Kereső toggle

A mi terrorunk

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Specialitásunk ez nekünk, hogy magyar magyart öl?” – ütötte fel a labdát Havas Henrik az ATV Tabu címŐ mŐsorának els adásában történész vendégei – Harmat Árpád, Horváth Péter és Paksa Rudolf – számára, akik a huszadik században egymást követ magyar terrorhullámokat egy olyan ingához hasonlították, melynek egyik irányba való kilengését törvényszerŐen követi a másik irányba való elmozdulás is. Így válik a bosszú hatalomtechnikai kérdéssé, és teremt olyan feltételrendszert, amely a pusztító söpredéket hozza felszínre a társadalom aljáról – mondják.

A sajátos magyarországi terrorhullámok mindegyike szervesen kapcsolódott az államhatalomhoz, és a társadalom egészének megfélemlítésére irányult. A 133 napos vörösterror során a Cserny József által vezetett terrorista egységek, amelyeket később a Szamuely Tibor kormánybiztos által irányított reguláris Lenin-fiúk közé soroztak be, a Tudományos Akadémia épületében rendezték be főhadiszállásukat. Az épületre kiírták, hogy „Politikai terrorcsapat”. Ezt a feliratot Kun Béla parancsára levették, a félhivatalos indoklás az volt, hogy a terrort csinálni kell, nem kiírni. A történészek megegyeztek abban, hogy a vörösterror ideológiailag nem a jakobinus diktatúra terrorjából eredeztette magát, hanem az 1918 őszén Lenin által meghirdetett bolsevik terrorból, és a vörösök a törvények és a jog feletti felsőbb igazságszolgáltatásnak hitték rémtetteiket.
A következő terrorhullám időszakára az orgoványi erdőben történteken keresztül vezette át Havas Henrik a történészeket. „A fehérterroristák, különítményesek a helyi lakosok közül körülbelül háromtucatnyit, elsősorban zsidókat, illetve akik a forradalmi eseményekben részt vettek, vagy egyszerűen csak ellenszenvesek voltak, behajtottak az erdőbe, és kegyetlen módon kivégeztek” – idézte fel az eseményeket Paksa Rudolf, kiemelve, hogy az akció elsősorban Héjjas Iván nevéhez köthető, és nem volt más, mint a fehérterror résztvevői által végrehajtott rablógyilkosság-sorozat egyik állomása. A Tanácsköztársaság vége és Horthy Miklós november 16-i Budapestre való bevonulása közötti 105 nap kaotikus, anarchikus állapot volt Magyarország történetében, miközben még a román hadsereg is megszállva tartotta az ország nagy részét. Horthy nemcsak eltűrte, de támogatta is a fehérterrort, mivel politikai eszközként szándékozott használni azt kormányzói jogkörének kibővítéséhez. A rémtetteket végrehajtó különítményesek teljes mértékben hűek voltak hozzá, ő pedig csak 1921-ben, hatalmának stabilizálását követően intézkedett személyesen arról, hogy véglegesen betagolódjanak a reguláris magyar hadseregbe.
A történészek eltérően ítélték meg, hogy a fehérterror a hatalom megragadására irányult, vagy csupán bosszút kívántak állni a vörös uralom alatt felülkeveredő csoportokon. A vitát végül egy Horthy Miklós emlékirataiból vett idézet zárta le: „Egyedüli célom az volt, hogy ennek a magyar seregnek a segítségével megszabadítsam Magyarországot a kommunista rémuralomtól, mert ennek kegyetlenkedései és gonosztettei állandóan fokozódtak. Nagy jelentőségű volt, hogy ezt az annyira szükséges tisztogatást ne a külföldi hatalmak, hanem mi magunk hajtsuk végre. Bizonyos történetírói irányzat szívesen hangsúlyozza, hogy nemcsak a vörös-, hanem a fehérterror is uralkodott. Semmi okom nincs arra, hogy szépítgessem azokat az igazságtalanságokat és kegyetlenkedéseket, amik valóban megtörténtek abban az időben, amikor csak acélseprű tisztíthatta meg az országot.”

Fajvédk és Rákosi

Horthy különítményeseitől egyenes út vezetett a magyarországi zsidóság tragédiájáig, az 1944 késő tavasza és kora nyara közötti deportálásokig. A nyilas terror áldozatai egy részének csontvázait 66 év után, nemrég találták meg a Margit híd felújítása során, a pilléreken fennakadva, golyók általi sérülésekkel. Szálasi esetében a történészek szélesebb értelemben vett terrorról beszéltek, hiszen a „nemzetvezető” átadta Hitlernek Magyarország javait, kiszolgáltatta a hadseregét, és feláldozta a lakosságát (például 17–70 éves korig sorozták be kötelezően a férfiakat a biztos halálba).
Havas Henrik Márait idézve tette fel a kérdést: vonható-e párhuzam a vörösterror Lenin-fiúi és a nyilas csőcselék között? Máraiéknál 1944. március 19-én nagy családi összejövetel volt Sándor-nap alkalmából, melynek során az egyetlen nyilas érzelmű családtag arról beszélt, hogy „most mi jövünk, a tehetségesek helyett a tehetségtelenek”. A rokon szerint a tehetségesek, a nagypolgárok mindenből a legjobbat kapták, „pénzben, színésznőben, villában”, és az elnyomottak miattuk nem fértek hozzá a jóhoz. „Most majd jönnek alulról a Cserny-féle zsellérgyerekek vagy éppen a lumpen házmesterfiúk.” Tényleg jöttek, és a szakemberek egybehangzó véleménye szerint a félelemkeltéssel a nyilasok terrorja élt a legtudatosabban.
A Szálasi időszakban csak azért nem alakult ki a sztálinista típusú terror – melynek tárgyiasult jelképe Recsk lett –, mert a háború miatt nem volt rá elég idő. A magyar történelemben Rákosi Mátyás idejében jelenik meg először egy hosszú időn keresztül tartó és az egész társadalommal szemben megnyilvánuló totális elnyomás. A terrornak erre a típusára egy komplett rendszer épült, amely el is érte célját: állandósult a félelem. Mint kiderült, a háború, a deportálások és a nyilasterror alatt elkövetett bűnök háborút követő számonkérése során az elszámoltatók között többen voltak az érintettek, mint számos európai országban.

Húszezer kivégzést kért Kína

Összehasonlítva az 1848–49-es forradalmat és szabadságharcot, illetve az 1956-os forradalmat követő megtorlások áldozatainak számát, kijelenthető, hogy a 20. század közepén hazánkban háromszor annyi embert érintett a terror, mint Ferenc József „jóvoltából”. Berecz János egy interjúban elmondta, hogy Kádár János kétszázhúszegynéhány kivégzés után le akarta állíttatni a megtorlást, mert nagyjából ennyire taksálták a forradalom alatt meggyilkolt kommunisták számát. Paksa Rudolf szerint az 1956 utáni terror nem speciális, hanem tipikus példája annak, ahogy egy berendezkedő hatalom megpróbálja stabilizálni pozícióját a riválisaival való leszámolás által. Annyiban azonban mégis volt egyedi vonása – mondta Harmat Árpád –, hogy a hatalmi központ akkor Moszkva volt, és a szovjet elvtársak álláspontja nagyban meghatározta a lefolyó procedúrát Magyarországon. Horváth Péter úgy tudja, hogy a román testvérpárt, az NDK, de főleg a kínaiak követelték, hogy komoly megtorlás legyen. Utóbbiak húszezer kivégzést javasoltak Kádárnak.

Premier

Szeptember 11-én debütált Havas Henrik Tabu címŐ új mŐsora az ATV-n. Célja, hogy a magyar történelem eddig kibeszéletlen, máig tabunak számító témáit feszegesse. A mŐsor szerkesztje, Pécsi Tibor történész olyan témákat tervez a hetente jelentkez beszélgetshow-ban, amelyekrl meggyzdése szerint mindenki tud vagy gondol valamit, ám részint csak töredékét a valóságnak – és néha azt is rosszul. Havas Henrik mint az ötletgazdák egyike olykor provokatív felvetéseivel aktív szerepet fog játszani a kényelmetlen kérdések feltálalásában. Az Egyesült Államokat ért terrortámadás tizedik évfordulóján a 20. századi magyar történelem terrorhullámai kerültek terítékre, de az ATV Start címŐ reggeli adásában Havas már beavatta a nézket, hogy a továbbiakban szó esik majd Trianonról, a történelmi Magyarországon él kisebbségek sorsáról, a magyarországi zsidóság történetérl, de foglalkoznak például a homoszexualitással is mint égeten aktuális társadalmi jelenséggel.

Pécsi Tibor szerint a társadalomŰkülönböz szintjein rögzült ismeretek és elítéletek miatt nem könnyŐ a feladatuk, de úgy véli, fontos, hogy magunkkal is szembesüljünk, amikor a múltat tanulmányozzuk. „Ha csak az elmúlt száz évet vizsgáljuk a magyar történelemben, elmondható, hogy a népünket ér számtalan tragédia miatt mindenki elfoglalta a helyét egy (volt, aki több) oldalon, és ez a pozíció határozza meg, hogyan gondolkozik a múltról, és mit vár a jövtl” – vélekedik a történész szerkeszt, aki éppen ezen hídfállások megingatásában reménykedik az adások kapcsán. Havas hozzáteszi, hogy éppen emiatt – elre is elnézést kérve tlük – nem mindig a legnevesebb történészeket és tanárokat, értelmiségieket hívják majd meg, hanem  olyan fiatal gondolkodóknak biztosítanának terepet, akik a felvetett témákat új szemszögbl kutatják.

Olvasson tovább: