Kereső toggle

Búcsúznak és elmennek

Tömegesen hagynák el az országot a magyar középiskolások

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Idén megugrott a középiskolás korosztály körében a jövőjüket külföldön tervezők száma, amiben a hazai munkanélküliség és a felsőoktatás leépítése játssza a fő szerepet. Úgy tűnik, a tömeges menekülés oka nem a szívó, hanem a taszító hatás. Nem a külföldi tapasztalatszerzéssel van gond, hanem azzal, hogy nincs hová hazajönni.

„Fokozottabban jelen van a külföldre távozás szándéka, de nem a letelepedés a cél, hanem a diákjaink kivétel nélkül továbbtanulás céljából akarnak külföldre menni. Itt nem látják a jövőt. Cégek járják az iskolákat, akik külföldi továbbtanulásra toborozzák a gyerekeket: segítenek nekik megkeresni a megfelelő egyetemet, képzést, és az ehhez szükséges anyagi forrásokat, ösztöndíjakat is felhajtják. Tegnap az EngAme fiatal munkatársai tartottak nálunk egész napos tájékoztatót, ahol kiderült, hogy a legfőbb célpontok Anglia, Ausztria, Németország, USA” – mondja egy fővárosi alternatív gimnázium magyartanára, megjegyezve, hogy megugrott a német nyelvet tanuló diákok száma is, s a tavalyi végzőseik egyharmada jelentkezett külföldi egyetemre, ami többszöröse a korábbi éveknek.

Hozzájuk többnyire értelmiségi családok gyerekei járnak, márpedig a híradások szerint idén az élvonalbeli középiskolákban mindenhol két-háromszorosára nőtt a külföldi továbbtanulást tervező diákok száma. A tanárnő szerint a menekülési hullám elsődleges oka nem a globalizáció, hanem az aktuális oktatáspolitika. „Idén soha nem látott mennyiségű szülő tolongott nálunk a nyílt napon. Az, hogy gazdasági válság idején fordul az érdeklődés a fizetős alternatív iskolák felé, jól mutatja, hogy az oktatásügyben zajló átalakításokkal a szülőknek komoly fenntartásaik vannak. Mondanom sem kell, a közhangulaton cseppet sem javítanak az olyan propagandafilmek, mint a Minden ideköt című videoklip, ami mindannyiunknál kiverte a biztosítékot” – állítja a tanár, aki úgy látja, nagyon gyakran maguk a szülők ösztönzik gyermekeiket a külföldi továbbtanulásra.

Nemcsak a lecsökkentett keretszámok, hanem a hallgatói szerződés bevezetése is közrejátszott abban, hogy idén fiatalok tízezrei maradtak távol a hazai felsőoktatástól. „Nyilván senki nem szívesen köti le magát előre, bár a többség önszántából is itthon marad, ha teheti. Az ideális megoldás a szabad mozgástér meghagyása, illetve az orvosok normális bérezése lenne” – mondja egy szülő, akinek gyermeke első éves, államilag finanszírozott hallgató a Semmelweis Egyetemen. Az idegen nyelveket folyékonyan beszélő fiú ezzel párhuzamosan egy neves nyugat-európai egyetemre is felvételt nyert. „Végül itthon maradt, és aláírta a szerződést. Ez a fél életére szóló kényszerű elköteleződés minket, szülőket háborít fel a leginkább. De ha Magyarországon sehogy sem boldogul, külföldön elhelyezkedve könnyen megkeresi majd a képzése költségét” – teszi hozzá a szülő.

Egy MTA-kutatás – még 2010-ben – azt derítette ki, hogy a magyar középiskolásoknak alig 39 százaléka képzeli csak Magyarországon a jövőjét. A külföldön továbbtanulni vágyók száma jó ideje növekszik, ám idén különösen megugrott. A menekülés elsődleges oka nem a szívó, hanem a taszító hatás, legalábbis ezt erősíti meg Lévai Balázs, az EngAme tanácsadójának egyik nyilatkozata is, miszerint jellemző, hogy a magyar fiatalok hirtelen ötlettől vezérelve szánják rá magukat a külföldi továbbtanulásra, óriási körükben a tájékozatlanság, és csak kevesen vannak olyanok, akik hosszú éveken át erre készülnek. A januári Educatio szakkiállításon, amelyre a felvételi keretszámok közzététele után és nem sokkal a felvételi határidők előtt került sor, tömeges érdeklődés volt a cégnél a külföldi lehetőségek iránt, és mint kiderült, rengetegen azért nem voltak képben, mert pár héttel korábban még álmukban sem gondoltak kinti tanulásra. Az EngAme teljesidős kinti képzésekkel foglalkozik, s tanácsadója állítja, hogy egy fiatal választási lehetőségeit leginkább a nyelvtudás, a tanulmányi eredmények és a pénztárca határozza meg. Lévai szerint rendkívül fontos lenne, hogy a családok minél hamarabb kezdjenek el gyermekük jövőjén gondolkodni, felkészülni rá, és ne az utolsó pillanatra hagyják a döntést.

Úgy tűnik, a külföldi továbbtanulás inkább csak egy konszolidáltabb réteg számára jelent alternatívát, a kedvezőtlenebb hátterű kortársak sorsa jóval bizonytalanabb: ők legfeljebb külföldi munkavállalásban gondolkodnak, és ezen belül is tapasztalható egy sajátos rétegződés. Egy dél-magyarországi középiskola tanára kérdésünkre elmondta: három-négy diákjukról lehet tudni, hogy kimentek Svájcba prostituáltnak, köztük volt egy jól tanuló, érettségi előtt álló lány is, aki emiatt nem fejezte be az iskolát. Amikor a pedagógus az egyik 9. évfolyamos osztállyal a tanulás fontosságáról beszélgetett, azt a választ kapta: „Minek tanuljunk? Legfeljebb kimegyünk dubajozni.” Amúgy az egyik pedagógus kollégájuk is elfelejtett visszajönni Angliából az őszi szünet után. Többgenerációs munkanélküliséggel sújtott a régió, kifejezetten hátrányos helyzetűek a diákok, nincs jövőképük, meglehetősen motiválatlanok, így az idegen nyelveket sem nagyon tanulják. A tanulók 10 százaléka tervez külföldi munkavállalást – például bébiszitterként –, egy jobb élet reményében, illetve hogy némi kezdőtőkéhez jussanak.

Ha a mind tömegesebb külföldre kívánkozás idővel realizálódik, akkor egész évfolyamok néptelenedhetnek el Magyarországon. „A lányom érettségiző osztályában mindenki feltette a kezét arra a kérdésre: Ki tervezi külföldön a jövőjét?” – számol be egy budapesti újságíró. Egy kaposvári középiskola érettségiző osztályában ugyanerre a kérdésre a diákok közel fele válaszolt igennel – a fiatalok egyharmada végleg letelepedne kint, 14 százalékuk időleges munkavállalás céljából menne –, 19 százalékuk itthon akar maradni, egyharmaduk még nem döntött. Az osztály 80 százaléka rossz vagy szerény anyagi körülmények között él, s közel ugyanennyien látják kiútnak a külföldi munkavállalást. „Ezzel szemben a tapasztalat az, hogy sokak számára csak álom marad a külföldi munka is” – meséli az osztályfőnök. Az elmúlt években végzett diákjaik mintegy 10 százaléka vállalt munkát külföldön, bár az arányuk nő. Nem mindenki elégedett közülük, de jellemző, hogy újra és újra megpróbálnak külföldön érvényesülni.

„A kivándorlással kapcsolatban erősen túloz a hazai média, hiszen a statisztikák ezt nem támasztják alá, az oktatásügyben zajló változások hatása pedig még nem mérhető” – hangzott el a KSH minapi konferenciáján. A magyarországi be- és kivándorlási különbözet még 2011-ben sem mutatott negatív mérleget. A nagyon alacsony hazai foglalkoztatottság ellenére sem a kilencvenes évek közepén, sem 2011-ben nem gyorsult fel a kivándorlás, ennél tehát jóval összetettebb a kérdés – figyelmeztettek a kutatók. Hozzátették, hogy ugyanakkor a mai húsz-évesek gondolkodásmódja más, mint a tizenöt évvel ezelőttieké, hiszen információs korszakváltás zajlik, kitágultak a tudásszerzés és az érvényesülés lehetőségei. „Eddig lassú változatlanság volt, most robbanásszerű változások vannak kibontakozóban, melyeknek a hatása bemérhetetlen, nem lehet az eddigi tendenciákra építeni. Egyelőre csak találgatni tudunk” – állapította meg az egyik felszólaló.   

A tanulmányi célú migráció ma világszerte óriási növekedést produkál – mutatott rá L. Rédei Mária akadémikus. Az elsődleges tudásközpontok az USA, Kanada, Ausztrália, Nyugat-Európa, Nagy-Britannia, és feltörekvőben van Kína. A regionális különbségek óriásiak, egyes országokban tízszer nagyobb eséllyel lehet piacképes tudáshoz jutni, mint más fejlett országokban. A globalizáció kiteljesedésével nemcsak a megélhetés, hanem a tanulás, a kalandvágy, a kapcsolat- és a tapasztalatgyűjtés is motiválóerő lett, fölerősödött a kozmopolita mentalitás. Hazánkban az EU-csatlakozás és a bolognai rendszer bevezetése lendített a folyamaton, főként a tanulóifjúság körében, de csak egy lassú növekedés erejéig. Becslések szerint ma tízezer magyar tanul külföldön, elsősorban angol és német nyelvterületeken. Rédei adatai szerint a külföldön végzettek legjobbjai (15 százalék) biztosan kint maradnak, de a tapasztalatok egyre inkább azt mutatják, hogy akik kint teljes képzésben vesznek részt, azok már nem jönnek haza. Az élvonalbeli egyetemek egyben az agyelszívás fellegvárai is. „Miközben a mai világban a tudás a mobilitás alapja, nálunk még tervek szintjén sem létezik program a visszatérés támogatására” – hívta fel a figyelmet L. Rédei Mária.

Érettségizők mondták

„Érettségi után szakmát szeretnék szerezni, majd külföldön dolgoznék, leginkább Ausztriában. Esetleg a határ mellett Magyarországon laknék, például Sopronban, és onnan járnék ki dolgozni. Nem véglegesen, csak amíg összeszedem magam anyagilag. Utána hazaköltöznék és gyereket szülnék.”
„Én semmiképpen nem szeretnék Magyarországon maradni. Ha találnék is itt munkát, mindössze 60-70 ezer forintért. Úgy gondolom, hogy itt nincs jövőm. Sok ismerősöm él kint akár Németországban, Angliában vagy Írországban, és mindenkinek jobbra fordult az élete. Autójuk van, lassan lakásuk. Magyarországon én csak napról napra élést látok, és kilátástalanságot. Boldog családról álmodom, és nem arról, hogy majd minden nap azon kelljen gondolkodnom, mit adok a gyerekeimnek enni. A továbbtanulást nem engedhetem meg magamnak, leérettségizek, és dolgozni fogok…”
„Magyarországon szinte lehetetlen emberi színvonalon megélni az alacsony munkabér, a munkanélküliség és az infláció miatt. Érettségi után cukrászszakmát szeretnék végezni, diákmunka mellett; öt évig cukrászként szeretnék dolgozni, és a mestercukrász-képesítést megszerezni; azzal a tudással Amerikában, Angliában vagy Írországban munkát találni a jobb kereset miatt. Lehet, hogy kint is maradnék, de közben szüleimet, családomat támogatnám.”
„Ha most meglesz az érettségim, megyek ki Angliába dolgozni egy évre. Ezután saját lábamra állok, és megyek egyetemre, pénzügy-számvitelre.”
„Elsősorban Magyarországon szeretnék maradni. Az érettségi után ifjúságsegítő szakra szeretnék menni, és ezzel a szakmával itthon szeretnék dolgozni. Csak ha ez nem sikerülne, akkor próbálkoznék külföldi munkával.”
„Ha kimennék külföldre, akkor Ausztriába vagy Németországba mennék, mert ott jobb a fizetés. Nem külföldön képzelem el a jövőm, de pár hónapra, évre elképzelhető, hogy kimennék.”
„Ha lesz érettségim, vissza szeretnék iratkozni pincérnek. Itthon mindenképpen keresek valami munkahelyet, majd ki szeretnék menni Angliába dolgozni. Vagy egy pár évre, és hazajönni, vagy ha ott kint minden jól megy, talán ki is költözöm végleg. De a szüleimhez rendszeresen hazajárnék.”
„A középiskola után egyetemre szeretnék menni. Régóta az az álmom, hogy lovakkal szeretnék foglalkozni, de a lovaknak Magyarországon nincs jövője, ezért külföldön szeretnék dolgozni. Leginkább Németországba szeretnék menni. Nem tudom, hogy meddig maradok külföldön.”
„Nem megyek külföldre, mert valamilyen rendvédelmi hatóságnál szeretnék elhelyezkedni, illetve nem szeretném elhagyni a családomat.”
„Mindenképpen itthon szeretnék maradni, falun lakni, és eltartani magam.” (Szubotics Mariann)

Olvasson tovább: