Kereső toggle

Volt munka, nincs munka

Éhséglázadások várhatók Borsodban?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Hazánkban tíz aktív korú ember közül legfeljebb öt dolgozik. A jelenlegi 55 százalékos aktivitási arányunkkal tavaly az uniós ranglista legaljára kerültünk. A kormányzat gazdaságpolitikája a foglalkozta-tás növelésére fókuszál, munkavállalásra ösztönző intézkedései között szerepelnek egyrészt a „munkahelyteremtő beruházások”, másrészt a munkanélküli-ellátások 100 milliárd forinttal való megkurtítása és a közmunkaprogram átalakítása is.

„Az Új Széchenyi Terv (ÚSZT) célja, hogy talpra állítsa a magyar gazdaságot, beindítsa a növekedést, és tíz év alatt egymillió új és adózó munkahely teremtését segítse elő” – ezekkel a szavakkal mutatta be év elején az Új Széchenyi Tervet Orbán Viktor miniszterelnök, aki szerint a magyar embert megöli a tétlenség, és minél kevesebben dolgoznak az országban, annál rosszabb lesz a hangulat. A gazdaságpolitika középpontjába ezért a munkát kell állítani. Magyarországon évek óta a munkára képes embereknek csak az 55 százaléka dolgozik – legálisan –, míg az EU-ban ez az arány 65 százalék. A tavaly Magyarország által is aláírt Európa 2020 gazdaságpolitikai stratégia értelmében 2020 végére a 20–64 évesek körében 75 százalékra kell emelni az unióban az átlagos foglalkoztatottsági arányt. Ennek megvalósítása valóban közel egymillió új hazai munkahelyet feltételez a meglévőkön felül.
Tavaly 10,7 százalékra ugrott a munkanélküliségi rátánk, amivel szintén az uniós 9,6 átlagérték fölé kerültünk, miközben az inaktívak aránya is jócskán meghaladja a 30 százalékos uniós átlagot. Ez számokra lebontva a 15–64 évesek körében 3,8 millió foglalkoztatottat, 460 ezer munkanélkülit és 2,5 millió inaktívat jelent a KSH adatai szerint. A magyarországi foglalkoztatottság terén a legmarkánsabb választóvonalat az iskolai végzettség jelenti: míg nálunk a munkanélküliek és inaktívak túlnyomó többségét az érettségivel nem rendelkezők alkotják, addig az unió fejlettebb országaiban az aluliskolázottak átlag 75 százaléka – a magyarországi arány kétszerese – dolgozik. A legfőbb okot a szakemberek a magyar társadalom kasztosodásában, az elavult oktatási és szociális rendszer által nemzedékeken át újratermelt munkanélküliségben látják. A jelenség ráadásul mindmáig erősen régiófüggő.
A gazdasági válság sem változtatott az ország munkaerő-piaci kettészakítottságán: a KSH tavalyi adatai szerint a legkedvezőbb (Közép-Magyarország) és a legkedvezőtlenebb (Észak-Magyarország) régió munkanélküliségi rátája közötti különbség egy év alatt ugyan 8,1-ről 6,4 százalékra mérséklődött, de ez kizárólag a jobb helyzetben lévő régiók mutatóinak romlásából következett. Az utóbbi két évben kimutathatóan megnőtt a képzett vagy diplomás, azaz a nem tartós ideje munkanélküliek aránya, elsősorban az ország nyugati felében. A keleti országrészek lakói, akiknek egyebek híján régóta a közmunkák jelentik a legfőbb megélhetési forrást, várhatóan az idén megszigorított közmunkaprogram révén kilátástalan helyzetbe kerülnek, a hírek már borsodi éhséglázadásokat prognosztizálnak.
A kormány mindenekelőtt a gazdasági válság hatására munkanélkülivé vált rétegeket akarja visszaállítani a munka világába. Egyes banki elemzők szerint azonban a legkorábban 2011 végére prognosztizálható gazdasági növekedés nem feltétlenül jár majd együtt a foglalkoztatottság emelkedésével, mert a cégek a vártnál kisebb mértékben építették le munkaerejüket, a hazai aktivitási arány lényegében évek óta stagnál. Az Új Széchenyi Terv a foglalkoztatás növelése érdekében a versenyszférára koncentrálna, ideértve a szürke- és feketegazdaság kifehérítését is. A kormányprogram szerint a munkanélküli iskolázatlanabb rétegeket elsősorban az építőipar, a mezőgazdaság és a turizmus tudná felszívni.
A munkavállalást másfelől a munkanélküli-ellátás, illetve a közfoglalkoztatás rendszerének szigorításával is ösztönözni akarja a kormány. A gazdaságélénkítő program kidolgozói szerint ez egyben politikai irányváltást is jelent, utalnak arra, hogy míg a szocialisták az inaktív szavazótáborra támaszkodtak, addig a Fidesz az adófizetőket és a vállalkozói szférát kívánná erősíteni.

Kevesebből akarnak többet

A miniszterelnök korábbi bejelentése értelmében a Munkaerőpiaci Alap 327 milliárd forintos büdzséjét a kormány idén 100 milliárd forinttal csökkentené. Azt még nem lehet tudni, hogy a munkanélküli-támogatások mértékét és időtartamát miként és mikortól csökkentené a kormány. Jelenleg kilenc hónapig vehető igénybe az álláskeresési járadék, melynek összege az első három hónapban a korábbi jövedelemtől függően 46 800–93 600 forint/hó összeg között mozog. Ezt követően mindenki egységesen további hat hónapon keresztül 46 800 forint/hó támogatást kap. Álláskeresési segélyt az kap, aki 200 nap előzetes munkaviszonnyal rendelkezik, ez 31 200 forint/hó összegű ellátást jelent három hónapig. A kilenc hónap lejárta után már csak „bérpótló juttatás” (bpj) jár a munkanélkülinek – akárcsak az előzetes biztosítással nem rendelkezőknek –, s ennek összege jelenleg 28 500 forint. Egyúttal erősen megcsappantak az önkormányzatok által közmunkára, azaz bpj-re fordítható források. 2010. december 31-én megszűnt a 270 ezer embert érintő Út a munkához program, és új közfoglalkoztatási rendszer lépett életbe Nemzeti Közfoglalkoztatás Programja néven. Ez három fő elemet tartalmaz: az országos, valamint az önkormányzati 6–8 órás, illetve a 4 órás közfoglalkoztatást. Legkevesebb két hónapos időtartamú, négyórás munkaidős foglalkoztatásra pályázhatnak az önkormányzatok, valamint kötelesek a munkaügyi kirendeltség által közvetített, bpj-re jogosult álláskeresőket foglalkoztatni. Szigorítás, hogy a bpj-sek bármilyen felajánlott munkát kötelesek elfogadni, s legalább évi 30 nap munkaviszonnyal kell rendelkezniük ahhoz, hogy jövőre bármilyen ellátásban részesüljenek. A kormány pályázati úton támogatja azokat a vállalkozásokat is, amelyek munkanélkülieket foglalkoztatnak.

Dunántúli megaláztatások

Dóra, 35 éves (Dunántúl): „25 évesen végeztem pedagógusként. Rövid időn belül sikerült elhelyezkedni az egyik iskolában vezetőként. Nemsokára az intézményt a helyi önkormányzat megszüntette. Regisztráltam magam a munkaügyi központban. Egy helyre közvetítettek ki: ott háromórás tesztírás és beszélgetés után közölték, hogy a meghirdetett állást már betöltötték, de ha lesz üresedés, értesítenek. Egy hónap eltelte után az állást újból meghirdették. Felhívtam őket, és azt a választ kaptam, hogy miért gondolom azt, hogy önéletrajzokat őrizgetnek. Ezen tapasztalatokból kiindulva az a véleményem, hogy minden helyre megvan az ember, és csak azért hirdetik meg az állást, mert a jogszabályok ezt írják elő. Ezután kényszerből el kellett mennem gyári munkásnak egy időre. Utána megint csak munkanélküli lettem. A munkaügyi központ nem tud felajánlani semmit (sem munkát, sem tanfolyamot), mert túlképzett vagyok.”
János, 20 éves, Kaposvár: „Szobafestőnek tanultam, jó eredménnyel. 2009 elején munkanélküli lettem, majd egy hónap passzív táppénzen voltam. Ezután három hétig munkanélküli segélyben részesültem, mivel azon a nyáron munkahelyet találtam. De jött a tél, és azóta sincs állásom. Itt vagyok 20 évesen, szeretem a szakmámat, dolgozni akarok, és nem tudok elhelyezkedni. Azért, mert fiatal vagyok, és érdekes módon sehová sem elég a munkatapasztalatom – szinte mindenhol a tapasztalatot kérdezik. Másrészt meg a szakmunkás nincs megbecsülve egyáltalán: lenézik nagyon sokan, és a legminimálisabb fizetést kapja a többség. Más országokban dinasztiák épülnek különféle szakmákra, de ami itthon van, az siralmas. Interneten is keresek munkát, de mondják ismerősök, hogy menjek el a Tescóba feltölteni addig, amíg nem lesz más, de az is lehet, hogy külföldön kötök ki…”
Éva, 50 éves közgazdász, Budapest: „15 évig voltam vezető pozícióban hitelezési területen, de a bank egy éve megszüntette a fiókot, és engem is menesztett. Regisztráltam a diplomás munkaközvetítőben, de mindmáig nem kaptam tőlük semmilyen ajánlatot. Korosnak és túlképzettnek számítok a munkaerőpiacon, ismerőseim sem tudnak segíteni. Most próbálom rászánni magam, hogy elmenjek pénzügyi tanácsadónak, ügynöknek, de nagyon megalázóak az alkalmazás feltételei.” (Szubotics Mariann)

Fideszesek csalódtak a Fideszben

„Nem hittem el, amikor a polgármester közölte: vége a nyolcórás közmunkának, majd szólunk, ha sor kerül rád” – meséli Károly, az egyik dél-békési kistelepülés lakója. Nyolc éve dolgozik közmunkásként, nyáron mindenes, télen hómunkás, szépíti a falucska utcáit, tereit. „Nálunk mindig rendben voltak a közterületek, virág díszlett a főtéren, muskátli van minden kandeláberen, amit szorgalmasan gondoztunk nyaranta. Erre jön ez a kormányzati húzás, és tessék, minden bizonytalanná vált, négy óra munka, fele pénz bizonytalan ideig. Ez mindannak a megcsúfolása, amit én évek óta szajkóztam az embereknek: mindegy, hogy ki van hatalmon, a jó munkásra szüksége van minden polgármesternek, jegyzőnek. Mondta nekem a polgármester: nem tud mit tenni, őt kötik az új szabályok, maximum négy hónapra tud alkalmazni. Hiába húztam eddig magamat a becsületes munka, a tisztes élet felé, ma rajtam röhögnek azok, akik a közmunkában csak lógtak és piáltak” – teszi hozzá Károly. „Rotálni kell, nincs mese – ezt már a falu vezetője mondja –, méghozzá úgy, hogy mindenkinek legalább harminc nap munkát kell adni az évben, mert nem jár nekik máshogy bérpótló támogatás.”
László esete sokkal nehezebb, mert négytagú családjában ő volt eddig az egyedüli kereső. A képzettségére nézve konzervgyári szakmunkás hat éve szolgálja közmunkás brigádvezetőként a megyeszékhely önkormányzatát. December óta nem dolgoznak, nincs még a városnak szociális koncepciója erre az új helyzetre, most szorongva várja a tavaszt minden egykori brigádtag. „Jó csapat a miénk, az évek során kirázódtak az arra alkalmatlanok, maradtak azok, akik komolyan vették a munkát, a piások, a lógósok csak átmenőben fordultak meg a csapatban – fejtegeti László. – Senki se csodálkozott közülünk, ha reggel alkoholszondáztatással kezdtük a napot, mert komoly, értékes és munkavédelmi szempontból veszélyes gépekkel dolgoztunk. Havi hatvanezer jött össze ezzel a munkával, a család erre a szintre rendezkedett be keservesen, de kijöttünk ebből a pénzből, nem volt mese. Most jön azonban   a feketeleves, beszéltem az önkormányzattal, már nem ők szervezik a munkát, hanem a munkanélküli központ, várom, hogy mi lesz majd a sorsunk, de fele pénzért kötelességből nem fog senki erőlködni. Ha tudom, hogy ez jön, nem szavazok erre a politikai oldalra, mert rászedtek, éppen azoktól szabadulnak meg, akik a legjobban kiszolgáltatottak. Eddig halogattam a döntést, de megyek a bátyám után Belgiumba segédmunkásnak építkezésre, mert kenyér kell a gyerekeknek, de szívem szakad bele, hogy itt kell hagyni a családot.” 
A békési megyeszékhelyhez közeli település képviselője szerint megoldhatatlan a helyzet. Fideszesként azt a mechanizmust nevezi meg elsődleges okként, ami mindig is jellemezte az ország egész politikai berendezkedését. „Élhetetlen a vidéki Magyarország, hallom az ország nagyjaitól szinte folyamatosan, amin elsősorban a kistelepüléseket értik – magyarázza a képviselő. – Elfekvőnek nézik ezeket a vidékeket, ahol egy elveszett világ lakói élnek mély és kilátástalan helyzetben. Olyat is hallottam már az uniós csatlakozás után, hogy több mint egymillió ember csak teher a költségvetésnek, a munkanélküli, zömében alkoholista, felzárkóztathatatlan embereknek el kell tűnniük az ellátórendszerből. Emiatt kezdtem el politizálni, mert nem akartam elfogadni ezt a cinikus magatartást, mert a vidéki ember ugyanolyan értékes, mint a fővárosi vagy akár az európai polgár. Esélyt kell neki adni, lehetőséget, és produkál, de az évek alatt csak a főtereket tudtuk ledíszkövezni, parkot szépíteni, meg közvilágítást rakni a templomra. Azt hittem, ha mi jövünk, majd megváltozik minden. Csakhogy a nagyokosok az íróasztal mellett döntöttek anélkül, hogy minket, akik itt élünk, megkérdeztek volna. Mélységesen csalódott vagyok, feleslegesnek érzem magam az itt élő tisztességes emberekkel együtt. A reménytelenség miatt a bűnözés felé toljuk az embereket, pedig két éve, mióta a közmunkaprogram jól működött, szinte megszűnt a lopás a környékünkön” – mondja a politikus.
(Hajdú Sándor)

Olvasson tovább: