Kereső toggle

Copy paste

A felsőoktatásban legnépszerűbb a plágium

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A legtöbb hazai egyetemen már a vizsgák előtt néhány tantárgy teljesítésének a feltétele, hogy a hallgató úgynevezett szemináriumdolgozatot adjon be vizsgaként. Ezek a dolgozatok, csakúgy, mint a szakdolgozatok sok időt és szellemi munkát igényelnek a hallgatóktól, ezért újra és újra felvetik a plagizálás nagyon is jelenlévő, komoly problémáját a magyar felsőoktatásban.

Az idegen tollakkal ékeskedő diákok munkái az etikai és morális vétségen túl komoly támadást jelentenek a tudományos világ hitelessége ellen is.
A legnagyobb probléma azonban az, hogy ezzel a ténnyel a diákok jelentős része nincs is tisztában. Sokan ugyanis azt se tudják, hogy követtek-e el plágiumot, más néven lopást. Mert a plágium bizony lopás, egy másik ember szellemi, intellektuális munkájának eltulajdonítása. Magyarországi statisztikák nemigen születtek e kérdésben, azonban amerikai felmérések szerint a hallgatók jelentős része, nagyjából 80 százaléka elkövette ezt a hibát a főiskolai, egyetemi évei alatt legalább egyszer, úgy, hogy nagy részük erről nem is tudott. Ezek szerint tehát létezik a plagizálásnak szándékos és nem szándékos formája, melyek közül ez utóbbi az ismeret hiányából fakad. Persze ettől a lopás, az lopás, legfeljebb a megítélésén enyhít valamit a gondatlanság ténye.
A szerzői jogokról szóló törvény egyértelműen kimondja, hogy a szerzőt minden esetben megilleti a jog, hogy a művére vonatkozó közleményen szerzőként feltüntessék. Szabó Katalin Kommunikáció felsőfokon című könyvében a pontos definíció mellett felállít egyfajta fokozati rendszert is. Ennek értelmében a legsúlyosabb eset, mikor valaki egy szerző alkotását teljes egészében átveszi, és azt saját név alatt közli. Ez nyilvánvalóan nem lehet gondatlan eset. Enyhébb változat a részleges átvétel, a lényeges gondolat, felfedezés, megállapítás közlése hivatkozás nélkül. A plágium legenyhébb formája, mikor valaki úgy vesz át más szerzőtől gondolatokat, megállapításokat, hogy hivatkozik az eredeti műre, azonban mégsem derül ki, hogy az adott intellektuális termék létrejöttében az eredeti szerzőnek milyen része volt.
Amibe a legtöbb hallgató beleesik, a plágiumnak az a fajtája, amikor több szerző művéből „ollóznak” össze egy dolgozatot úgy, hogy a hivatkozások ugyan megvannak, azonban kissé átfogalmazva az eredeti szöveget, összefoglalják azok eredményeit anélkül, hogy saját gondolatokat fűznének a témához. És pontosan ez a határvonal! Az önálló munka egyik legfontosabb ismérve, hogy saját gondolatokat, következtetéseket tartalmaz, a korábbi, más szerzők által elért eredményeket magába olvasztja, de úgy, hogy azokat továbbfejlesztve végül valami újat hoz létre. Ha ez hiányzik, akkor a hallgató nem tett mást, mint közölte más(ok) kutatási eredményeit, melyek így nem tekinthetők saját munkának.
A legtöbb hazai felsőoktatási intézmény rendelkezik egyfajta etikai kódexszel, és a működési szabályzatukban pontosan meghatározzák, hogy milyen szankciók várnak a plagizáló diákokra és tanárokra is, melyek a megrovástól egészen a kizárásig terjednek. Mert bizony nem csak a diákok lehetnek vétkesek. Többségében a felsőoktatási intézmények hallgatói követnek el plágiumot, de azért előfordult hasonló eset a tudományos világban vagy épp’ az oktatók között. Példaként említhető a Pécsi Tudományegyetem egy korábbi tanszékvezető tanára, akit plágium vétségében az egyetem Fegyelmi Bizottsága elmarasztalt. A tanár a bíróságon ugyan fellebbezett, azonban a bizottság döntését a bíróság helybenhagyta, és végül a Köztársasági Elnök felmentette tanári tisztségéből az oktatót.
Az egyetemek, főiskolák többségében az első ízben elkövetett csalás automatikusan elégtelen osztályzatot jelent, javítani csak a tantárgy újrafelvételével lehet. A tanárnak minden alkalommal jelentenie kell az ilyen eseteket, az intézmény vezetője pedig hivatalból eljár a hallgató ellen. Ha végzős hallgató utolsó évében történik a lopás, és a következő félévben nem is indul az adott előadás, akár egy évet is veszíthet a tanulmányai befejezéséig. A további lebukások azonnali kizárást vonnak maguk után a legtöbb intézményben. Egyúttal az ilyen ügyeket Fegyelmi Bizottság tárgyalja, és semmilyen magánéleti mentséget nem fogadnak el. A fegyelmi tárgyalás puszta ténye kihathat a későbbi tanulmányokra, hiszen a neves külföldi egyetemek rendszerint figyelembe veszik a felvételnél, hogy a hallgató állt-e már ilyen eljárás alatt.
Magyarországon 2010 elején látott napvilágot a hír, miszerint egy doktori címet  visszavontak a Debreceni Egyetemen plágium vétsége miatt. Ilyenről korábban Magyarországon nem lehetett hallani. A vádat már évekkel korábban benyújtották a doktori iskolának, azonban nagyon lassan és nehezen jutottak el a bizonyításig. Az internet korában nem csupán az a baj, hogy a hallgatók számára homályossá válik az információk tulajdonjogának kérdése, hanem az is, hogy a világhálón megjelenő töménytelen mennyiségű dokumentumot, információt emberi szinten lehetetlen áttekinteni, ismerni. Általában a témavezető tanár felelőssége, hogy felismerje a lopást egy dolgozatban, mivel róla feltételezhetjük, hogy a téma szakirodalmának kiváló ismerője. Azonban a legtöbb intézményben a hallgatói létszám olyan magas, hogy sok esetben a tanárok nem is tudják alaposan átolvasni az elkészült műveket, az interneten és a napi sajtóban megjelent publikációk többségét nem is ismerik. Éppen ezért Amerikában már évek óta létezik olyan program, mely arra hivatott, hogy segítse a tanárokat a plágiumok felkutatásában. A legújabb fejlesztések már nemcsak a digitalizált könyvek és egyetemi dolgozatok között keres, hanem a napilapok, magazinok cikkei között is.
E mintára született a magyar fejlesztésű KOPI Online Plágiumkereső, mely immáron a magyar tanárokat is felfegyverzi a szellemi termékek lopása elleni harcban.

Olvasson tovább: