Kereső toggle

Mit eszik a gyerek?

Átalakulóban a közétkeztetés

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Még nem tudni, hogy a gyermekétkeztetés minőségében az iskolák fenntartóváltása hozhat-e változásokat. Az OÉTI ajánlásai alapján mindenesetre jogszabályokban is rendezni akarták a szakmai elvárásokat a gyermekétkeztetéssel kapcsolatban. Ehhez azonban elengedhetetlen lenne a fejkvóták, azaz a normatívák emelése, amiről egyelőre sehol nincs szó.

Fenntartóváltás zajlik a hazai közoktatási intézményekben, de azt még nem tudni, lesznek-e változások az elmúlt évtizedben kevés kézben koncentrálódott közétkeztetés terén. Pedig ugyancsak szükség lenne némi javulásra. Az Országos Élelmezés és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) 2008-ban és 2009-ben végzett felméréseinek eredményeiből az derül ki, hogy az iskolai- és óvodai közétkeztetésben a nyersanyagok felhasználása nem megfelelő, az ételkészítési eljárások sokszor korszerűtlenek.

Sem az étrend tápanyagtartalma, sem jellege nem felel meg a korcsoportokra kidolgozott táplálkozási ajánlásoknak. A napi friss zöldséget, gyümölcsöt a közétkeztetőknek csak egy része tudja biztosítani; a napi folyadékpótlást nem az egészséges táplálkozásnak megfelelő italokkal fedezik; az ételek sótartalma rendkívül nagy, több mint háromszorosa a korcsoport szerinti ajánlásnak; az étrendek kalciumtartalma nem éri el a korcsoport szerinti ajánlás 70 százalékát sem. Ezenfelül a diétás étkeztetést a közétkeztetők jelentős része nem tudja biztosítani, az élelmezésvezetők képzettsége az esetek egy részében nem megfelelő, valamint a napi nettó nyersanyagnorma nem elegendő a korszerű és egészséges táplálkozás elveinek biztosításához. A 2008-as nagyszabású felmérés rámutatott arra is, hogy az iskoláknak mindössze 15 százaléka vett részt az iskolatejprogramban, és a tanulók ingyenes zöldség- és gyümölcsellátásáról az intézmények 14 százalékában tudtak csak gondoskodni. A vizsgált iskolák 64 százalékában csak az illemhelyen volt ingyenes ivóvíz-fogyasztási lehetőség.

„Az óvodai és iskolai közétkeztetés sem minőségében, sem mennyiségében nem felel meg a táplálkozás-egészségügyi követelményeknek. A közétkeztetés által biztosított ételek egészségi kockázatot jelentenek már a vizsgált korcsoportokban is” – olvasható az OÉTI Magyarország Nemzeti Táplálkozáspolitikájának 2010–2013-as évekre szóló cselekvési tervében. Az intézet által a különböző korosztályokra kidolgozott ajánlásaiban meghatározott tápanyagmennyiség az egészségi szempontból optimális szükségletekre vonatkozik. E téren ugyanis nem lehet elsődleges szemponttá emelni a költséghatékonyságot – mondta el lapunknak Martos Éva, az OÉTI főorvos főigazgatója. Hozzátette: mindazonáltal a közétkeztetésnek feladata az élettani szükségletnek megfelelő tápanyagösszetételű és energiatartalmú ételek megfelelő feltételek szerinti biztosítása. 2011-ben született egy tisztifőorvosi ajánlás a közétkeztetők számára, és egy normatív utasítás az ellenőrök számára is. Ma egyedi megoldások jellemzők, gyakori, hogy csak a szülők támogatásával, illetve különböző programok által lehet ezeket az alapelveket megvalósítani, bár ez nemcsak pénz, hanem legalább annyira szemlélet kérdése is. Összességében az ellenőrzések kevés előrelépést mutatnak, ezért lenne szükség a rendeleti szabályozásra.

Mivel a piac áttekinthetetlen, a közbeszerzési feltételek eltérők, szankciók hiányában pedig a kevés ellenőrzés sem hatékony, az OÉTI már 2010-ben egy táplálkozás-egészségügyi jogi szabályozás megalkotását sürgette, és a közétkeztetés finanszírozásának felülvizsgálatát is szorgalmazta. Ehhez képest az elmúlt években még az inflációt sem követte a normatívák értéke. „Konkrét mennyiségi és minőségi ajánlásokból törvényt akarnak csinálni, de mindenki tudja, hogy ahhoz pénz is kellene. Így hallgatólagosan elfogadott, hogy aki tudja, megcsinálja, aki nem, nem, a tápanyagszámítás eleve kevés helyen megoldott, a lobbiérdekek virágzanak” – mondta el lapunknak egy élelmezési szakember.

Ma az óvodai átlagos norma napi 350 forint, ami háromszori étkezést foglal magában. Az alacsony normatívát a szülők befizetése egészíti ki, a rászoruló gyerekek esetében pedig az önkormányzat. Kedvezményes étkezésre 2009-ben 569 ezer gyerek volt jogosult – közülük 200 ezer bölcsődés, óvodás és iskolás ingyenesen, 369 ezer gyerek pedig fél áron étkezhetett. Az OÉTI 2008-as számításai szerint az egy főre jutó átlagos élelmezési norma – vagyis a napi nyersanyagra költött pénz – 308 forint volt (a napi menü ára az ország különböző iskoláiban 100–770 forint között mozgott), ebédre átlagosan 213 forint (121–610 forint) jutott.

Ez is biznisz

A felmérések alapján az 1,2 millió tanuló közel fele ebédel az iskolában: ezen belül az alsó tagozatosok 85 százaléka, a felsősök 45 százaléka, míg a középiskolások 20 százaléka érintett. Kutatások azt is kimutatták, hogy azoknak a gyerekeknek az étrendje, akik nem vesznek részt az iskolai étkeztetésben, még tápanyaghiányosabb, mint társaiké, s ez nem csupán a család anyagi helyzetén múlik. Mi több, az egészségesebb menza- vagy büfékínálatra való áttérés sokszor a szülők ellenállásán bukik el.

Másrészt óriási piacról van szó. „Az iskolai főzőkonyhák döntő többségét vállalkozói kézbe adták, és egyre nagyobb főzőkonszernek, nagyvállalatok nyerték el a közétkeztetés jogát” – mondja Gyuricza Ákos dietetikus, aki szerint egyre kevesebb beleszólása van az iskoláknak az ellátás minőségébe. Az önkormányzatok többéves szerződések révén, minél kevesebb ráfordítással igyekeztek megszabadulni az élelmezési kötelezettségtől. Ennek egyenes következménye lett, hogy a megbízott cégek közétkeztetés címszóval gyakran ugyanazt az egy üstben főzött menüsort szállítják ki az iskoláknak, kórházaknak, óvodáknak. A közbeszerzések során kevés figyelmet fordítanak a szolgáltatás minőségének pontos meghatározására és betartatására. Sokszor az a kizárólagos szempont, hogy ki adja a legolcsóbb ajánlatot. Ez viszont a minél egyszerűbb ételek tömeges előállítását jelenti: a trend a sármelléki gyár létesítése, ahol akár napi 50 ezer adag fóliázott, pasztörizált készételt is legyártanak, melyek hosszú ideig tárolhatók is.   

„Amikor az élelmezés centralizált, akkor a fogyasztó érdeke biztosan sérül, amikor decentralizált, akkor viszont drágább. Kérdés, hogy mi a fontosabb” – érzékelteti a dilemmát a szakember.  Régen sokkal fogyasztóközelibb volt az élelmezés rendszere, mert minden helyben készült. Ma akár húsz falut is ugyanaz a cég lát el, holott már a szállítás, tárolás is rontja a készételek minőségét. Ahol erre mód van, ott hasznos lenne áttérni a helyi önellátásra, de ezt nagyon megnehezíti a hihetetlenül szigorú állategészségügyi ellenőrzés rendszere, amely alkalomadtán súlyos, akár félmilliós bírságokat is kiró a végső felhasználóra.

Az Élelmezésvezetők Országos Szövetsége más szervezetekkel együtt azt javasolja, hogy – akár a hatvanas, hetvenes évek központi szabályozásának mintájára – meg kellene határozni a közétkeztetésben egy korcsoportok szerinti tápanyag- és energiaminimumot és egy ehhez illeszkedő minimumnormatívát, amit minden gyermek részére biztosítani kellene az intézményekben. „A mindenki számára elérhető közétkeztetést kellene jobban megtámogatni, különösen manapság, amikor a szülők többsége csak este látja a gyermekét – így nehéz kompenzálni a hiányos táplálkozást. Nem utolsósorban ez lenne az a terület, ahol a gyermekszegénység ellen is sokat lehetne tenni” – teszi hozzá a dietetikus. A minimumszabályozás mellett fel kellene állítani a dietetikai szakfelügyeletet is. A szolgáltatót ugyanis ellenőrizni kellene, nemcsak étlap alapján, hanem laboratóriumban is bevizsgálva az ételek tápanyagtartalmát.

Óriási piac

Egyelőre nem tudni, hogy az iskolák üzemeltetése, ezen belül a gyermekétkeztetés finanszírozása hogyan zajlik 2013-tól. Annyi ismert, hogy január 1-től az iskolák üzemeltetése a 3000 fősnél nagyobb településeken az önkormányzat, az ennél kisebb településeken pedig az állam feladata lesz. „El is lehet térni ezen alapszabályoktól. Ha egy kistelepülés úgy dönt, illetve van rá anyagi fedezete, akkor visszakaphatja az államtól a működtetést, de például egy nagyobb településtől is átvállalhatja az állam a költségeket, ha az önkormányzat bizonyítani tudja, hogy nincs rá megfelelő forrása” – nyilatkozta nemrég Filep Miklós, a Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal oktatási főosztályvezetője. Úgy tűnik, az üzemeltetésre nem kapnak külön keretet majd az önkormányzatok, és nem ismert, milyen áron mondhatnak le a feladatellátásról. A képviselőtestületeknek ugyanakkor október 30-áig kell dönteniük az üzemeltetésről, miközben a jövő évi költségvetési törvényről csak decemberben dönt a parlament. Vonatkozó kérdéseinkre az Emberi Erőforrások Minisztériumától lapzártáig nem kaptunk választ. A közétkeztetés berkein belül sokan biztosra veszik, hogy az iskolák államosításával együtt ez a tekintélyes piac is „átstrukturálódik”. Eddig az önkormányzatok mint fenntartók kötöttek szerződést a közétkeztetéssel foglalkozó cégekkel, vagy privatizálták az iskolai konyha működtetését. Hiába van szó több évre szóló szerződésekről, nem lesz nehéz egyoldalúan szerződést bontani, ha időközben a fenntartó megváltozik.

Olvasson tovább: