Kereső toggle

Bomba üzlet

Az állam 450 millió forintért venné meg a geszti Tisza-kastélyt

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Tisza-család kastélya a román határ közelében fekvő Geszt község egyik vagy talán egyetlen nevezetessége. A nagyon rossz állapotban lévő műemlék sorsa mindig is izgatta a helybélieket, akik korábban több pályázatot is benyújtottak, hogy felújíthassák az épületet, de egyik sem nyert. A rezidencia, melyben most a helyi általános iskola működik, lepusztult: sok helyen salétromosak a falak, a vakolat lehullott, az ablakkeretek kopottak, a tetőszerkezet sem tűnik biztonságosnak. A kastély történetében most azonban fordulat várható: a kormány 450 millió forintért vásárolná meg az épületet, amelyet oktatási-kulturális központtá alakítanának a 800 fős településen.

Gesztre érkezve a település központjában azonnal meglátom fő látványosságát, a Tisza-kastélyt, amely uralja a falu képét. Fábián Zsuzsanna polgármester asszonytól megtudom, hogy a Tisza-család a Rákóczi-szabadságharc után nyerte el a birtokot hosszú pereskedés után, majd 1772-ben Tisza László építette rá ezt a barokk kastélyt, amely még így, megkopva is impozáns látvány. Szám szerint 816-an laknak a kis településen, a munkanélküliségi ráta közel 100 százalékos. A faluban munkahely a közigazgatáson és a közmunkán kívül szinte nincs. Bár valamikor jó adottságú mezőgazdasági településként tartották számon, mára a szövetkezeti gazdaság bezárta kapuit. Geszt egyetlen kincse a kastély, amelynek sorsa még bizonytalan ugyan, de a remény szikrája már megjelent egy kormányhatározat nyomán.

A polgármester asszony elmondta: több megbeszélésen is túl van a miniszterelnökség képviselőivel, és egy írásos megkeresés is született a kormány részéről, hogy az állam a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-n keresztül megvásárolná az önkormányzat tulajdonában lévő kastélyt. Emellett a kormány támogatná a község szándékát, hogy a vételárból a helyi oktatást és kultúrát fejlesszék. Fábián Zsuzsanna kiemelte, fontos Gesztnek, hogy az általános iskolás gyerekek helyben tanulhassanak, ezért végsőkig ragaszkodnak az épületben működő iskolájukhoz, ahova jelenleg nyolcvanan járnak, illetve a kastély másik szárnyaként működő óvoda is az alku része, ahol negyven gyermek óvodai elhelyezését biztosítják.

A képviselő-testület egyhangú döntése szerint a Tisza-kastély épületét és a hozzá tartozó tornaszobát 450 millió forintért eladnák a kormánynak, hogy oktatási és kulturális központként hasznosítsa. Az önkormányzat vállalná, hogy a vételárból az általános iskolai oktatást, a könyvtárat, a tornaszobát és a kultúrát fejlesztik – tulajdonképpen vadonatúj épületet kapna a közoktatási intézmény. Miután az általános iskolát kiváltanák a másik ingatlannal, a vevő legkorábban 2014. augusztus 31-én vehetné birtokba a rezidenciát.

Az önkormányzat döntése után néhány nappal a kormány a Tisza-kastély felújításával kapcsolatos feladatokról határozott. A Magyar Közlönyben megjelent határozatban azt írták, hogy a kormány fontosnak ítéli a huszadik század viszontagságos évtizedei által elfeledett, történeti súlyához képest méltatlanul háttérbe szorított gróf Tisza István emlékének és örökségének megőrzését. A nemzeti fejlesztési miniszternek gondoskodnia kell a község megközelítését szolgáló állami utak felújításáról, míg a belügyminiszternek a geszti Tisza-kripta megközelítését szolgáló önkormányzati tulajdonú út kiépítéséhez szükséges költségvetési forrásokat kell biztosítania, amelynek végrehajtásához brüsszeli támogatást igyekszik kilobbizni a kormány. Az emberi erőforrások miniszterének azt kell megvizsgálnia, hogy a geszti Tisza-kastélyban jelenleg működő könyvtár, valamint általános iskolai oktatás helyszíne miként váltható ki a jogszabályi követelményeknek, továbbá az önkormányzat és a helyi lakosság igényeinek megfelelően – olvasható a kormányhatározatban.

A gondviselés küldöttje?

Tisza István szobrát Orbán Viktor miniszterelnök avatta fel még az előző kormányzati ciklusának közepén, 2000 őszén Debrecenben. „A sorsnak kiszemeltje, de nem kegyeltje volt” – mondta akkor tragikus sorsú elődjéről Orbán.Kálvinista neveltetése erős küldetéstudatot fejlesztett ki Tisza Istvánban, miszerint a „Gondviselés rendelése” szerint az ő feladata a nemzet fennmaradásának szolgálata. Ady egyenesen így írt Tisza küldetéses meggyőződéséről: „Gróf Tisza István úgy jár-kél, úgy szövi a jövő fátylát, mintha Attila és Árpád egyenesen őt bízták volna meg, Csaba közvetítvén az üzenetet, a magyarság megtartásával. Tévedés, gróf úr, szabad birtokot szerezni, lapot csinálni, sőt bankot és politikát is, de a magyarság sorsát a kutya se bízta önre, ez csak csőd esetén történhetnék meg – szükségből.”
A költő szavait félelmetesen pontosan igazolta az idő, amikor Tisza az első világháború kitörésekor éppen a magyar miniszterelnöki székben ült. A gróf nem szerette a budapesti progresszív értelmiséget, s különösen haragudott Ady Endrére, akit a magyar kultúra pálmafáján élősködő levéltetűnek nevezett. Ady sem fukarkodott a jelzőkkel, ha ellenfelét kellett minősítenie: egyik versében vén, geszti bolondnak titulálta.
Képviselői karrierje apja, Tisza Kálmán árnyékában bontakozott ki. A kilencvenes évekre azonban már nem az egykori miniszterelnök fiaként emlegették, hanem önálló nézeteket hangoztató, határozott véleményeket megfogalmazó politikusként. Pályája elején a liberális és konzervatív elveket még egymással harmonizálhatóknak tartotta, hasonlóan a kiegyezés korának egész rendszerváltó nemesi elitjéhez, ám a dualista rendszer válságának mélyülésével korábbi liberális nézeteit sorra feladta. Fiatal képviselőként egyetértett azzal, hogy a szabadelvűség velejárója a katolikus egyház közéleti túlsúlyának felszámolása, az egyházpolitikai törvények elfogadtatásáért vívott parlamenti csatározásokban pedig támogatta a zsidó vallás teljes egyenjogúsítását. A munkásmozgalom térnyerésének megállítása végett munkásjóléti intézkedéseket (lakásépítés, állami részvétel a munkásbiztosítási formákban) szorgalmazott. A századforduló azonban váratlan fordulatot hozott pályáján. Szakított liberális tartalmú társadalompolitikai elképzeléseivel, például szembefordult a választójog radikális kiterjesztésével, már csak mérsékelt szociális reformot tudott elfogadni, s annál határozottabban kezdte követelni a véderőreform végrehajtását.
Tisza Istvánt a parlamenti ellenzék viselkedése irritálta leginkább. Az obstrukciót a kormánypárt akarata ellen sikeres fegyverként forgató ellenzéki képviselők megzabolázására egyre nagyobb energiát fektetett be. A cselekvés ideje 1903-ban érkezett el számára, amikor átvette a királytól első miniszterelnöki kinevezését. Pártjával a háta mögött az erős kéz politikáját igyekezett érvényesíteni politikai ellenfeleivel szemben. 1904 nyarán dolgozta ki házszabály-módosító tervezetét, amely szűkíteni kívánta a napirend előtti felszólalások, a zárt ülések és a név szerinti szavazások lehetőségét.Ezzel szemben a házelnök hatáskörét kiterjesztette, amely magába foglalta a rendzavaró képviselők kiutasításának és távoltartásának a jogát, s képviselőházi őrséget rendelt a Ház elnöke mellé. 1905 júniusában egy előrehozott választás elvesztése miatt el kellett búcsúznia a miniszterelnöki bársonyszéktől. 1913-ban került sor Tisza István második kormányának megalakítására. A miniszterelnök rendelkezéseivel szépen, szisztematikusan iktatta ki a kormányzati, belpolitikai életből a kiegyezési rendszer még megmaradt liberális elemeit: korlátozták az egyesülési és gyülekezési jogot, csorbították az igazságszolgáltatásban fontos ellenőrző szerepet betöltő esküdtszékek hatáskörét, új sajtótörvényt fogadtak el, amelyben újjászületett az 1848-ban már megsemmisített cenzúra. A kormány bizonyos esetekben a közigazgatási autonómiát is korlátozhatta, kormánybiztosok kiküldésével.
Tiszát a háború éveiben nevezték el vasgrófnak, a Magyar Glóbusz mindenható kormányzójának. 1917 nyarán távozott a miniszterelnöki poszttól. 1918. október 31-én katonák törtek rá villájában, hogy a háború szenvedéseiért rajta vegyenek elégtételt. Nem védekezett, utolsó szavai ezek voltak: „Ennek így kellett történnie!” (Seregi Károly)

Olvasson tovább: