Kereső toggle

Magányos magyarok

A kormány Bergendyvel ösztönözné a párválasztást

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Táncválasztó, párválasztó címmel május 26-ától mozgalmat indít az EMMI egy tízmillió forintos projekt keretében azzal a céllal, hogy segítse azokat az egyetemista korú fiatalokat, akiket lefoglal a tanulás és a munka, így nincs lehetőségük arra, hogy kulturált formában ismerkedjenek. A kezdeményezés sikere a Bergendy zenéjén túl azért is kétséges, mert úgy tűnik, a fiatalok magányosságának nem a közösségi színterek hiánya a fő oka.

A Budapest mellett nyolc nagyvárosban megrendezésre kerülő „Táncválasztó” rendezvények közepette családi életre, párválasztásra való felkészítést is tartanak majd, a fő hangulatfelelős pedig a több mint ötven éve működő Bergendy együttes lesz.

A kereszténydemokraták javaslata szerint a „rendezvény célja, hogy felhívja a figyelmet a tánc nyújtotta ismerkedési lehetőségre, hiszen egyre több az olyan fiatal, akiknek nincs terük az ismerkedésre”. Ennek megfelelően korunk fiatalságát táncházzal, klasszikus tánccal, tánctanítással és utcabállal igyekszik párválasztásra, sőt nem titkoltan házasodásra bírni Soltész Miklós szociális és családügyi államtitkár kezdeményezése. A projekt az internetes mémgyártás fókuszába került, sokan már az eredeti hírt is beugratásnak, április elsejei tréfának vették, és a ló túloldalának titulálták a kétes hírű EFOTT és más ifjúsági találkozók riválisának szánt rendezvény bejelentését.

Bár valóban furcsának tűnik az ötlet, tény, hogy a szabadidő eltöltési szokásokat is felmérő hazai ifjúságkutatások – Ifjúság 2008, 2012 – egyértelműen kimutatták a fiatalok elmagányosodását. Különösen a vidéki, kisebb településeken élő huszonévesek elsődleges szórakozási formája a tévézés, legfeljebb az internetezés, ők élnek a leginkább bezárkózott életet, így kérdéses, hogy a nagyvárosokat érintő minisztériumi roadshow mennyire mozgatja meg őket. Még a tavalyi egyetemistakutatások is azt hozták ki, hogy szinte eltűnt a társas cselekvés iránti vágy a fiatalok életéből, az egyetemisták is – egy nyári fesztivállátogató réteget leszámítva – elvétve járnak koncertekre, kocsmába, kávéházba. A 15–29 évesek szabadidőtöltésének fő helyszíne az otthon, 40 százalékuk barátokkal se nagyon jár össze, illetve a meglévőkkel interneten tartja a kapcsolatot. A kedvenc időtöltés a filmnézés, számítógépezés. Minél fiatalabb valaki, és minél magasabb iskolázottságú szülőkkel rendelkezik, annál inkább vannak barátai.

Mindehhez hozzátartozik, hogy a felnőtt társadalom sem kifejezetten barátkozós vagy összejárós. Sokáig az volt a jellemző, hogy az életkorral előrehaladva a baráti kapcsolatok szerepét átvette a tartós párkapcsolat, illetve a házasság, s a családalapítással – Tóth Olga szociológus szerint – teljesen bezárkózott élet kezdődik el az emberek életében. Ezzel szemben az ifjúságkutatások szerint a mai huszonévesek felének ma semmilyen párkapcsolata nincs. A KSH friss adatai szerint a 25–29 évesek alig 20 százaléka él ma házasságban, míg 2001-ben ez az arány 44, 1990-ben pedig 70 százalék volt. A még fiatalabbaknak, a 20–24 éveseknek ma 3 százaléka házas, 2001-ben 14 százaléka, 1990-ben a 40 százaléka volt az. A tanulás-képzés rovására nem írható minden, hiszen a Magyar Ifjúság 2012 kutatás szerint főtevékenységként a 15–29 éves fiatalok 43 százaléka vesz részt valamilyen oktatásban.

Ugyancsak a 2012-es ifjúságkutatás hozta ki, hogy a családalapítás terén erősödnek a negatív trendek: a 15–29 évesek körében először kerültek túlsúlyba az élettársi kapcsolatban élők (17 százalék) a házasokhoz (10 százalék) képest. A fiatalok átlag 1,7 gyereket szeretnének majd, az eddigi 2,3 gyerekkel szemben – bevallásuk szerint ezt az anyagiak befolyásolják leginkább. A nem házas fiatalok kétharmada (60 százalék) házasságban tervezi a jövőjét, és a válaszadók 80 százaléka szerint a gyermekvállalás hozzátartozik a boldogsághoz.

A valóság azonban tovább erodálhatja az értékrendet: a 2011-es népszámlálás adatai szerint az egész társadalom elmagányosodik, 2001 óta egyharmadával nőtt az egyedülállók száma (1,3 millió fő), és legnagyobb az egyszemélyes háztartások aránya (31 százalék). Ma a 30–39 évesek 42 százaléka is nőtlen vagy hajadon, míg 2001-ben csak 13 százalékuk volt az. Az OECD-országok közül nálunk a legkisebb a házasodási arány, de a házasságkötések csökkenő számát nem váltja ki a növekvő számú együttélés: a házaspárok és élettársi kapcsolatok együttes száma egyre csökken, és növekszik az egyedül élés, a kapcsolatnélküliség aránya minden korosztályban, különösen a 40 év alattiak körében, akik az egyszemélyes háztartásoknak ma már a 20 százalékát adják.

A halogatás egyik fő oka az egzisztenciális félelem – 28 százalékos a pályakezdő állástalanság –, amit jól mutat, hogy a 15–29 éves fiatalok a munkanélküliségtől és a létbizonytalanságtól tartanak a legjobban. Minél iskolázottabb valaki, annál nagyobb eséllyel tud elhelyezkedni, ezért 2010-ben a Népesedési Kerekasztalnak az volt a javaslata, hogy a kormány minden lehetséges módon ösztönözze a huszonévesek gyerekvállalását. Olyan életpályamodellt támogattak, melyben a nők lehetőleg huszonévesen szülik meg tervezett gyermekeiket, s azután kezdenek karriert építeni. Ebben segítséget jelentett volna a lakhatás megoldása – fecskeházak, kollégium –, illetve a felsőoktatás egész rendszerének rugalmasabbá tétele, hogy a tanulás mellett a gyermek- és munkavállalás is lehetővé váljon a párok számára. Lapunk úgy tudja, hogy a javaslat már a professzorok ellenállásán elvérzett, akik szerint a „gyerekeknek” az a dolguk, hogy tanuljanak. „Nem kutattuk a párkeresési nehézségek okait, de a baj gyökere valószínűleg nem az, hogy nincs hol ismerkedni. A probléma inkább a motivációban rejlik, mivel a fiatalok többnyire nem házasságban gondolkodnak, amikor viszonyt létesítenek valakivel, hanem időleges kapcsolatokban, tehát máshogyan keresnek, mások a döntési szempontok. Ezért bomlékonyabbak is a mai párkapcsolatok, mert eleve nem holtig szólnak, az elköteleződést halogatják az emberek, és a végén könnyen kifutnak  az időből” – véli Pongrácz Tiborné demográfus. Pszichológusok szerint pedig a fiataloknak a kapcsolatteremtés elég könnyen megy, de egy igényes párkapcsolat fenntartására kevésbé képesek.

Jelzésértékű az is, hogy a hazai társkereső palettán alig találni kifejezett házasságközvetítő irodát – a házasodás, úgy tűnik, a fiatalok körében csak egy nagyon vallásos kisebbség szívügye maradt. Ezt a rést szándékszik betölteni február óta a párKatt.hu katolikus párkereső oldal, Bíró László püspök támogatásával. A honlapon 18 éven felüli, házasságra és családra vágyó katolikusok találkozhatnak egymással. Az oldal nagytestvére, a hat éve indított kathTreff.org Ausztriában a legsikeresebb társkereső oldalnak számít: az esetek 15 százalékában köttetik házasság, míg más társkereső portáloknál ez 2-3 százalék. Állítólag a magyar ügyfelek a német–osztrák honlapon is regisztrálhatnak majd.

Terjed az Online Társkeresés

A Randivonal partnerkereső oldal adatai szerint eddig 2 millióan regisztráltak a honlapon. Móczár Rudolf marketingigazgató elmondása szerint sok más internetes társkeresővel ellentétben náluk a többség (82 százalék) hosszú távú kapcsolatot vagy életre szóló társat keres, és általában van konkrét elképzelésük arról, hogy milyen társat szeretnének találni.
A 20–40 év közötti társkeresőik közül jelenleg a férfiak vannak többségben. Úgy látják, hogy egyre több fiatal felnőtt él az online társkereső portálok lehetőségével, számuk ma több százezerre tehető. A Randivonal felhasználói jellemzően aktív munkavállalók. Több mint egyharmaduk diplomás, 50 százalékuk középfokú végzettségű, egytizedük felsőfokú tanfolyamot végzett.
A portálnak van keresztény és zsidó társkereső alcsoportja is, de azt nem tudni, hogy kifejezetten vallásos személyekről  van-e szó, vagy csak a kulturális beállottság fontos számukra.
Dormán Emese szociológus 2005-ös – Facebook-robbanás előtti – vizsgálata szerint hazánkban a gyakori internethasználók negyede társkereső oldalakat is látogat, jóllehet a tudatos társkereséssel kapcsolatban máig előítéletes a társadalom, a legkevésbé elutasítók a fiatal képzett férfiak. Dormán úgy látja, egy személy magányosságának gyakran lehet oka az, hogy nem találja meg a megfelelő személyekkel való találkozás csatornáit. Szerinte bizonyos feltételekkel nem feltétlenül jelent csalódást és átverést az online ismerkedés, azzal együtt is, hogy egy felmérés alapján az online társkeresőkbe regisztráltak legalább egyötöde házas férfi.

Olvasson tovább: