Kereső toggle

Távol Angliától

Társadalomszerkezet magyar módra

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Hét osztályba sorolták a mai angol társadalmat egy nagyszabású felmérés alapján. Magyarországon nem lehet egyértelmű képet alkotni a társadalom rétegződéséről, már csak azért sem, mivel az nagyon kevéssé átlátható, rendkívül kevés adattal rendelkezünk róla. Ezt a politikusaink messzemenőkig ki is használják, akik szeretik a saját szájízük szerint kategorizálni a társadalmat.

A mai angol társadalomról adott újszerű képet a BBC-n keresztül 2011-ben lefolytatott online kérdőíves kutatás, melyben 160 ezer válaszadó vett részt. A Népszabadság által is ismertetett felosztás elveti a felső, közép- és alsó osztály tradicionális hármasát, s helyette hét osztályra bontja az angol társadalmat, olyan szempontok mentén, mint például lakossági megtakarítások, lakástulajdon, kapcsolathálók jellege vagy szabadidő-eltöltési szokások. A szakemberek szerint az emberek helyzetét ma nemcsak a képzettség, foglalkozás és anyagi helyzet határozza meg, sokkal inkább az ezzel ma már kevésbé szorosan összefüggő társadalmi, kulturális és gazdasági szempontok.

A hét osztály tetején a szűk, privilegizált „elit” található, amely a lakosság 6 százalékát adja, és legalább 140 ezer font (körülbelül 50 millió forint) spórolt pénzzel, széles körű kapcsolati hálóval és élvonalbeli egyetemi diplomával rendelkezik. A másik pólus a bizonytalan egzisztenciájú legszegényebb réteg, a társadalom 15 százaléka, akinek évi nettó fizetése 8000 font (2,85 millió forint), legfeljebb 800 font megtakarítása van, és egyharmaduk diplomás. A társadalom tartóoszlopa a 25 százalékot kitevő, biztos egzisztenciával rendelkező hagyományos középosztály, évi közel 17 millió forintnyi családi jövedelemmel és kifinomult ízléssel. Ezt követi a „technikai középosztály”, amely anyagilag jó helyzetben van ugyan, de kulturális érdeklődés és kapcsolatrendszer tekintetében elmarad a fölötte állóktól. Az alatta lévő „új, feltörekvő munkásosztály” ezzel ellentétes módon kulturális és kapcsolati téren viszonylag pozitívan áll, de anyagi helyzete labilis. Ezt követi a jellemzően az idős korosztályból álló „klasszikus munkásosztály”, melynek harmincas éveit taposó utódai már köztes helyzetűek: jellemzően a szolgáltatóiparban dolgoznak, jelentős részük többgenerációs bevándorló.

„A brit kutatással kapcsolatban három tényezőt érdemes kiemelni. Egyrészt az angol társadalom hagyományos módon az önképében és az intézményes rendjében is egy osztálytársadalom. A magyarokban nincsenek ilyen, intézményesült osztályokhoz kötődő elvárások” – mondta el érdeklődésünkre Krémer Balázs szociológus. A gondolkodásmódot illusztrálandó megemlítette: egyszer egy angol professzorral járta a hazai cigánytelepeket, aki elegáns öltönyt és tottenhames sálat viselt, és a kérdésre, miszerint ennek a klubnak a drukkere-e, azt felelte: „A futball az a művészeti ág, amelyben a munkásosztály a legmagasabbra vitte.”

Másrészt a brit társadalom egy nagyon jól dokumentált és adminisztrált, transzparens társadalom, így az is ismert, hogy mekkora az emberek vagyona és megtakarítása, míg ezt Magyarországon soha senki nem tudja. Offshore cégek például mindenhol megtalálhatók, de míg az angoloknál ez egy adóelkerülési, ámde legálisan űzött módszer, addig nálunk kimondott vagyonelrejtési technikaként honosodott meg.

Harmadrészt az angolok által hagyományosan használt osztályfogalom szerint az anyagi helyzet határozza meg az osztályhelyzetet, míg az újabb társadalmi struktúra elméletekben ez együtt jár bizonyos kulturális tőkével (például iskolázottság) és kapcsolati tőkével, végső soron pedig egy társadalmi-megbecsültségi hierarchiában elfoglalt hellyel, presztízzsel is. Ebben benne foglaltatik az az elképzelés is, hogy a felső osztály rejtőzködő, gazdagságát nem fitogtató, míg a felső középosztály némiképp hivalkodó, a középső középosztály irigykedik fölfelé, lefelé utálkozik, fél a lecsúszástól, az alsó középosztály pedig felfelé törekszik, mobilis, míg a szegény alsó osztály főként a napi létfenntartásért küzd.

A szociológus szerint Magyarországon ma a középosztályt pusztán jövedelmi kategóriák szerint szokás meghatározni, nem pedig a klasszikus felfogás szerint, amely a középosztályhoz a biztos, független egzisztenciát és megfelelő műveltséget csatolja, melynek folytán ez a bizonyos középosztály nem korrumpálható, hanem autonóm módon képes befolyásolni a közállapotokat. Továbbmenve, a magyar felső elit sem hasonlítható a brithez, hiszen az angol elitnek – akár az arisztokrata elitnek is – mindmáig van egy elismert normateremtő szerepe, valódi teljesítményekkel a háta mögött, miáltal mintateremtő hatással bír. Nálunk a különféle társadalmi helyzetekkel kapcsolatban a stigmák, az előítéletek szoktak előjönni, nem pedig a presztízs vagy megbecsültségi szempontok: a gazdagok oligarchák, a vállalkozók maffiózók, a szegények ingyenélők, a közhivatalnokok korruptak.

A kormányzati retorikában széles tömegeket ölel fel a hazai „középosztály”, amely a „polgárság” helyébe lépett: Navracsics Tibor például a munkajövedelemből élőket gyakorlatilag mind a középosztályhoz sorolta, melynek tagjai közép- vagy felsőfokú végzettségűek, vagyoni helyzetüket és politikai nézeteiket illetően pedig a „közép körül” helyezkednek el. A bevett viszonyítási alap az átlagjövedelemtől való eltérés. Orbán Viktor a középosztály középső és felső rétegét az átlagjövedelem, azaz bruttó havi 220 ezer forint fölé, az alsó részét pedig az átlagjövedelem és a minimálbér (93 ezer forint) közé helyezte, s ez utóbbiaknak a munkahelyvédelmi akciók, a minimálbér-emelés (idén 98 ezer forint) és a rezsicsökkentés révén ígért stabilabb jövőt. Krémer Balázs ezzel kapcsolatban emlékeztetett arra: az Orbán-kormány összes eddigi intézkedése – egykulcsos adó, családi jövedelmadó, rezsicsökkentés, devizahiteles-mentés stb. – a középosztályra hivatkozva valójában a felső 5-10 százaléknak kedvezett.

A megfelelő társadalomképhez megfelelő adatokra lenne szükség, de úgy tűnik, Magyarországon az átlátható és racionális viszonyokra nincs igény, pontosabban az átláthatatlanságra van igény: nálunk minden hatalmi tényező abban érdekelt, hogy a saját érdekei mentén formálja az emberek társadalomképét, és ezt meglehetősen eredményesen is teszi.

Jelen viszonyok között még leginkább a jövedelmi viszonyok mentén tagolható a magyar társadalom, ami alapján hosszabb távon megállapíthatunk tendenciákat, de ebből osztályokat bajosan lehet meghatározni, inkább jövedelmi csoportokról, illetve tizedekről szokás beszélni. A jövedelmi viszonyokat Magyarországon rendkívüli módon meghatározza az iskolai végzettség, ezt pedig szinte determinálja a családi háttér – legalábbis a diploma és az érettségi kifejezett bérelőnnyel jár, ugyanakkor a szakmunkások nincsenek sokkal jobb helyzetben a 8 általánost végzetteknél.

A Tárki kutatásai szerint 2009 és 2012 között ismét nőtt az egyenlőtlenség: mind a magasabb, mind az alacsonyabb jövedelmek távolodtak az átlagjövedelemtől. A gazdasági válság kitörése óta a jövedelmek még jobban polarizálódtak, főként a szegények száma gyarapodott. A szociológus szerint a relatív szegénységi mutatók – a háztartási átlagjövedelem 50-60 százalékánál kevesebből élők – alapján a mélyszegénység másfél millió embert érint ma Magyarországon. A magyar fogyasztási szerkezet a régión belül is sajátos: a hitelre való tartós fogyasztás, illetve a hiteltörlesztés a lakossági jövedelmeknek jelentős részét elviszi, így a GDP viszonylag kis hányada jut fogyasztásra.

A lakossági megtakarításokról, kapcsolati tőkéről nem sokat tudunk, legfeljebb a tényfeltáró újságírás és az anekdoták szintjén. Foglalkoztatottság tekintetében elmondható, hogy Angliában is viszonylag magas a munkanélküliség (8 százalék), de nagyobb a foglalkoztatottság, azaz nincs akkora inaktivitás, mint Magyarországon. Dinamikusabb a munkaerőpiacuk, nem tartós a kirekesztődés, azaz az emberek belátható időn belül valamilyen munkát biztosan találnak, ehhez könnyebben kérnek és kapnak segítséget is.

Olvasson tovább: