Kereső toggle

Megkerült a Csontváry-életmű titokzatos darabja

Naplemente negyedmilliárdért

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

 „A kiemelkedő kvalitású, ritka festmények ára a válság ellenére folyamatosan növekszik” - nyilatkozta a Heteknek a napokban magyar árverési rekordot elért galéria vezetője, Virág Judit. A művészettörténész szakértő szerint évtizedes munka van abban, hogy a tulajdonos nekik ajánlotta fel árverésre Csontváry 113 éve  lappangó remekművét. A Traui tájkép naplemente idején című festmény 1899-ben készült, de csak idén ősszel láthatta először a nagyközönség. Nem sokáig: december 16-án 240 millió forintért egy műgyűjtő megvásárolta magángyűjteménye számára.

„Csontváry legenda, olyan mítosz, akinek képeiért rendkívüli összeget hajlandók megfizetni azok, akik ezt megtehetik. Nem véletlenül tartotta Csontváry-kép az előző rekordot is. (2006-ban 230 millió forintért kelt el a Szerelmesek találkozása című festmény – a szerk.) Ráadásul a festő rövid alkotói ciklusában viszonylag kevés képet készített, és ezek közül nagyon ritkán bukkan fel árverésen bármelyik is – az elmúlt évtizedekben mindössze négy-öt kép –, különösen ilyen jelentős alkotás, mint a Traui tájkép. Mi több, a kép tökéletes állapotban maradt fenn, egész a mai napig, még restaurálni sem kellett” – mondja Virág Judit, aki tizenöt éve vezeti a nevét viselő budapesti galériát.

A kép igazi különlegesség: a létezése közel száz éve ismert, de még reprodukciót vagy fotót sem látott róla senki – természetesen a tulajdonosokat leszámítva. „Egy verőfényes júniusi délután egy úr telefonált a galériába, mondván, évtizedek óta családi tulajdonukban van egy Csontváry-festmény, amit most szeretnének eladni. Érdeklődésünkre elmondta, hogy ismert monográfiákban ugyan nem szerepel a festmény, de a kép közvetlenül a Kosztka családból került a tulajdonukba. A festmény megpillantása villámcsapásszerű volt. Az a ritka, kivételes pillanat, amikor még különösebb információk nélkül, de kétséget kizáróan tudjuk, hogy egy fantasztikus és hiteles alkotást tartunk a kezünkben” – emlékszik vissza Virág Judit a képpel való első találkozásra az árverésre készült katalógusban.

Természetesen a művet alaposan megvizsgálták, s egyértelműen megállapították, hogy Csontváry 1900 körül festett mediterrán látképeinek egyikéről van szó. De vajon melyik helyszínt örökítette meg a művész? A kép jobb oldalán látható felnyitható híd alapján a megfejtés a dalmáciai Trau, mai nevén Trogir városa. Csontváry halála óta összesen tizenöt képe került elő az ebben a korszakában készült olasz és dalmát tájképekből. A kutatók az életmű rekonstruálása során a korabeli katalógusok adataiból megállapították, hogy öt kép készülhetett 1899 és 1900 között Trauban, de ebből csak négy volt ismert.

Csontváry, akinek szellemi egészsége a századfordulóra már megromlott, így írt kiadatlan önéletrajzában ezekről az évekről: „Párisban a Julien Akadémiába iratkoztam be – de vesztemre, mert az akadémián a nagyarányú rajzolás nem volt megengedve. E kényszer késztetett Páris elhagyására s az akadémiákkal való teljes szakításra. …először Svájcba utaztam… átkeltem Nápolyba s a telet Pompejiban a Hotel del Soléban töltöttem. …Innét rándultam Capri szigetére, a kék barlang megtekintésére – Vico, Sorrento, Amalfi, Posilio szépségeinek megfigyelésére, s amikor mindezeket végigtanulmányoztam, tavasszal Spalato, Salome és Trau vidékére rándultam, ahol napút-motívumokban válogathattam.”

A most előkerült „lappangó festmény” is osztozott a festő hagyatékának hányatott sorsában. Csontváry halála után testvére, a nevelőnőként Recsken dolgozó Kosztka Irén tulajdonába került. Három évvel később, 1922-ben vendégségben járt náluk a történelmi múltú Geist család – akiknek birtokán egykor Petőfi Sándor öccse, István dolgozott gazdatisztként – ifjú tagja, Geist Gáspár, aki elragadtatással beszélt Csontváry művészetéről. A festő mély szegénységben és minden kritikai elismerés nélkül hunyt el, ezért Kosztka Irén hálából Geist úrnak ajándékozta a tulajdonában lévő 34 × 66 centiméteres „képecskét”, és ezt a hátoldalán rögzítette is. Geist Gáspár unokahúgára hagyta örökül a képet. Tőle vásárolta meg 1990-ben egy ismeretlen magyar gyűjtő, akitől most a Virág Judit Galériába, majd az aukcióra került.

Az előzetes érdeklődés alapján sejteni lehetett, hogy jóval a 80 millió forintos kikiáltási ár felett ütik majd le a képet. Végül hét érdemi licitáló versenyzett a festményért, amelyet tizenkilenc licitlépcső után 240 millió forintért vett meg egy magángyűjtő, aki telefonon tett ajánlatot. Az új tulajdonos személye nem ismert, de biztos, hogy a kép Magyarországon marad, mert védett mű.

Halála után fedezték fel

Csontváry Kosztka Tivadar 1853. július 5-én született a felvidéki Kisszebenben, történetesen ugyanabban az évben, mint Van Gogh. (Mégsem tekinthetők kortársnak, mert Van Gogh már halott volt, amikor Csontváry festői korszaka indult.) Csontváry édesapja gyógyszerész volt, és ő maga is 27 éves koráig patikussegédként dolgozott. Mindenki kissé különc, de csendes, szorgalmas embernek ismerte. 1880. október 13-án, egy meleg őszi délután egy percre leült a gácsi patika ajtaja elé pihenni, és szórakozottan lerajzolta egy vénycédula hátára a szemközti ökrös szekeret.
A rajz láttán pedig az idős patikavezető felkiáltott: „Hisz maga festőnek született!” Csontváry 1913-ban írt önéletrajza szerint ekkor a tenyerében megjelent egy fényes háromszög, és a feje fölött hangot hallott: „Te leszel a világ legnagyobb napút-festője, nagyobb Raffaelnél!”
Egészen 41 éves koráig gyűjtötte a pénzt arra, hogy betöltse elhívását. Ettől kezdve 16 éven át utazott, és NyugatEurópán kívül bejárta a Balkánt, Észak-Afrikát és a Közel-Keletet. Életműve viszonylag szűk, mintegy 120 képét ismerjük, ebből százat tekintenek meghatározónak. 1910-ben Nápolyban festette utolsó befejezett művét, és ezt követően már csak misztikus műveket és röpiratokat írt. El-hagyottan, elismerés nélkül és szegényen halt meg 1919-ben. Képei szétszóródtak, csak egy mecénásnak, Gerlóczy Gedeon építésznek köszönhető, hogy művei fennmaradtak, miután felvásárolta őket. A harmincas években azonban felfedezték művészetét, és mára az egyik leghíresebb és legértékesebb magyar festőnek számít.

Olvasson tovább: