Kereső toggle

A gárdista igazi arca

Éveken keresztül erőszakolta saját lányát N. Levente

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Felesége közreműködésével rendszeresen megrontotta és brutálisan bántalmazta vér szerinti lányát N. Levente, aki a Magyar Gárda tagjaként hűséget esküdött a nemzetnek. Mint az áldozat, N. Angéla elmondta, apja gárdistaként is meglehetősen aktív volt: házi készítésű lángszóróval készült a melegfelvonulásra, és társaival azon viccelődött, hogy kutyatápot kellene csinálni a cigányokból. A különösen aljas családon belüli erőszak ügye jelenleg a Dabasi Városi Bíróság előtt van, ítélet május végén várható.

Az N. család - a szülők, Levente és Ildikó, valamint fiuk és lányuk - 2004-ben költözött Magyarországra Erdélyből a jobb megélhetés érdekében. Lánya, N. Angéla elmondása szerint a család élete nem volt harmonikus. „Apám agresszív természetű ember, aki mindenkit irányított a családban. Gyakoriak voltak a veszekedések, sőt verekedések. Volt, hogy az erőszak miatt anyu elköltözött otthonról, ilyenkor apu velünk sírt otthon" - mondta el a Heteknek.

A szexuális erőszak 2006-ban kezdődött, Angéla akkor volt tizennégy éves. „Nyár elején anyu elment otthonról, de előtte adott egy szép kék ruhát, hogy próbáljam fel. Először nem akartam, de mégis rávett, hogy húzzam fel. Amikor elment, apu közeledett felém, felvett az ölébe. Mondom neki, te mit csinálsz, hagyd abba, vagy megmondom anyunak. Az volt a válasz, hogy ő tud erről" - emlékezett vissza a lány, aki hiába panaszkodott édesanyjának, az erőszak rendszeresen megismétlődött. N. Levente öt éven keresztül heti kétszer-háromszor élte ki aljas vágyait tulajdon vérszerinti lányán, aki teherbe is esett. „Fájt a hasam, ezért elmentünk az SZTK-ba, ahol az ultrahangvizsgálat során kiderült, hogy nyolchetes terhes vagyok. Amikor elmondtuk apunak, csak annyit válaszolt, hogy ne sírjak, majd kapok egy hajvasat, csak fogjam be a számat" - folytatta Angéla. Apjától fogant gyermekét Erdélyben abortáltatták, egy családi kirándulás keretében.

Brutális tetteiről az apa videofelvételeket is készített, ezek jelentették a fő bizonyítékokat a per során. „Ha ellenkeztem, akkor a gárdistaövvel, a rendőr barátjától kapott gumibottal vagy egyszerűen a tévé kábelével verte a fejemet és a hátamat. Többször mondtam neki, hogy úgy verj meg, hogy meghaljak, mert nem akarok már tovább élni és szenvedni. Nemcsak az fájt, hogy a saját apám erőszakol és ver meg, hanem az is, hogy a testvérem és anyám tudnak ugyan róla, de nem segítenek. Anyu azt mondta, hogy fél apámtól, de szerintem ez nem magyarázat, mert ő volt az, aki a lakásból mindennap kiment, nyugodtan feljelentést tehetett volna a rendőrségen. Szerintem a mai napig szereti az apámat" - vélekedett könnyeivel küszködve a jelenleg húszéves hölgy.

Mindeközben N. Levente és Ildikó felesküdtek gárdistának. Esküjükben a következő szerepel: „a Magyar Szent Koronára esküszöm, hogy hazámhoz, nemzetemhez, a magyar néphez mindörökké hű leszek. Történelmünk nagyjait példaképnek tekintem, nemzetem, hazám haladását, szabadságának, értékeinek, hagyományainak védelmét életem végéig tartó feladatomnak fogadom el." Arról nincs túl sok információ, hogy a két szülő a hazát miként tudta szolgálni, az viszont egyértelmű, hogy saját lányuk legnagyobb ellenségeivé váltak.

„Apám nagyon aktív volt, ő akarta megalapítani a Székely Önvédelmi Gárdát is, és folyamatosan terveket szőtt, hogy például a melegfelvonulásra majd lángszóróval megy ki. Meg is csinálta a lángszórót, az udvaron próbálta ki, azon variált, hogy minél messzebbre érjen a láng" - emlékezett vissza a gárdista évekre a lány, aki szerint családja jó kapcsolatot ápolt Kiss Róbert akkori gárdakapitánnyal, és személyes ismerősük volt Vona Gábor Jobbik-elnök is. „Amikor apám együtt volt a gárdista ismerőseivel, trágár szavakkal illették a cigányokat meg a zsidókat, mondván, hogy gépfegyverrel kellene kiirtani őket. Máskor meg előadta, hogy kéne készíteni egy gépet, amivel a cigányokból kutyatápot csinálnának" - emlékezett vissza „élményeire" Angéla. A gárdista létből ő csak a segélycsomagok osztását szerette, de azt is meglehetősen ellentmondásosnak találta: „Amikor a szegény cigánygyereknek nem volt a lábán cipő, nem adtak neki, aki pedig adni akart, azt kiközösítették."

Angéla többször megszökött otthonról, de a család ismerősei nem hittek neki, így mindig visszakerült az apja kezei közé. „Egyedül soha nem mehettem el otthonról, sem vásárolni, sem osztálybuliba. Minden fiú osztálytársamra féltékeny volt, ha valaki rám nézett, rögtön azt kérdezte, hogy ez ki volt, honnan ismerem" - mondta a lány, akinek végül 2010. április 23-án sikerült megtennie a feljelentést.

Angéla újbóli „eltűnése" kapcsán gárdista társai javasolták N. Lászlónak, hogy forduljon a rendőrséghez, ám ő ezt elutasította, mondván, hogy majd előkerül a lánya. „Amikor a rendőrökkel megérkeztünk, apu odalépett a rendőrautóhoz, gondolva, hogy megtaláltak és haza hoztak. Azonnal megbilincselték, és beültették egy rendőrautóba, ahogy anyut is. A rendőrök bementek a lakásba, lefoglaltak mindent, a videót, a számítógépet, az ágyneműt és a gumibotot is. Amikor ott a helyszínen belenéztek a felvételekbe, a gárdisták is szörnyülködtek, és egyből hívták Vona Gábort, hogy tudjon az esetről" - mondta N. Angéla.

A fiatal hölgy megjegyezte: édesanyja még az ítélet előtt arra akarta rávenni, hogy vonja vissza a feljelentést, mert ha ő tíz évet kap, akkor végez magával. „Azokat az éveket, amiket ő elvett tőlem, senki sem tudja bepótolni. Nem tudom, hogyan fogom elkezdeni az új életemet, de egy biztos: a szüleim nem fognak benne szerepelni egyáltalán" - mondta.

Olvasson tovább: