Megszépített valóság

Makki Marie Rose 2013. 05. 10. (XVII/19)

A nyilvántartott állástalanok fele ma semmilyen pénzbeli ellátásban nem részesül, míg a legesélytelenebbek, azaz a megváltozott munkaképességűek gyakorlatilag teljesen kiszorulnak a munkaerőpiacról. A helyzeten nem sokat segít a magas büntetőadó sem, különösen, hogy még maguk a minisztériumok sem tartják be a minimálisan előírt 5 százalékos foglalkoztatási kvótát.

A hazai munkaügyi központokban 620 ezer nyilvántartott álláskereső mellett 142 ezer volt a bejelentett üres álláshelyek száma a Nemzeti Munkaügyi Hivatal legutóbbi, márciusi adatai szerint. Az arány sokkal rosszabb szokott lenni: ezúttal a regisztrált álláskeresők 6-700 ezres megszokott tömege mellett, feltűnő módon, egy hónap alatt 23 ezerről közel hétszeresére nőtt az új munkahelyek száma, melyeknek fele márciusban betöltetlen maradt. Üröm az örömben, hogy ezen új munkahelyek 92 százaléka úgynevezett támogatott munkahely volt, mivel havi mindössze 11 ezer körül stagnál az államilag nem támogatott új álláshelyek száma.

A statisztika meglehetősen szépíti a valóságot, hiszen a támogatott új munkahelyeket egyrészt a közfoglalkoztatás teszi ki, ezen belül új álláshelyként jelenik meg például a közszférában foglalkoztatottak közmunkásokra való lecserélése is. Ugyanígy a támogatott körbe tartozik a frissen elbocsátottak egyéves továbbfoglalkoztatását lehetővé tevő munkahely-megőrzési támogatás is, amit rengeteg munkaadó igénybe vesz.

A 620 ezer álláskeresőn belüli arányok nagyjából állandóak: 52 százalék férfi, 16 százalék pályakezdő fiatal volt. A tartós, azaz több mint egy éve nyilvántartott munkakeresők száma közel 30 százalékot tett ki. Az érintettek több mint fele, 328 ezer álláskereső nem volt jogosult semmilyen pénzbeli – álláskeresési vagy szociális – ellátásra, továbbá az összes nyilvántartott munkanélküli felének semmilyen szakképzettsége nincs. A munkaügyi szakemberek a versenyképes szakképzettséget és a megfelelő, „lepapírozott” háttértudást, azaz nyelvismeretet, számítógépes tudást emelik ki elsődleges elhelyezkedési feltételként. Máig jellemző, hogy a betöltetlen állások több mint 85 százaléka nem jelenik meg a hirdetési piacon, tanácsos inkább a cégek honlapjait vagy az állásbörzék kínálatát böngészni. Hagyományosan legjobb a helyzet Budapesten és Győr-Moson-Sopron megyében – itt van a legtöbb nem támogatott új munkahely –, és a legrosszabb Szabolcsban és Borsodban, ahol a legtöbb álláskereső van. A munkanélküliségi ráta az előző negyedévben 11,6 százalékos volt, ami megfelel az uniós átlagnak.

A munkanélküliek között is a legsúlyosabb helyzetben a megváltozott munkaképességű személyek – a fogyatékos, illetve egészségkárosodott emberek – vannak, ők gyakorlatilag kirekesztődnek a munkaerőpiacról, igaz, a foglalkoztatási szintjük Európa-szerte is drámaian alacsony – hívta fel a figyelmet a tavalyi ombudsmani jelentés. Ez többek között rámutatott arra: a magyar társadalom közel 6 százalékát kitevő csoport számára még a munkaügyi központok is gyakran elérhetetlenek az utazási költség vagy az akadálymentesítés hiánya miatt. Márpedig a kapcsolattartás mindennemű ellátásnak a feltétele. A 15 éves és idősebb fogyatékossággal élő személyek túlnyomó többsége az aktív munkakeresésről is lemondott, így nem tartozik a nyilvántartott munkanélküliek közé.

„Mi az Álláskulcs irodánkon keresztül a tavaly hozzánk forduló 470 aktív megváltozott munkaképességű álláskereső 15-20 százalékát tudtuk elhelyezni, ami azt is jelenti, hogy 80 százalékuknak nem sikerül állást találni, holott szakképzéssel is foglalkozunk. Többnyire alacsony presztízsű és fizetésű munkahelyek jönnek szóba, amiket a munkáltatók csak a pluszadó elkerülése miatt ajánlanak fel” – mondta el érdeklődésünkre Bernáthné Székely Júlia, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) rehabilitációs gazdasági szakértője. A hatályos törvény értelmében a munkaadó rehabilitációs hozzájárulás fizetésére köteles, amennyiben az általa foglalkoztatottak létszáma a 25 főt meghaladja, és a megváltozott munkaképességű személyek aránya nem éri el a létszám öt százalékát, vagyis a kötelező foglalkoztatási szintet. Szúrópróbaszerű tájékozódásunk során kiderült, hogy a hozzáállás még a költségvetési szerveknél, így a minisztériumi szférában sem túl példamutató. A Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatalnál (NRSZH) például a foglalkoztatási szint 3 százalék, ami 15 főt jelent, míg az Emberi Erőforrások Minisztériumánál még rosszabb a helyzet: a több ezer alkalmazottra 6 megváltozott munkaképességű jut. A KIM Társadalmi Kapcsolatokért Felelős Államtitkárságától pedig azt a választ kaptuk, hogy a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium személyügyi nyilvántartásában megváltozott munkaképességű személy nem szerepel.

„Nálunk létszámstop van. Az esetlegesen megüresedő álláshelyek többségének elnyeréséhez speciális szakmai ismeretek szükségesek, ezért a jelentkezők között alig található megváltozott munkaképességű személy” – tudtuk meg az NRSZH sajtóreferensétől, Unger Gyulától. Bernáthné Székely Júlia szerint ez gyakran hozzáállás kérdése, hiszen a munkaadók többsége – köztük a költségvetési szervek is – megfelelő munkakörökre támogatott formában alkalmazhatnának sérült embereket, mégsem élnek a lehetőséggel, inkább kifizetik a pluszadót. Hozzátette: ezt a rehabilitációs hozzájárulást 2010-ben fejenként évi 178 ezerről 964 500 forintra emelték, ami korábban egy külön rehabilitációs alapba folyt be, amit ugyancsak 2010-től megszüntettek. Így ma pontosan nem tudni, mennyit kellene a sérült emberek foglalkoztatására fordítani, és valójában mennyit is fordítanak ebből az összegből erre a célra.

Bernáthné hangsúlyozta: a megváltozott munkaképességű emberek munkavállalását ráadásul diszkriminatív szabályozás sújtja, ami elsősorban a kötelező felülvizsgálati rendszer, illetve a keresetkorlátozás révén valósul meg, ami ellenérdekeltséget szül. Így az államnak is kevesebb a bevétele. Holott, akár a rokkantsági ellátást, akár a jövedelmet nézzük, jobbára rendkívül alacsony, 30 ezer forintos tételekről beszélünk. Az is elfogadhatatlan, hogy egységes támogatás alá esik az érintettek egészségileg rendkívül széles skálája, aminek folytán a foglalkoztatásukra szakosodott, úgynevezett akkreditált munkahelyek működése is ellehetetlenül, hiszen a leginkább rászorulók munkaképességét biztosító eszközök, számítógépes programok megfizethetetlenné válnak. „A foglalkoztatáshoz befektetések, szolgáltatások – színvonalas oktatás, egészségügyi ellátás – és megfelelő jogszabályi környezet szükséges. Ne fordulhasson elő olyan, hogy valaki azért nem kap közgyógyellátást, mert a havi jövedelme meghaladja a 28 500 forintos limitet. Az ilyen intézkedésekkel tulajdonképpen azt döntik el, hogy ki érdemes az életben maradásra és ki nem” – hangsúlyozza a szakértő.

Uniós kihívás a munkanélküliség

A magyar munkaerőpiaci gondok uniós szintű leképeződése jelenik meg Andor László, az Európai Bizottság (EB) foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi befogadásért felelős biztosának beszámolóiban. Miként az ÉS-ben megjelent legutóbbi tanulmányában is leszögezi, mára a munkanélküliség lett az EU legsúlyosabb problémája: az uniós szinten 26 millió főt érintő állástalanság összátlagban 11 százalékos munkanélküliségi arányt jelent, azonban az egyes tagországok közti különbség egyre nő. Az EB tavaly elfogadott egy foglalkoztatási csomagot, amely irányt mutat a tagállamok munkaerő-piaci intézkedéseihez. Ennek fontos megállapítása, hogy az aktív keresők jelentős részét is komolyan veszélyezteti az elszegényedés, mivel csak minimális védelemben részesülnek. A tagállamok a szegmentációnak nevezett jelenség orvoslására munkahelyvédelmi intézkedéseket hoznak, illetve a minimálbér révén növelnék a hátrányos helyzetű munkavállalók biztonságát. A strukturális reformok mellett beruházásokra is fokozott szükség van, azaz összehangoltan működő állami foglalkoztatási szolgáltatókra, megfelelő felnőttképzési rendszerekre, inaktívak foglalkoztatását célzó programokra.
Az Európa 2020 stratégia 17 millió új munkahely megteremtését célozza meg, s Andor szerint ehhez ma ritka képzett munkaerő, azaz kihasználatlan erőforrás áll rendelkezésre az unióban, ezért a legfőbb cél olyan munkahelyek létrehozása és megőrzése, amelyek a tudásra, megfelelő technológiára építenek. Ennek megfelelően az EB legfontosabb irányelvei között szerepel a 25 év alattiak foglalkoztatásának és piacképes képzésének költségvetési támogatása; a kis jövedelmű munkavállalók adóterheinek enyhítése, az álláskeresési járadékok részbeni uniós finanszírozása; a mobilitás növelése az Európai Foglalkoztatási Szolgálat (EURES) fejlesztése révén; a hátrányos helyzetű csoportok, pl. fiatal anyák foglalkoztatása; az iparpolitika megújítása; a szociális gazdaság ösztönzése; szolidaritáselv az újraelosztásban, „szociális beruházás” a lecsúszás megakadályozása érdekében – ez a periférikus tagországok vonatkozásában is az európai megmaradás záloga.

Válaszra várva

Szerettük volna megkérdezni a témában kompetensnek számító Nemzeti Munkaügyi Hivatal egyik illetékesét a munkahelykereséssel kapcsolatos gyakorlati tapasztalatokról, így a lehetséges információforrásokról, formális és informális csatornákról, célravezető technikákról, önéletrajzírásról, esélytelenségről, jellegzetes csapdahelyzetekről, munka-vállalói kompetenciákról, hátrányos helyzetűek kitörési lehetőségeiről, munkahelyek kormányzati támogatásának sikerességéről, ám napokig nem sikerült senkit vonalvégre kapni. A magyarázat az volt, hogy sokféle szakembertől kell begyűjteniük a válaszokat. Végül írásos válasz érkezett a kérdéseink töredékére, ami lényegében két link megadását jelentette, továbbá biztosítottak arról, hogy a munkaügyi szervezet uniós programok révén igyekszik a hátrányos helyzetűeknek „komplex, személyre szabott szolgáltatásokkal és támogatásokkal” segíteni. Ezek után csak remélni tudjuk, hogy a hivatal más hatásfokkal segíti magukat az állás-keresőket, bár a munka.hu honlapon való eligazodás sem kis rátermettséget igényel, és a VIII. kerületi munkaügyi kirendeltségen tett látogatásunk is arról győzött meg, hogy az ügyfelek tömegére jutó fejenkénti pár perc legfeljebb a szükséges adminisztrációhoz elég, de semmiképpen sem az érdemi tanácsadáshoz. Különösen, hogy az ügyintézők gyakran maguk sem tudnak válaszolni a nekik feltett kérdésre, és ők is előszeretettel ajánlják a – digitálisan láthatóan kevéssé képzett – munkanélkülieknek az internetes böngészést például munkajogi problémák esetén.