Kereső toggle

Térerő helyett lelkierő

„Termelési riport” Komlóskáról, ahol megszűnt a munkanélküliség

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Komlóska ruszin nemzetiségŐ, 325 lelkes község, a Zemplén nevŐ gyémánt egyik legszebben csiszolt oldala. Az egyik leghátrányosabb helyzetŐ magyar kistérséghez tartozó falu, ahol idszakosan megszŐnt a munkanélküliség.

Az ország egyetlen olyan aprófalva Komlóska, ahol még bölcsőde is van. Az óvodával együtt működik. A településen évente ha megszületik egy-két gyermek. „Ha három születik, az már nagyon nagy örömünnep” – mondja Köteles László polgármester, amikor az óvodába lépünk –, nem a legjobbkor, éppen csendes pihenő kezdődne. A jövő komlóskai generációja matracokon, az elhúzott függönyű teremben pihen ebéd után. Egy fiú fektéből integet. A menzán vendégül lát minket nagyon finom ebéddel Komlóska. Egyszer csak megérkezik kilenc iskolás. Jókedvűek. Hosszú asztalhoz ülnek ebédelni. Ez a kilenc gyermek az egész iskola egyetlen és összevont osztálya. Két másodikos. Két harmadikos. Egy negyedikes. Két ötödikes, két hatodikos. Egy asztalnál imádkoznak előtte-utána.
Komáromi Ferencné, a Komlóskai Ruszin Nemzetiségi Általános Művelődési Központ Általános Iskolájának igazgatója elmondja: az összevont osztályokban lehet leginkább megtanulni a differenciált oktatást.
Komlóska a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei tanács egy hetvenes években hozott határozata szerint „fejlesztést nem igényel”. Vagyis halálra ítélt falu volt. Jártam Komlóskán 1981-ben is, tizenegy éves koromban, zempléni vándortáborozóként, bicskei járásból jött iskolásokkal. Vezetőnk, Jani bá’ néprajzi érdeklődésű, nevetős ember volt. A bajszát pödörgetve, némán, szomorú szemmel, a fejét ingatva állt meg minden, akkor még elhagyott, valamikor gyönyörű, sarokereszes parasztház előtt.
Ma már a fejlődés jellemző a falura. Vannak olyan új házak, melyeknél megtartották a stílusjegyeket. Lesz itt hetven önkormányzati telek is, amelyeket csakis komlóskaiak vehetnek meg. Azokat a házakat pedig, amelyek eladók, a község veszi meg. Nem azért, hogy azonnal eladja. Az élni akarás stratégiája. Az a cél ugyanis, hogy az elköltözöttek visszajöjjenek, az itteniek itt maradjanak. Szép ez így. Ez a falu itthon marasztalja és hazahívja lelkeit.
A ruszinok lakta zsákfalu neve onnan ered, hogy bőven volt itt komló, termesztették is, ma már nincs. A ruszinok szláv népcsoport, eredetüket tekintve a Kárpátokhoz kötődnek. Kárpátalján, Kelet-Szlovákiában, Délkelet-Lengyelországban éltek. Onnan vándoroltak a Délvidékre, a 19. században tömegesen az USA-ba és Kanadába. Rákóczi fejedelem „a leghűbb népnek” nevezte őket. „Gens fidelissima.” Pontosabban – egészít ki Köteles László polgármester – a legkedvesebb és leghűbb népének. A főutca a fejedelem nevét viseli.
Az egy főre eső jövedelem Komlóskán ma ötvenezer forint. Húsz munkanélkülinek úgy adott munkát a faluja, hogy idős falubeliek, akik már nem tudták művelni földjeiket, szívjóságból átadták azokat az önkormányzatnak használatra. Öt hektáron kezdődött az önellátó kertészkedés. Minden termés a falu iskolájának, óvodájának, bölcsődéjének konyhájára megy. A húsz közmunkás éves bérét az állami programokból finanszírozták. Évi tizennégymillióból, amelynek nagy része bér, ötöde eszközi kiadás. Ezt nevezném nemzeti együttműködésnek. Október végén ugyan lejár a program, elfogy a pénz. Az öt hektár az együttműködő komlóskai idős emberek partnersége okán megmaradhat a faluközösség használatában. Már csak évi tizennégy millió kell ide, ami egy rosszabbul kereső magyar politikus éves bére…
A komlóskai képviselő-testület által elfogadott határozat értelmében itt nincs iparűzési adó és építményadó. Vagyis nyitottak a vállalkozások felé, és a falu költségvetését immáron 1233 gépjármű súlyadója is gyarapítja. A járművek ráadásul nem Komlóskán mozognak, hanem Európa minden részében. A két említett adónem eltörlése miatt ide bejelentett vállalkozások tulajdonában áll úgy félezer kamion, amelyek súlyadója úgy évi kétszázezer darabonként. Az autópályán magunk is láttunk KOMLÓSKA feliratú kamiont.
Közlekvár és közpálinka is van Komlóskán, és széppé tett közkutak, egy a községháza előtt. A falu közterületeire ültetett gyümölcsfákról összeszedik az érett gyümölcsöt: a közlekvár a gyerekeké. A lekvárt ideje jöttén rézüstben főzik. Közösségteremtő buli. Ott a falu apraja-nagyja. A közpálinka protokolltartalék. A székely meg a fia jut eszembe rögtön, a lekvár és pálinka összefüggés hallatán. A székely meg a fia az érett gyümölcsöt szedik össze a birtokon. A fiú kérdezi:
–ŰMi lesz ebből a sok gyümölcsből, idösapám?
–ŰHát, ha anyád meggyógyul, lekvár. Ha nem, akkor pálinka.
’95 óta működik egy erdőszövetkezet Komlóskán, ebben is helyi erők ténykednek, tizenhárom fő. Helyi vállalkozások tíz-húsz embernek adnak munkát. Idén novemberig húsz közmunkás a mezőgazdaságban dolgozik.
A Komlóskáért Alapítvány égisze alatt tizenkét távmunkahelyet teremtettek a községházán. Teleházat és falutévét is működtetnek. A komlóskai tévé egyik csatornáján csakis képújság megy, a másikon helyi műsorok.
Az erdőben, túl a felvégen, a Kaminya nevű részen van új kultúrház: társadalmi munkával építette a falu. A községháza igazán szép, szintén új épület. A faluban működik a Sólyomvár Étterem és Panzió. Háromszintes, minden szintje háromszáz négyzetméter. A kétágyas szoba egy éjszakára bőséges, svédasztalos reggelivel tízezer. Köteles László polgármester építette, az utolsó szöge is hazai beszerzés. Családoknak apartman is van, nem sokkal drágább. (Bringát vigyünk a Zemplén útjainak bejárásához, de ha mégsem, azt is találunk ott.)
A Komlóskát ölelő hegyek név szerint: Szkalka, Barlang, Tölgyesbérc, Papaj, Hollós. Pusztavár-tetőn ott áll a sejtelmes Pusztavár romja. Onnan igazán szép kilátás nyílik a Komlóska-patak völgyére is, mely vízfolyáson volt szerencsém mezítláb is átkelni. A Pusztavár-tetőn (426 m) hajdan büszke vár állott, most kőhalom. A faluból jól kiépített és érdekes tanösvény vezet a romokhoz, ahonnan láthatjuk a falu völgyét, a távolban Tokajt, Nyíregyházát. Kirándulást vezető füzet kérhető a községházán.
Az önfenntartó ökofalu utat törne a térségi központ, Sárospatak felé. Ezzel megszűnne zsákfalu lenni, és létrehoznának egy olyan ipari parkot, ahol csakis környezetvédelmi technológiával dolgozó cégek telepedhetnének meg. Valamikor ötszáz szarvasmarha volt itt. Ma egy sincs. Volt vagy négyszáz sertés, ma húsz-harminc.
Az egyszeri ember, egy nem falubeli elhagyta értékes karóráját. Az ismeretlen megtaláló a falu görög katolikus templomába vitte a csókoló képhez. Nem egyszeri eset. Így szokás. A hétvégi házába járó városi egyszer nyitva hagyta teli éléskamráját, és hazautazott. Utána szól hát a komlóskai szomszéd: „Nagy baj van!” Mire a gazda a városból: „Mi lehet az a nagy baj?” Szomszéd: „Nyitva maradt a kamra ajtaja, elviszik a szalonnát a macskák vagy a kutyák, de ne aggódjon, bezártam az ajtót.”
Köteles László független polgármester kedvenc anekdotája. Nem magyarázom, miért. De mégis adok kulcsszót: bizalom. Nem csak a szomszédnak. Az egész falu felé. A nyitott kapuk faluja. Bűncselekmények nincsenek. Ritkán látnak rendőrt. A legnagyobb „ügy” az, ha esetleg a vándorárusokkal szemben szabálysértési eljárás indul. Településőrségük működik. Vigyáznak egymásra.
Köteles László tősgyökeres komlóskai, harmincnyolc éves. Dédapja is itteni. Édesapja, Köteles Lukács kőművesmester volt. Arra gondolok, ez az elöljáró talán éppen apjától örökölte építőszenvedélyét. Ahogy Köteles Lukács másik fia, a kétkezi munkát végző Gábor is. Ahogy azt kőműves jó barátom szintén kőműves apja tanította fiának: „Úgy dolgozz, hogy arra ráírhasd a neved!” Ez a törvény úgy látom, itt is tartva van, a Komlóska-patak völgyében.
Köteles László ötödik ciklusát dolgozza Komlóska élén. Huszonegy évesen, ’94-ben kezdte. Végzettségét tekintve számítástechnikai és agrármérnök. Édesanyjával, Ilonával a Gomba Presszóban találkozunk az alvégen. „Szegények vagyunk, de jól élünk” – mondja nevetve. (Gyerekként még nem értettem, hogy mi ebben a vicces, mit kell ezen nevetni. Ma már kapiskálom.) Itt, a Gomba Presszóban elvből tilos a dohányzás. Nyerőgép sincs. Egyik szenvedély sem tesz jót. A pult malomkövekből lett felhúzva. Komlóskán nincs térerő. Van helyette lelkierő.
A falu tavaly kemény felhőszakadásokat élt át. Ömlött a víz a hegyekből, előbb az elsodort hidakat építették újra, ma már kikövezett árkokat készítenek. Majd’ minden munkás komlóskai.
Komlóskán meg akarták szüntetni a kispostát. A polgármester pert kezdeményezett. Csatlakozott az ügyhöz a Zempléni Településszövetség és 911 magyar helység, valamint hatvanezer magyar állampolgár az aláírásával. Négyszer nyert pert Komlóska a bíróságon, a Magyar Posta vezetői kormánytámogatással megkezdték a kisposták kinyitását. A pénzügyi iroda falán részletes Magyarország térkép feszül, melynek jelentős része gombostűvel jelölt településekből áll. Ezek a települések támogatták a kisposta-mozgalmat.
Lehet, hogy csak a jót és szépet írtam meg a faluról. Olyan ez, mint egy termelési riport. De miért is írnék rosszat? Nem tudok ellenállni a jó hír „kísértésének”, amit olyan régen hallottunk, hogy szinte kívánjuk. Már csak azért is, mert a rossz hír repül, mint a kánya, míg a jó hír csak tyúklépésben totyog. Érdemes hát elzarándokolnunk Komlóskára.
Kérdezem Köteles Lászlót, milyen elv alapján találnak ők építő közbékére. Azt mondja, vannak ellentétek, viták. De szorgalmas, sok mindent megélt jóemberek élnek itt, és elfogadja egész Komlóska, hogy „kevesen vagyunk, ezért nem engedhetjük meg magunknak, hogy egymás ellen legyünk”.

Olvasson tovább: