Kereső toggle

Átvarrt ország

Bebiztosították győzelmüket a kormánypártok

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány szerint az elmúlt húsz év országgyŐlési választási rendszerének szerkezetét és hatásmechanizmusait egy csökkentett létszámú OrszággyŐlésre is át lehetett volna ültetni kisebb módosítások után. Az így átalakított szisztéma továbbra is olyan vegyes rendszert jelentett volna, amely azonban sokkal kisebb mértékben lett volna többségi karakterŐ, mint a Fidesz által a parlament elé terjesztett változat. Ha a kétharmados túlsúly támogatja az új koncepciót, 2014-ben könnyedén újrázhatnak a jelenlegi kormánypártok.

A következő parlamenti ciklustól kevesebb képviselő lesz az Országgyűlésben (a mostani 386 helyett 199), így kevesebb választókerületre lesz szükség. A választókerületek átrajzolása emellett azért is szükséges volt, mert a jelenlegi beosztás aránytalan, van olyan kerület, ahol két és félszer többet ér egy választó szavazata, mint más körzetekben (mivel az egyik helyen sokkal többen élnek, mint a másikban). Emiatt az Alkotmánybíróság már korábban felszólította a parlamentet, hogy jelöljön ki más kerülethatárokat. A Fidesz azonban úgy tett eleget ennek a kötelezettségének, hogy azzal a következő választáson önmaga számára kedvező helyzetet teremtsen – állítja a Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány elemzése.
Alapvetően akkor tekinthetünk demokratikusnak egy választási rendszert, ha nincsenek olyan szabályozói, amelyek megakadályozzák a választói akaratnyilvánítás lehetőségét, vagy amelyek a többségi akarattal ellentétesen és érdemben torzítják a választói akaratot, illetve ha mentes olyan elemektől, amelyek kizárólag egy párt, pártszövetség érdekeinek megfelelően fordítják le a szavazatokat mandátummá. Az elemzők szerint a Fidesz úgy alkotta meg az új rendszert, hogy közepes támogatottsági előny és fej fej melletti küzdelem esetén nem lehet leváltani a mostani kormányt még akkor sem, ha a választók többsége ezt akarná.
Álláspontjuk szerint szinte kizárólag döntő ellenzéki győzelem esetén tudna érvényesülni a valós társadalmi támogatottságnak megfelelő mandátumarány. Számításaik alapján az új rendszer mind 2002-ben, mind pedig 2006-ban az akkori többségi választói akarattal ellentétes, jobboldali kormánytöbbséget eredményezett volna. Ez annak az eredménye, hogy az új rendszerben megnő az egyéni választókerületek (EVK) befolyása a végeredményre, és átalakul a kompenzációs rendszer.
A stabilan jobboldali, billegő és stabilan baloldali egyéni választókerületek eddigi arányát és jellemzőit határozottan átalakítja a reform. Az új rendszerben a stabil baloldali választókerületek a többieknél nagyobb népességű, elzárt, jellemzően nagyvárosias szigetekké válnak, a stabil jobboldali választókerületek mennyiségükben és támogatottsági szerkezetükben megerősödnek, a billegő választókerületek pedig határozottan jobboldalibb karakterűvé válnak. 1990 és 2010 között a billegő választókerületek valóban billegő, kiegyenlített jobb-bal támogatottságú választókerületek voltak. Ha az új rendszer így marad, akkor az „új billegők” a jobboldal számára sokkal kedvezőbb adottságúak lesznek.
Míg az EVK-k megyék közötti elosztását, területi nagyságát és településszámát is korrektnek találták az elemzők, a nagyobb megyei jogú városok, megyeszékhelyek egyéni választókerületeinek kialakításával már élesen vitatkoznak. A beterjesztett törvényjavaslatban ugyanis nem lehet beazonosítani egységes elveket e mandátumok kialakításakor, hiszen más logika szerint van felosztva Szeged és Pécs, mint például Győr és Debrecen. Úgy tapasztalják, hogy a hagyományosan kiegyensúlyozottabb, illetve az elmúlt két évtizedben baloldalibb megyei jogú városok esetében az EVK-határok kialakítása inkább a Fidesz–KDNP politikai érdekeivel van összhangban.
Vannak olyan országrészek, ahol földrajzi, szociológiai és politikai szempontból kiegyensúlyozott az új rendszer. Az ilyen megyék azonban jellemzően hagyományosan inkább jobboldaliak, megyeszékhelyük pedig kisebb vagy közepes, tehát egy EVK-s (például Somogy, Tolna, Vas és Zala). Megállapítható, hogy a rendszer megalkotói törekedtek az elmúlt húsz év során jobboldalibbnak bizonyolult EVK-k status quójának védelmére. Különösen igaz ez ott, ahol a magyar szélsőjobboldal 2010-ben relatíve gyengén vagy közepesen szerepelt. Az ilyen EVK-kra jó példát jelentenek a budai hegyvidéki területek, Pest megye jobboldalibb területei, Bács-Kiskun megye elmaradottabb részei, valamint Veszprém megye hagyományosan konzervatívabb vidékei.
Az ország többi részén rosszabb a helyzet – írják a Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány elemzői. A baloldalibb és stabilan baloldali területeken jellemző módszer, hogy olyan EVK-kat alakítanak ki, amelyek relatíve stabil baloldali enklávék lesznek az új rendszerben is. Ezek esetében egyes baloldali szavazókörök átsorolásával a szükségesnél is jobban megerősítették a baloldal támogatottságát, így az ilyen EVK-k középtávon is stabil mandátumot biztosítanak a magyar baloldal számára minden, a 2010-esnél kiegyensúlyozottabb parlamenti választáson. Ilyen jellegű megoldás jellemző például az egyik új angyalföldi választókerületre (Budapest 07.), Szeged (Csongrád megye 01.) és Nyíregyháza egyik felére (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 01.).
Emellett felfedezhető az a gyakorlat is, hogy korábban relatíve stabilan baloldali EVK-kat felhígítanak falusi, inkább jobboldali jellegű szavazókörökkel, ezzel téve az ilyen mandátumokat billegővé, a nagypolitika széljárásaival összhangban változó többségűvé vagy egyenesen jobboldalivá. Jó példa erre Kazincbarcika és környéke (Borsod-Abaúj-Zemplén megye 04.), ahol az inkább szocialista város megkapta még az elhíresült Edelényt és környékét is.
A 2006-os parlamenti választások számos kemény csatája fűződik a régi EVK-beosztás szerint hagyományosan billegőnek tekinthető országrészekhez. Az ilyen választókerületek meghatározó részét az új kialakítás szétvagdossa, átcsoportosítja, így téve őket jobboldalibbá. Jó példa erre a Veszprém megyei Várpalota és környéke, ahol 2006-ban az MSZP nyert, most viszont hozzácsapták a választókerülethez a stabilan jobboldali Balatonfüredet és környékét. Ugyanez igaz például a szintén 2006-os billegő Gyöngyösre, Szentesre, Szigetvárra és Kisvárdára is. A törvényjavaslat tehát nem korrigálja a 176 EVK-s beosztásban kialakult aránytalanságokat a 106 új révén, hanem határozottan átbillenti őket a Fidesz–KDNP felé. A politikailag motivált EVK-határkijelölés legnagyobb vesztesei a következő megyék: Békés megye, Győr-Moson-Sopron megye, Hajdú-Bihar megye, Pest megye és Veszprém megye.

Olvasson tovább: