Kereső toggle

Magyarországhoz mindenki hozzáadhat

Kommandósok, akik nem csak szóval szeretnek

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Hit Gyülekezete Szeretetszolgálatának jószolgálati kommandója ezúttal Kunhegyesre települt ki szeretetmeghajtású, nagy hatótávolságú, interkontinentális gulyáságyújával, melyben egy hatmázsás szarvasmarhából készült sűrű gulyás. Emellett kétezer kiló ajándék és öt tonna ruhanemű is gazdára talált a nagyon szép Városi Sportcsarnoknál.

Kunhegyesen, a gulyás-ágyú közelében parkoló Suzuki hátsó szélvédőjén látom az autó magyar nemzeti színekből álló felségjelzése mellett a H betűt és apró betűkkel ezt: Magyarországhoz Mindenki Hozzáadhat. A jobb hátsó lámpa fölött az evangéliumi hal…

A gulyás egy hatmázsás, hatéves, egykor jól tejelő magyar tarka tehén húsából készül. Papp Ignác kunhegyesi lelkész mondja, hogy az állatot a lónyai Szabó Géza gazda adományozta a gyülekezetnek, akinek szürkemarhagulyája hét határon ismert. A hús öt hentes munkájának köszönhetően konyhakész állapotban érkezett Kunhegyesre. Magyarországhoz mindenki hozzáadhat.

Kovács Sándorral, a Hit Gyülekezete Szeretszolgálatának vezetőjével beszélgetünk az udvaron. Egyszer csak megjelenik egy tízéves forma fiú a hidegben jól felöltözve, HAH feliratú piros sapkában, és azt kérdezi:

– Apu, hol lehet inni még egyet a forró teából?

Az eligazítás után újabb szolgálók érkeznek Sándorhoz, ezért az elfoglalt papa helyett a fiútól kérdezek: 

– Kilenc és fél éves vagyok, a nevem Máté – hangsúlyozza mosolyogva, szinte dicsekedve adataival. 

– Nagyon szép név. Az én fiam is Máté.

– Hány éves?

– Már elmúlt fél tíz – mondom mosolyogva, és hozzáteszem, hogy az aulában biztosan talál forró teát.

Később találkozunk még egyszer. Akkor a tömegben arra kér, hadd álljon mögém, mert bújócskáznak, és ne mozogjak. Nem is találja meg a hunyó. De ahogy Máté alkatát meg az enyémet elnézem, három év múlva én fogok elbújni mögötte.      

Sándornak megmondom, hogy szép szemű gyermek, mire az apa elmondja, hogy Máté örökbefogadott – nevének jelentése az Úr ajándéka –, akinek ötesztendős koráig bizony pokoli nehéz sora lehetett. Édesanyja már nem él, vér szerinti apja pedig egy erdőben lakott, de eltűnt.    

Kunhegyes közel hétezer-ötszáz lelket számláló város a tiszafüredi járásban, a Tisza-tó közelében. Itt áll  Magyarország második legnagyobb református temploma. Ebben a városban készül Magyarország legjobb lángosa is. Mindez akkor tudatosul bennem, amikor a két és fél éves, nagyon aranyos Gyuszikát látom meg az aulában, aki mosolyogva eszi a lángost.  Csilla és Edina készítik a lakókocsiban, elképesztő sürgés-forgás közepette.  Csilla a rokonszenves tulajdonos, F. Nagy Miklós felesége, Edina szintén családtag. A hegyesi Hit Gyülekezetének tagjai.

– Azt hallottam, nagyon jó a lángos. Láttam is a hatását egy kisfiún. 

– Mindenki azt mondja. Dicsérik – válaszol Miklós szerény mosollyal. – Tíz éve tértünk meg. Örömmel adakozunk, ha lehetőségünk adódik.

– Mennyi lángost készítenek a tömött sort kiszolgáló, nagyon serényen dolgozó hölgyek?

– Ha tizenöt kilót dagasztottunk, abból háromszáz darab lángos lesz, de most legalább húsz kiló lángosnak valót dagasztottunk.

Az „testvérek között is” meg fogja közelíteni a négyszáz darabot. Számomra a nap fénypontja, amikor a reszelt sajtos, tejfölös, nagyon forró lángos finom tésztáját összehajtom, és úgy harapom.

 A ruhás sátrak, a gyermekek részére ajándékot kínáló sátrak, a burgonyaadagok és a szuvenír átvétele külön pontokon, külön asztalsoroknál történik a ragyogó kunhegyesi sportcentrum mellett, amit a város önkormányzata biztosít használatra a Hit Gyülekezete Szeretetszolgálatának.

Mint azt Papp Ignác lelkész elmondja, a Hit Gyülekezete havi négy alkalomra bérli az egyébként nagyon szép, új sportcentrumot. Az önkormányzat szíves-örömest biztosítja, látván a gyülekezet keresztényi igyekezetét, és azt, hogy a hozzájuk tartozó emberek életében többnyire szemmel látható pozitív változás mutatkozik. A nevető szemű lelkész Kispestről jár Kunhegyesre hetente többször, ahogyan Pilisvörösvárra is. A jótékonysági akcióról elmondott szavait így lehet összegezni: ne csak szóval szeress!

Hideg a reggel és a délelőtt. Ahhoz képest, hogy szombat délután már-már tavaszról beszéltünk, és madarakat láttunk fürdőzni az udvaron, ez a vasárnap hidegnek indul, de reggel hét óta fegyelmezett és masszív tömeg sorakozik az első „megálló”, a ruhás sátor előtt. Ide egyszerre tíz embert engednek be, akik meghatározott ideig maradhatnak benn.  

Itt Polinszki Attila rendezővel beszélgetünk. Mint mondja, nagycsaládos ember, ám mivel az itthoni százezres keresetből nem lehet százhúszezret kifizetni a kötelező kiadásokra, ezért ő München mellé jár ki dolgozni. Nem azért dolgozik odakinn, mert nem szeret Magyarországon lenni, hanem mert nagycsaládos. Két munkahelye van. Ha egyikkel végez, megy a másikba. Nem viccel. Dolgozik. És alig várja, hogy hazaérjen, hogy szolgálhasson, hogy istentiszteleten adjon hálát. Később rájövök, hogy évekkel korábban a tiszacsegei adakozás alkalmával a ruhás pultnál szolgáló lányával, Polinszki Helénával beszélgettem, aki itt és most is szolgál. 

Nézem a tömeget egy olyan országban, ahol – tisztelet a kivételnek – polgármesterként dolgozó országgyűlési képviselők másfél millió havi fixük mellé képviselőikkel szívzörej nélkül megszavaztatják maguknak a cafeteriát. A nyomorúság láttán mindig mindenhol eszembe jutnak ők, és senki nem fog tudni meggyőzni arról, hogy a két jelenség között ne lenne összefüggés.           

Kovács Sándor, a HISZ vezetője honvéd tiszthelyettes volt, utász-műszaki őrmesterként szerelt le 1987-ben, megtérésének évében. A Hit Gyülekezete „hard core” szakaszához tartozik. Azt kérdeztem tőle, vajon hasznát veszi-e katonai múltjának csapata életének szervezésében. Mosolyogva érkezik az „igen”, és hozzáteszi: „A HISZ »félkatonai« szervezet. Mi oda megyünk, ahol szükség van ránk.” „Jószolgálati kommandó” – állapíthatom meg a piros kabátosokról. Azok az emberek – mint a HISZ önkéntesei és segítői is –, akik a bajba jutott embereken segítenek hitből, szívjóságból, ők bizony emelt fővel járhatnak a világban.

Az ezer fölötti tömeg saját erejéből és a gyülekezet segítségével érkezett ezen a vasárnapon Kunhegyesre. Jöttek Újszentmargitáról, Tiszacsegéről, Egyekről, Tiszafüredről, Tiszaigarról, Tiszaörsről, Kunmadarasról, Tiszagyendáról, Tiszaburáról – ahogyan a kunhegyesi gyülekezetbe is járnak ezekből a településekről.     

Van olyan, aki végigjárva a pontokat újra beáll a sorba  zsákjaival. Mások gulyásra várakoznak csomagjaikkal.

Jó étvággyal, elismerő fejmozdulatokkal kanalazzák aztán a forró levest az ima után. Köztük gyerekek is. Ahogyan a Hit Gyülekezete Szeretetszolgálatának minden kitelepülésén, Kunhegyesen is módom volt látni és végiggondolni, mennyi mindenért tartozom hálával – saját kis életemben.

Fotók: Varga Zsolt, www.vargafoto.com

Olvasson tovább: