Kereső toggle

Vékony  a zsebpénz

Japán férfiak az asszony árnyékában

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nagy nap a fizetésnap a japán férfiak életében. Nem mintha ez a teljes fizetésükhöz való hozzájutást jelentené, de legalább a havi zsebpénzüket megkapják – ha az asszony is úgy akarja.

Számos japán férfi dönt úgy, hogy átengedi a családi költségvetés kezelését a feleségének. Annyi biztos, hogy ezzel jelentős tehertől szabadulnak meg, ennek azonban nagy ára van: innen kezdve havi apanázson élnek, amelynek összegét kevéssé befolyásolja az infláció, de még a fizetésemelés sem jelent feltétlenül magasabb otthoni juttatást a ház urának.
Josihiro Nozava 36 éves, Tokióban él a családjával. Minden hónap 15. napján megkapja a fizetését, amit azonnal át is nyújt szerető feleségének. Felesége, Masami összeszedett asszonyka, aki gondosan beosztja a család jövedelmét, kifizeti a számlákat, és kiutalja férje havi járandóságát is: 30 ezer jent, ami 381 dollárnak, azaz 80 ezer forintnak felel meg. Ennyit költhet el felügyelet nélkül a következő harminc napban Josihiro.
És hogy mennyit ér a való életben Josihiro zsebpénze? Ha a Nozava család felkerekedik, és két gyermekükkel, a hatéves Rinóval és a nyolcéves Rennel elindulnak a tokiói Disneylandbe, nagyjából ennyit simán elköltenek egy nap alatt. Apuka azonban egy egész hónapig gazdálkodhat ebből az összegből, amely a világ legdrágább városában, Tokióban bizony nem tart sokáig. Masami egyébként éppen Rino és Ren jövőjét fontolgatva jutott arra az elhatározásra, hogy magához ragadja a hatalmat családjában. „Akkor vettem kézbe a családi költségvetést, amikor megszülettek a gyermekeink, feladtam a munkámat, és itthon maradtam velük. Hirtelen egyetlen keresetből kellett megélnünk, a gyerekek iskoláztatása és magánórái pedig sok pénzt felemésztenek” – magyarázza Masami.
Japánban a nők ugyanis – Masamihoz hasonlóan – a gyermekek megszületése után gyakran feladják karrierjüket, és a család ellátásával foglalkoznak.
Josihiro szerencséje, hogy gondos felesége mindennap csomagolt ebéddel indítja útnak, amelyet egy munkahelyéhez közeli parkban, egyedül üldögélve fogyaszt el. Egyetlen luxusát a cigaretta jelenti: zsebpénze nagyjából harmadát erre költi. A maradékból a munkahelyén frissítőket vásárol, a többit pedig alkoholra fizeti ki.
Bár Josihiro egyedül ebédel, életmódja egyáltalán nem egyedi: a Soft-brain Field által végzett közvélemény-kutatás szerint a japán háztartások több mint kétharmadában az asszonyokra jut a pénzügyminiszteri szerep, és ez nemcsak a kisgyermekes családokban van így.
A 47 éves Taisaku Kubo valamivel jobb helyzetben van, ő 50 ezer jen zsebpénzt kap feleségétől. Örömét némileg beárnyékolja azonban, hogy ez az összeg már vagy tizenöt éve nem változott. Taisaku néha megpróbál egyezkedni, felesége azonban minden alkalommal megkérdőjelezhetetlen tekintéllyel magyarázza el, miért lehetetlen teljesíteni a kérést. „Felrajzol egy kördiagramot az összes kiadásunkkal, és kifejti, miért nem jut belőle több nekem” – panaszkodik Taisaku a BBC riporterének. A kézzel rajzolt diagramon világosan látható, hogy Taisaku a család havi bevételének (azaz saját fizetésének) pontosan 8,8 százalékával rendelkezhet szabadon.
„A legnagyobb kiadást a házra fizetett hitelrészletek és az adók jelentik” – fejtegeti Juriko, aki – gyermekük nem lévén – nyugdíjas éveik biztosítására takarékoskodik. Így aztán Taisaku, aki már feladni kényszerült az autóját, a motorbiciklijét és több költségesnek bizonyult hobbiját, minden alkalommal alulmarad az egyezkedésben.
Taisaku 50 ezres zsebpénze azonban így is a nemzeti átlag fölött van Japánban. A trendeket 1979 óta vizsgáló Sinsei Bank adatai szerint a japán férfiak átlagos havi apanázsa tavaly 39 600 jen volt – ez az adat új értelmet nyer, ha tudjuk, hogy 1990-ben például, amikor sokak szerint Japán gazdaságilag a csúcson volt, egy átlagos férj havi 76 ezer jen zsebpénzre számíthatott. A japán gazdaság gyengülésével azonban a jövedelmek is csökkentek. A mai viszonyok között azok a zsebpénzből élő férfiak, akiknek a felesége még a csomagolt ebédet is megspórolja, bizony rosszul járnak – bár az árak városonként és éttermenként változnak, a legtöbb helyen 500 jen környékén még egy tál tésztát sem könnyű kapni. Így aztán az italt híresen kevéssé bíró, ám mégis kedvvel fogyasztó japán férfiaknak erre is kevesebb pénze jut – ma már átlagban feleannyit költenek el egy esti programon alkoholra, mint három évvel ezelőtt.
Hogy mégis miért nem veszik kézbe saját pénzügyeiket a japán férfiak, az részben a hagyományos szereposztással is magyarázható – erősíti meg a Heteknek az osakai Taku Jamasita, két kisgyermek apja: „A legtöbb japán férfi úgy érzi, kötelessége gondoskodni a családról, még azon az áron is, ha maga ettől valamilyen módon szenved.” Takunak egyébként ugyancsak 30 ezer jennel kell megelégednie a családi kasszából – annak ellenére, hogy magasan képzett szakemberként ennek mintegy tízszeresét viszi haza. Felesége, Naoko azonban részállásban dolgozik, és saját bankszámlájával maga rendelkezik. Taku szerint ez a normális trend része, és szerencsésnek érzik magukat, mivel felesége dolgozhat – számos nőnek nehéz visszatérnie a munkába a gyerekszülés után. Kérdésünkre világot látott interjú-alanyunk őszintén bevallja: még soha nem gondolkodott el azon, vajon egyetért-e ezzel a modellel.

Olvasson tovább: