szerdán érkezett meg az etiópiai keresztény zsidók bevándorló-csoportjának utolsó hulláma a tel-avivi repülőtérre. Az afrikai diaszpóra e közösségéből így csaknem 8 ezren tértek vissza Izrael ősi földjére, ahol a zsidó újév hajnalán már 8 millióan laknak az alig Dunántúlnyi területen.

Az ellentmondásokban nem szűkölködő etióp kivándorlási hullám utolsó fázisa Gondar városából indult. Gabisba burkolózott alakok sokasága indult el a hajnali órákban, hogy az istentisztelet után az ország legnagyobb városában, Addisz Abebában repülőre szálljanak. Ők a Béta Iszraél, az etióp zsidó közösség különálló csoportja: a falash mura, mely az etiópiai ge’ez nyelv pejoratív kifejezése, keresztény hitre áttért etióp zsidókat jelöl. Sok közöttük ánúszím, akiket áttérésre kényszerített valamely misszió.

Az évszázados üldöztetések és gazdasági válságok miatt áttért, de továbbra is különálló kommunaként élő zsidóknak 2003-tól áll jogában, hogy hazatérjenek Izrael állam területére, amihez több izraeli szefárd rabbi állásfoglalása is hozzájárult. Az állampolgárságra azonban még várniuk kell majd, mert Izrael visszatérési törvénye eredetileg nem biztosít számukra alijázási lehetőséget. Azoknak, akiknek legalább egy nagyszülője zsidó, tehát ő maga egynegyed részben annak mondható, a kormány külön rendelettel biztosította a hazatérés jogát. Az ilyen státusszal rendelkezők a Belügyminisztérium határozatára várnak.

A Zsidó Ügynökség 2012 ősze óta gőzerővel dolgozik, hogy a közösségből közel 8 ezer főt Izraelbe költöztessen, és egy év alatt a kitűzött tervet sikeresen teljesítették is. Az ügynökség hároméves projektje, a Galambszárnyak akció (Operation Dove’s Wings) összesen 7846 személyt telepített át légi úton. Az utolsó 450 fő múlt szerdán landolt a Ben Gurion repülőtéren, és ezzel egy harmincéves alija zárult le, mivel a zsidó állam egyelőre lezárja kapuit további etióp bevándorlók előtt.

A kormány korábban a Zsidó Ügynökséget bízta meg azzal, hogy az alijázni készülőket felkészítsék az izraeli életre. Ennek része a judaizmusra való visszatérés is. Az ügynökség széles körű oktatási és szociális programot üzemeltet Gondarban, például iskolát, zsinagógát és művelődési házat. De étkeztetést és egészségügyi ellátást is biztosítottak.

A bevándorlók befogadásáért felelős minisztériummal karöltve az ügynökség a már célba ért zsidókat is segíti az izraeli társadalomba való beilleszkedésben. A Zsidó Ügynökség gondari munkájának szimbolikus befejezéseképpen Natan Saranszkij, a szervezet elnöke átadta a zsidó iskola kulcsait a város polgármesterének. A ceremónián Saranszkij kifejtette, hogy „már 2500 éve élnek zsidók Gondarban, és honvágyuk azóta sem csillapodott. Ma véget ér az évezredekre elhúzódott utazásuk.” A maga is orosz diaszpórából hazatért vezető Izrael államának, a világ zsidó közösségének és keresztény szövetségeseiknek tulajdonította a sikert.

A 19-20. században keresztény hitre tért közösség több tagja az Erecre érve csókkal köszöntötte az Ígéret Földjét. A hazatérés azonban nem váltott ki osztatlan lelkesedést. Több, már Izraelben lakó falash mura panaszkodott arról, hogy családtagjai Etiópiában rekedtek, és Benjamin Netanjahu miniszterelnökhöz fordultak, hogy a hozzátartozóikat is szállítsák Izraelbe. Több száz izraeli etióp zsidó tüntetett a Miniszterelnöki Hivatal előtt Jeruzsálemben az utolsó csoport megérkezése napján. Bizonyos judaista csoportok pedig Izrael állam szemére hányják, amiért „csak ennyit” hozott haza a diaszpórából.

A falash mura-bevándorlás két évtizedes kérdése mindig is nagy indulatokat váltott ki, és kezdetektől fogva származási és jogi kérdések sokasága merült föl. A közel 8 ezer alijázón túl vagy 12 ezer falash mura maradt Etiópiában, Gondar városban és környékén, akiknek nem adott letelepedési engedélyt a Belügyminisztérium. Az izraeli lakosok család-egyesítést követelnek.

A Zsidó Ügynökség etiópiai megbízottja, Asher Sejum az afrikai alijázás ezen ágának lezárását „érzékeny és összetett” kérdéskörnek nevezte, mihelyst maga is megérezte az Etiópiában rekedtek nyomásgyakorlását. Ennek oka, hogy a falash mura közösség rendkívül zártan élt, és a családi szálak gyakorlatilag kibogozhatatlanok. Így az öröm mellett szívszaggató jelenetekre is sor került az indulás napján.

Az alijakritikusok szerint a közösség hazaszállításával az izraeli kormány Pandóra szelencéjét nyitotta föl. Úgy vélik, nem volt sem humánus, sem zsidóhoz méltó a családok elválasztása és a szelekció folyamata, mely során az abban résztvevők szerint is hamis reményekkel áltattak sokakat. „Éveken át készültek, míg végül elutasították őket” – panaszolta egy hátramaradt zsidó. Többen azért maradtak, mert csak apai ágon zsidó származásúak. További fontos kritériumok, hogy a jelentkező Etiópiából adja be kérelmét, ugyanakkor családja Izraelből szintén kérelmet adjon be. Így állt össze a beengedhető falash mura végső listája.

Izraelben jelenleg 120 ezer fős Béta Iszraél közösség él. Az eddigiek nagy része a ’84-es Mózes akció, majd a ’91-es Salamon akció keretein belül érkezett az országba. A falash mura tagjai mélyreható áttérítési folyamaton is átesnek, mikor Izraelbe költöznek. A rájuk erőltetett keresztény hit helyett ortodox judaista képzést kapnak.

Menachem Waldman rabbi a Shvut Am Intézettől, aki főszerepet játszik az etióp zsidók judaizálásában, azt nyilatkozta: „Úgy teszünk, mintha nekünk tennének szívességet azzal, hogy ideköltöznek, holott csak töredékük rendelkezik közvetlen zsidó származásvonallal.” Ezzel arra az ellentmondásos helyzetre hívta fel a figyelmet, hogy a törvény értelmében távoli anyai származás alapján egy töredékében zsidó jogot kaphat a betelepedésre, míg egy olyasvalaki, akinek apja ízig-vérig zsidó, de anyja nem, hiába félig zsidó, nem kap engedélyt. Éppen ezért a rabbi az apai ágon való engedélyeztetést is szorgalmazza. Arra figyelmeztetett, hogy Zera Iszraél, azaz Izrael Magva további segítségre szorul Etiópiában. A halákha egyik tantételét idézve leszögezte, hogy azokat, akik visszatérnek a judaizmushoz, feltétel nélkül vissza kell fogadni Izrael közösségébe.

A Pénzügyminisztérium szerint egy fő Izraelbe költöztetése, letelepítése, és a társadalomba való beépítése nagyjából 100 ezer dollárt emészt fel. Ráadásul a kicsiny ország a most ünnepelt rós hasanákor, az újévkor meghaladta a 8 millió főt. Asher Sejum kijelentette: „Persze, Izrael képes további 15 ezer főt odaköltöztetni, de akkor onnan másik 15 ezret vissza kell hoznunk Gondarba.”

David Mihret, egy 11 ezres izraeli etióp közösség vezetője Sejummal összhangban kijelentette: „Amennyiben Izrael nem kívánja zászlaját etióp lobogóra cserélni, legyen határozott a téren, hogy kit enged betelepülni.” További gondokat okoz, hogy a betelepültekre jellemző a kettős identitási válság, beilleszkedési zavarokkal és alacsony önértékeléssel küszködnek, ezért a fiatalok rendszeresen alulteljesítenek a tanulmányaikban is, ami miatt viszont tovább romlik az önképük. Ennek ellenére Mihret kifejtette, hogy Izraelben sokkal jobb életformát sajátíthatnak el a bevándorlók, és új perspektívák nyílnak meg előttük.

A Zsidó Ügynökség elnöke, Natan Saranszkij minden kérdés és ellentmondás ellenére csodának nevezte az alijázás folyamatát.

Az elveszett 10 törzs

A bibliai próféciákra alapozva a cionizmus egyik legfőbb célkitűzése a diaszpórazsidóság hazaköltöztetése. Ennek útjában a legnagyobb akadály, hogy az i. e. 722-ben asszír fogságra vitt tíz törzsnek nyoma veszett. Egy részüket az Eufrátesztől északra, másokat Ninive térségébe, megint másokat pedig Médiába hurcoltak. Ahogy arról már egy korábbi lapszámunkban is írtunk (Perutól Japánig keresik a hiányzó zsidó törzseket. Hetek, 2010. július 2.) a föld minden szegletén antropológiai és genetikai kutatások zajlanak az eltűnt tíz törzs felkutatására. Az első hazatérők az európai zsidóság köreiből, tehát javarészt Júda és Benjámin, valamint Lévi törzséből származnak. Az etióp zsidóság, a falassák kérdésköre régóta foglalkoztatja a rabbinátust. Bizonyos vallási hatóságok Dán törzsével azonosítják az etiópiai Béta Iszraél közösséget, mely több szakadást is átélt a kereszténység és az iszlám nyomán. A szintén afrikai lembák DNS-vizsgálata közel-keleti eredetüket mutatja, sőt a buba papi klán tagjai között ugyanazt a kohénekre jellemző gént találták, mellyel a napjainkban Izraelben élő papi családok rendelkeznek. Nigériai zsidók Efraim, Naftali, Manassé, Lévi, Zebulon és Gád leszármazottainak vallják magukat. Az iráni zsidóság elsősorban Efraim törzséből eredezteti magát. A közép-ázsiai bukharan zsidókat (kiknek jelentős része a Szovjetunió széthullása után elköltözött a térségből) Izsakhár leszármazottainak vélik. Kaifeng városában kínai zsidó közösséget fedeztek fel még a 17. század elején, közülük sokan 2009-ben vándoroltak haza; de származásuk nem tisztázott. Az indiai sinlungok származása is vitatott; ők zsidó eredetüket kutatják, és zsinagógákat építve széles körű képzést indítottak köreikben a zsidó kultúra, vallás és a héber nyelv elsajátítása érdekében. Nekik 2006 óta van lehetőségük alijázni.
Egyes elméletek szerint a kurdok és a japánok is valamely elveszett törzs egyenes leszármazottai, de ezek az álláspontok rendkívül vitatottak. A kilencvenes évek közepén az alijázás fő kiindulópontjai Dél-Afrika, Amerika, Franciaország és a volt szovjet tagállamok voltak. Az indiai Bnei Menashe (szintén áttért) közösség tagjai, akiket az egyik elveszett törzs leszármazottainak ismertek el, szintén ekkor indultak útnak őseik földjére. A Haaretz tudósítása szerint 2006-ban 9 százalékkal visszaesett a bevándorlás mértéke a korábbi évhez képest, a 2010-es évek elején ismét felerősödött. Az izraeli Központi Statisztikai Iroda adatai szerint hazánkból 1882-től 2010-ig 42 ezer személy vándorolt Izraelbe. A listát a volt Szovjetunió vezeti közel másfél millió Izraelbe kivándorlóval, míg Lengyelországból és Romániából is több mint 300 ezer fő érkezett.
Az élbolyban ezután Marokkó következik 270 ezer fővel, majd Irak 130 ezerrel. Az 1948-tól 2012-ig érkezőknek csupán 10 százaléka érkezett az ezredforduló óta. A jelentősen kisebb új hullámban a szélsőséges csoportok elterjedésével küszködő Európából érkeztek a legtöbben – 2010 óta a bevándorlás 60 százalékát az öreg kontinens biztosítja.

Olvasson tovább: