Kereső toggle

Ilkei Csaba az állambiztonsági múlt máig nyúló árnyairól

Elmaradt rendszerváltás

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Miként óvta meg Orbán Viktort és pártját Antall József a korai elhasználódástól? Milyen oldalak és miért hiányoznak Göncz Árpád dossziéjából? Melyik kommunista titkosszolgálati vezetők cáfolták már 1990-ben a mai ügynökvédők legnagyobb hazugságait? Miért maradt el az állambiztonsági rendszerváltás? Ilkei Csaba könyvéből mindez kiderül.

„Az elmúlt tizenhárom évben megvizsgált tizenkétezer személy közül mindössze száztizenketten váltak meg tisztségüktől az után, hogy ügynökmúltjuk napvilágot látott, vagy ezt megelőzendő maguktól lemondtak” – ezzel a demoralizáló állítással kezdi izgalmas könyvét Ilkei Csaba tudományos kutató, aki, úgy tűnik, a fentiek ellenére sem adja fel már-már küldetésszerű munkáját. Ilkei évtizedeken keresztül a Magyar Televízió szerkesztő-műsorvezetője volt, majd 1990–94 között az MDF parlamenti képviselőjeként dolgozott. Szerzői kiadásban most megjelent könyve, Az elmaradt állambiztonsági rendszerváltás nyolc korábbi kutatását és az ezekből levont következtetéseket tartalmazza.

Oxfordi emberek

Az első tanulmány a „László” dossziéra épül. „László” maga jelentkezett az állambiztonság egyik tisztjénél 1989 szeptemberében, és azt állította, hogy bölcsész, és a Fidesz szűk magjához tartozik. Az ugyan nem derült ki, ki volt valójában az a „László” fedőnevű informátor, aki onnantól fogva értékesnek minősített jelentéseket adott a Fideszről és az SZDSZ-ről, kiderül viszont, hogy mind a két párt tudta, titkos ügynökök épültek be soraikba.   

Az Ilkei által felkutatott jelentések egyikében „László” azt írta: „A FIDESZ most alakítja ki belső biztonsági csoportját az SZDSZ segítségével (Demszky Gábort említette), amelynek feladata az akciók biztosítása, a FIDESZ szűkebb magjának védelme.”

„László” információját megerősíti az 1989. október 23-án a III/III-4-a alosztálya által készített jelentés az SZDSZ biztonsági szolgálatáról: „Információink szerint a szolgálat szervezésével Szilágyi Sándor, újabban pedig Dr. Demszky Gábor foglalkozik. Nevezettek a korábbi időszakban tapasztalatokat szereztek az ellenfigyelés megszervezésében, amikor különböző rendezvényeket, szamizdat szállításokat, anyagátadásokat biztosítottak, illetve hajtottak végre ilyen módon. Felmerült továbbá a gyanú, hogy Demszkyt külföldi útjai során kiképezték ilyen biztonsági rendszer megszervezésére, irányítására.”

Az állambiztonság sem maradt tétlen. Tervet dolgoztak ki a Fidesz szűkebb magjához tartozó „Temesvári” fedőnevű titkos megbízott számára a párt frissen alakult biztonsági csoportjába való bejuttatása érdekében, az SZDSZ-es Rajk Lászlót, Légrádi Pétert és Demszky Gábort pedig szoros ellenőrzés alá vették, lehallgatott telefonbeszélgetéseik tartalmát rendszerezték.

Ugyanebben a fejezetben ismerteti Ilkei azt az 1989. december 5-én készült jelentést, melyben a „Marosi” fedőnevű ügynök az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának gólyabálján szerzett információit osztotta meg a III/III-mal. „A rendezvényen találkozott volt egyetemi csoportvezetőjével, Györgyi Kálmánnal, valamint csatlakozott hozzájuk Deutsch Tamás is. A jelenlegi társadalmi és politikai helyzetről beszélgettek. Ennek során jövőbeni elképzeléseikkel kapcsolatban Deutsch Tamás elmondta, hogy a FIDESZ-nek és az SZDSZ-nek több tagja is részt vesz egy menedzserképző tanfolyamon, mely az oxfordi diplomával egyenértékű menedzserdiplomát ad. A képzés hathónapi magyarországi tanfolyam, továbbá hathónapi oxfordi tanfolyamból áll.”

A szolgálatok kiderítették, hogy a képzés megvalósítására alapítványt hoztak létre, melyben „részt vettek Rockefellerék és Soros György” is. Deutsch a gólyabálon elmondta azt is, hogy a féléves oxfordi képzésen a belső és külső elhárítással kapcsolatos ismeretekre is sort kerítenek.

Hogy világos legyen, miként illeszkedik a fenti eseménysor az elmaradt állambiztonsági rendszerváltáshoz, Ilkei idézi a rendőri jelentés záró részét is: „Nyitva maradt az a kérdés, hogy a menedzserképző alkalmas-e esetleges tanulmányozó, kiválasztó tevékenységre, amely után Angliában az itt kiszemelt emberekkel folyna a jelzett kiképzés.”

Behálózott parlament

Az 1990-ben megválasztott háromszáznyolcvanhat országgyűlési képviselő között minimum huszonöt állambiztonsági hálózati személy ült – indítja a könyv következő fejezetét a szerző. Ilkei – aki maga is a rendszerváltást követő első parlament és a nemzetbiztonsági bizottság tagja volt – minderre nyilván nem az alakuláskor, hanem évek munkája során jött rá, de voltak érintettek, akikről már 1990-ben is tudott volt érintettségük. 

„Kilencven évre akarta zárolni a február 14-éig keletkezett hálózati anyagokat és a tovább nem foglalkoztatott hivatásos állomány iratait – a volt karhatalmisták tevékenységére vonatkozó iratokkal együtt – egy törvényjavaslat, melyet Fodor István, Király Zoltán és Pozsgay Imre nyújtott be az első szabadon választott országgyűlésnek. Emlékszem, amikor 1990-ben a tizenhárom tagú Nemzetbiztonsági Bizottságban fel akartuk fedni a négy beépített hálózati személyt („Havasi Zoltán”, MDF; „Nagy László”, MDF; „Palotás János”, FKGP és „Magyar Károly”, KDNP), s egy nyilatkozatot készítettünk elő arról, hogy soha semmi kapcsolatunk nem volt az állambiztonsági szervekkel, a bizottsági ülésen mindegyik jelen lévő érintett szemrebbenés nélkül, némi vállrándítással aláírta azt” – írja Ilkei.

A könyv megvásárlására motiválhat, hogy a szerző beazonosítja a különböző fedőnevek mögött meghúzódó személyeket, sőt többükről hosszabb életutat is közöl, beszervezésük körülményeivel, kézzel írt jelentéseikkel.

Kiderül, hogy a „Cég” embere volt az 1990-es országgyűlés korelnöke, az országgyűlés két alelnöke, egy frakcióvezető, egy bizottsági elnök, a Nemzetbiztonsági Bizottság négy tagja, az Interparlamentáris Unió elnöke. Antall József kormányában két miniszter és két államtitkár volt érintett.

Ilkei pártokra lebontva is összegzi a kommunista állambiztonság által foglalkoztatott parlamenti képviselőket.

A Magyar Demokrata Fórum frakciójában tizenegy, a Független Kisgazdapárt képviselői között hat, a Kereszténydemokrata Néppárt soraiban kettő, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselőcsoportjában öt, míg a Magyar Szocialista Párt frakciójában egy hálózati személyt sikerült beazonosítani. „A Fidesz-frakcióban megjelölt személyek közül azonosításra alkalmast az ÁBTL jelenleg elérhető iratai alapján nem találtam” – írja a könyv szerzője.

„Továbbszolgálók”

A szabadon választott parlament Nemzetbiztonsági Bizottsága 1990 nyarán, illetve őszén több kommunista állambiztonsági vezetőt is meghallgatott. Ilkei saját jegyzetei alapján idézi fel az elhangzottakat.

A júniusban meghallgatott Pallagi Ferenc többek között beszámolt arról, hogy a III-as főcsoportfőnökség teljes hálózati anyaga megvan számítógépen. Elmondta, hogy a kartonos állambiztonsági nyilvántartás is jórészt megvan, „igaz, ebből kivette a magáét a megalakult NBH, a katonai hírszerzés és a bűnügyi hálózat”. Kiderült az is, hogy az ezerkétszáz szigorúan titkos tiszt (SZT-tiszt) anyaga is hiánytalanul fellelhető a Belügyminisztériumban.

Pallagi azonban a hálózati személyek védelmében azt is leszögezte, hogy az adatok nyilvánosságra hozatala bajt okozna nemzetközi kapcsolatainkban, és „nem maradna autentikus erő a társadalomban”. És bajt okozna azért is, mert az 1990 februárjában megalakult Nemzetbiztonsági Hivatal nemcsak a kémelhárítástól, a III/II-ből vett át hálózati személyeket, hanem a politikai rendőrségtől, a III/III-ból is azokat, akik vállalták a további szolgálatot, így ezek az „aktívak” a névsor nyilvánosságra hozatalával lelepleződnének – mondta Pallagi. A huszonnégy évvel ezelőtti érvelés máig hat: napjainkban is vannak olyan személyek, akik a kommunista diktatúrában kezdték ügynöki tevékenységüket, ám mivel ma is az állambiztonságnak dolgoznak, rendszerváltás előtti tevékenységük is rejtve maradt.

1990 novemberében Harangozó Szilvesztert hallgatta meg a Nemzetbiztonsági Bizottság. A III-as főcsoportfőnök, belügyminiszter-helyettes Harangozó többek között elmondta: hamisítással senki nem kerülhetett állambiztonsági kartonra. „Olyan előfordult, hogy valaki nem adott írásos jelentést, de szóbeli elmondását lejegyezték, magnóra vették és szabályos jelentést készítettek belőle, amit végül aláírattak vele”, azonban ártatlanul senkiből nem csináltak ügynököt. Harangozó kijelentése azért nagyon fontos, mert a későbbi vitákban a lelepleződés határára jutott ügynökök, illetve védőik sokszor érveltek azzal, hogy a beszervezést igazoló úgynevezett 6-os kartonjukat utólag hamisították lejárató célból. Ezt az álláspontot képviselte például Nagy Lajos, az NBH első főigazgatója is, még 2002-ben is. Az effajta érvelés azonban nem csupán az adott esetben így védekező érintetteknek adott muníciót, hanem általánosságban is az ügynökpárti oldalt segítette: amennyiben tényleg lehetett 6-os kartont hamisítani, úgy semmi értelme az átvilágításnak, a nyilvánosságra hozatalnak, hiszen az egész adatbázis manipulált. Nos, ezt a sötét logikát buktatta meg 1990-ben Harangozó Szilveszter vallomása, pedig ha valaki, ő bizonyára a hálózati személyek oldalán állt.

Harangozó a beszervezés folyamatát is ismertette a bizottsággal: környezettanulmány, beszervezési javaslat, titoktartási nyilatkozat aláíratása, a 6-os karton megnyitása, kézi, majd gépi nyilvántartásba vétel. Harangozó azt is elmondta, hogy engedéllyel MSZMP-tagot is be lehetett szervezni: ennek azért volt jelentősége, mert a szolgálatok azzal manipulálták az új pártok vezetőit, hogy az ügynöklisták nyilvánosságra hozatalával éppen ők veszítenének a legtöbbet, mivel a kommunisták, illetve utódpártjuk soraiban nem lehetnek hálózati személyek. Mint tudjuk, ez sem volt igaz.

Miért „elmaradt”?

Ilkei új kötetének nyolc tanulmányát végigolvasva megkapjuk a választ arra a kérdésre, hogy szerinte – és sokan mások szerint is – miért nem volt tényleges rendszerváltás az állambiztonság területén. Az egyik fejezetből kiderül, ki volt az az ember, aki Horn Gyula médiaszakértőjeként többek között a befolyásos megyei lapok eladását menedzselte; hogyan működött a „kiemelés”, vagyis amikor bizonyos állambiztonsági dossziékból kivettek lényeges információkat tartalmazó oldalakat, hogyan kapcsolódik ide Göncz Árpád és Aczél György; és az is kiderül, miért tartja a jelenlegi kormány idevonatkozó intézkedéseit a korábbiakhoz képest is visszalépésnek Ilkei Csaba.

Olvasson tovább: