Kereső toggle

Megfejtések 2006 őszére

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„2006 ősze objektív értékelésének lehetősége elveszett a mai magyar társadalom számára!” – állítja sokakkal együtt Bárándy Péter, egykori igazságügy-miniszter. A tüntetéssorozat alapjaiban változtatta meg a magyar közéletet, tárgyilagos és objektív feldolgozására azonban mind a mai napig nem került sor. Az eseményeket vizsgáló bizottságokból egy csokorra valót alakítottunk az elmúlt öt évben, a döntéshozók szürkeállományát azonban még mindig összeesküvés-elméletek uralják.

Az elmúlt években számos testület vizsgálta a zavargások politikai hátterét, a rendőri fellépések szakmai indokoltságát. Így születtek többek között az Ignácz-jelentés, a Papp-jelentés, a Gönczöl-jelentés, a jobbikos Morvai Krisztina által fémjelzett Civil Jogász Bizottság és a Gaudi-Nagy Tamás részvételével dolgozó Nemzeti Jogvédő Bizottság megállapításai is. A vizsgálódások teljeskörűségét és – ami súlyosabb probléma – elfogulatlanságát azonban szinte minden alkalommal súlyos kritika érte.
Nincs ez másképpen a Fidesz választási győzelmét követően működő grémiumokkal kapcsolatosan sem. Ugyan a Gulyás Gergely fideszes képviselő által vezetett parlamenti albizottság folytatta le talán a legkörültekintőbb vizsgálatot, már a bizottsági elnevezés sem elfogulatlan politikai álláspontot (és nem túl nagy fantáziát) tükröz. Az emberi jogi bizottság 2010-ben működő albizottsága „A 2002 és 2010 között és különösen 2006 őszén az állam részéről a politikai szabadságjogokkal kapcsolatban elkövetett jogsértéseket vizsgáló albizottság” elnevezést kapta. A testület munkájában nem vett részt szocialista képviselő, a zavargásokat követő perekben aktív szerepet vállaló Morvai–Gaudi-Nagy páros viszont igen. A vizsgálatok összefoglaló jelentésében 2006 őszét a nyolcéves MSZP-éra jogsértéseinek negatív csúcspontjaként jelölik meg. Az albizottság a meghallgatások során számos jelentős körülményre, szakmai hibára derített fényt, azonban a kérdések determináltan Gyurcsány Ferenc és az akkori politikai vezetés hibáira irányultak. A testület záróanyaga figyelemre méltó megállapításokat tartalmaz, szerepelnek benne azonban szubjektív gondolatmenetek és felesleges túlzások is.
A legnagyobb vitákat az utóbbi hetekben napvilágot látott úgynevezett Balsai-jelentés váltotta ki. Az azóta már alkotmánybíróként tevékenykedő jogász jelentése már márciusban kész volt. Kérdés, hogy a miniszterelnök miért fél évvel később adta ki az ukázt arra, hogy azt hozzák nyilvánosságra, mégpedig „haladéktalanul”. A jobboldal narratíváját, vagyis az akkori politikai vezetés és mindenekelőtt Gyurcsány Ferenc felelősségét alátámasztani kívánó anyag fogadtatása – egyes híresztelések szerint – még a Fideszen belül is vegyes volt. Ezt árnyalta némiképp a lapunknak nyilatkozó Gulyás Gergely (Fidesz), aki úgy fogalmazott: „Balsai úr abban nagyon precíz és korrekt, hogy leírja, neki mire volt lehetősége miniszterelnöki megbízottként és mire nem. Részletesen felsorolja a történteket, majd bizonyos következtetéseket levon. Ő annyit állít az ártatlanság vélelmének tiszteletben tartásával, hogy bizonyos bűncselekmények megtörténhettek. Azok felderítését pedig a nyomozó hatóságokra bízza.” A képviselő szerint Gyurcsány Ferenc felelősségét azért nehéz bizonyítani az akkori eseményekkel kapcsolatosan, mert egyszerűen nem készültek feljegyzések, felvételek a rendőri vezetőknek adott utasításairól.
Kérdésként vetődhet fel persze, hogy ebben az esetben mennyi értelme volt egy 144 oldalas dokumentum elkészítésének. A jelentés ugyanis nem tartalmaz sem új tanúvallomásokat, sem egyéb bizonyítékokat, lényeges elemek viszont hiányoznak belőle. Így például az is, hogy a 2006. október 23-án tartott Fidesz-nagygyűléshez kapcsolódóan adatok, felvételek bizonyítják: a rendőri vezetők folyamatosan tájékoztatták a Fidesz rendezvényének szervezőit, hogy az Alkotmány utcából jövő, engedély nélküli demonstrálók áttörték a rendőri sorfalat. Hallgat a rendzavarók egymás közötti – lehallgatott – telefonbeszélgetéseiről, melyek során arról folytattak diskurzust, hogyan húzzák rá a rendőri erőket a Fidesz-nagygyűlésre. Ennek ellenére a jelentés Orbán Viktor egyetlen politikai ellenfele, Gyurcsány Ferenc személyéhez kapcsolja a „kilőtt szemeket, a békés polgárokba gázoló lovasrohamok és jogtalan előállítások” sorozatát. Balsai István legmeglepőbb következtetése az, hogy a televíziós közvetítéseken keresztül a különféle rendőri (tehát nem randalírozók általi) attakok a lakosságot annyira megfélemlíthették, hogy fennáll a terrorcselekmény elkövetésének lehetősége.
„Pont ezek azok az őrültségek, amelyek miatt a hasonló bizottsági, megbízotti vizsgálódások presztízsüket vesztették, és hiteltelenné váltak a társadalom előtt!” – jelentette ki megkeresésünkre dr. Bárándy Péter büntetőjogász, aki szerint éppen a megállapítások hitelessége lenne a legfontosabb, hiszen egy ilyen eljárásnak „más konzekvenciái nincsenek”. Emellett áttételesen az igazságszolgáltatás hitelét is ronthatja, ha a nyomozó hatóságok munkáját segítendő egy miniszterelnöki megbízottnak kell rámutatnia többéves bűncselekményekre. Ne felejtsük – mondja Bárándy –, hogy jogi szempontból mindkét oldalon történtek hibák. Súlyos felelősségük van a rendőröknek, de súlyos döntés például a tüntetők részéről, hogy maradnak-e a rendbontók között, avagy hazamennek.
2011 őszén, öt évvel az eseményeket követően ma még mindig nehéz tárgyilagosan beszélni a zavargásokról. A bizottsági vizsgálódásokat követően megtörténtek a feljelentések rendőrszakmai hibák miatt, a nyomozás folyik. Könnyen lehet tehát, hogy az akkori politikai csatározások sárlavinája csak ezt követően fogja maga alá temetni a korábbi rendőri vezetést. Sajnálatos módon zavarják a tisztánlátást a két politikai térfélen bebetonozódott összeesküvés-elméletek: a „baloldal” a Fidesz felelősségét kiemelve lényegében a Gyurcsány-kormány megdöntésére irányuló puccsként értékeli az eseményeket, míg a jobboldal politikai leszámolással vádolja Gyurcsányt és a rendőrfőnököket. Nem beszélve azokról a szélsőségesekről, akik forradalomként beszélnek az akkor történtekről…
„Valójában egy többféleképpen hazudott eseménysorról beszélünk” – vélekedik Bárándy, és a fő problémának a megbízható, az egész társadalmat átható, egységes erkölcsi normarendszer hiányát tartja. Ennek oka szerinte a fel nem dolgozott történelmi „viharokban” keresendő, és a jövő is azért borús, mert az aktuális múltértelmezéseket olyan politikusi akarat dominálja, amelynek rövid távú érdeke a társadalom megosztottsága. Hosszabb távon azonban ezzel a hatalmi technikával nem csak a társadalomnak, hanem saját magának a céljait is ellehetetleníti – vélekedik a jogász.

Jóska, hol vagytok?

A vizsgálóbizottsági jegyzőkönyvekből érdekes részletek ismerhetőek meg a rendőrség 2006 őszi működési zavarairól. Olvasni is megdöbbentő például a rendőri állomány hiányos felszereléséről, vagy hogy olyan védőfelszerelésben teljesítettek szolgálatot egységek, amelyek egy botütéstől is eltörtek. Sokan azért szenvedtek sérüléseket, mert a raktárak pótkulcsait nem találták, ezért védőfelszerelés nélkül voltak kénytelenek szolgálatot teljesíteni az MTV-székháznál. A rendőrségi rádióforgalmazás tönkremenetele miatt a rendőri vezetők gyakorlatilag mobiltelefonon kommunikáltak egymással (szerencsére fel volt töltve a kártyájuk). Csak kínos mosollyal olvashatóak Gergényi Péter, korábbi budapesti rendőrfőkapitány szavai, aki az egyik vizsgálóbizottság elnökének kérdésére válaszol.
„Bizottsági elnök: – Bocsánat, akkor bizonyos értelemben önök kevesebbet tudtak, mint az, aki otthon nézte a Hír TV-t? Gergényi Péter: – Sajnos, igen, hiszen mi kizárólag a rendőrségi rádióra voltunk hagyatkozva. Bizottsági elnök: – És arra nem volt lehetőség, hogy beszerezzenek egy tévékészüléket…?”
A különböző jelentésekben szó esik egyes parancsnokok egyazon időben több helyre való beosztásáról, alkalmatlan vagy illegális eszközök (pl. vipera) használatáról is. A rosszul működő riadózás miatt a biztonsági szolgálat parancsnoka szinte csak véletlenül értesült az eseményekről: „Épp a műhelyben barkácsoltam valamit, amikor csöngött a telefonom. A pénzügyi vezérőrnagy hívott fel, hogy »Jóska, az embereidet verik a TV-székháznál. Hol vagytok?« Akkor mondtam neki, hogy ne vicceljen, mert ez nem jó poén.” A megvert ártatlan járókelők, a hibás ügyészségi, bírói döntések nyomán előzetes letartóztatás alá helyezettek, a meztelenre vetkőztetett és érthetetlen tortúrának kitett „arra járók” esetei pedig már súlyos morális és jogi felelősség vizsgálatát is felvetik. Tény azonban, hogy a rendőri állomány túlnyomó része a saját testi épségét sem kímélve látta el szolgálatát 2006 őszén, és alapvetően biztosítani tudta a belváros megfelelő hétköznapi működését. Az sem elhanyagolható, és sajnos egyre kevesebbszer hangzik el, hogy a zavargók jelentős része az MTV-székház „ostromának” éjszakáján is különösen aljas módon lépett fel a rendőrséggel szemben, ami érthető sokkot okozott az állományban. Elég csak a fegyverüktől megfosztott s a kivégzésükkel fenyegetett rendőrök esetére utalni. Vagy éppen az MTV-székházban a rendfenntartóknak rögtönzött elsősegélyhelyre, amely a leírások szerint csupa vér volt, úgy nézett ki, „mint egy tábori kórház a háborúban”. Szintén meghatározó kérdés az esetleges felelősségre vonások kapcsán, hogy a rendőri állomány részéről elkövetett visszaéléseket, hibákat a körülmények vagy egyes személyek egyéni, esetleg a rendőri vezetők kollektív hibájaként könyvelik-e el.
„Nekem egyértelműen hiányérzetem van a rendőri vezetők felelősségre vonását illetően – mondta el megkeresésünkre Tarjányi Péter rendőrségi szakértő. – Egyrészről le kell szögezni, hogy 2006 őszén több száz rendőr sérült meg. Ezeknek a sérüléseknek jelentős része márpedig azért történt, mert súlyos hibákat követtek el a parancsnokok. Egy parancsnok mindenért felel, amit megtett és megtenni elmulasztott. Márpedig ezekkel a hibákkal kapcsolatosan a mai napig egyetlen rendőri vezető sem lett elszámoltatva. És itt azokra a vezetőkre gondolok egyfelől, akik tudatosan nem döntöttek, mert féltek az esetleges jövőbeni politikai változásoktól, így a politikai felelősségre vonásoktól. Másfelől pedig azokra, akik ezekben az éles helyzetekben egyszerűen leblokkoltak, és ezért döntöttek rosszul, követtek el hibákat.”
Tarjányi szerint hiteltelen azzal védekezni, hogy „a rendőrség még soha nem volt ilyen helyzetben”, hiszen vannak úgynevezett felkészítési protokollok, amelyeket meg kell tanulnia a vezetőknek, parancsnokoknak, és aztán kreatívan kell azokat alkalmazni. Ha pedig ez valakinek nem megy, az alkalmatlan, komoly problémák vannak a felkészültségével – jegyezte meg.
Ennek kapcsán figyelemre méltó a 2006-os őszi tüntetések idején országos rendőrfőkapitányként szolgáló Bene László okfejtése, aki egy tavalyi bizottsági meghallgatáson fordított egyet az ok-okozati összefüggések láncolatán, és leszögezte: véleménye szerint súlyos probléma, hogy a rendőrség vezetőire a politika helyez hordozhatatlan terheket. Mint fogalmazott: „Az elmúlt húsz évben nem történt más, mint a rendőri vezetők folyamatos kirúgása, leváltása. És most megint ez történik. Ebből pedig az állomány nem azt a következtetést vonta le, hogy a törvénynek van alárendelve, hanem azt, hogy a politikai pártoknak és a politikusoknak kell megfelelnie.”
Felmerül továbbá azoknak a bíróknak a felelősségre vonása is, akiknek nem tűnt fel az eljárás során, hogy a rendőrök egymásnak ellentmondó állításokat fogalmaznak meg, és ennek ellenére rendeltek el kényszerítő intézkedéseket. Ezt a kudarcsorozatot senki nem vizsgálta meg alaposan! – magyarázta a korábban a rendőrség különleges csoportjánál is dolgozó szakember.

Olvasson tovább: