Kereső toggle

Mozgások a felső régióban

Kutatás politikai, gazdasági és kulturális elitünkről

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Válságidőszakban szolgál érdekes információkkal hazai elitünkről az a tavaly végzett kutatás, amely a magyar társadalom úgynevezett „felsőbb rétegei” összetételének alakulását, viselkedésüket, identitásukat és az általuk vallott értékeket veszi számba. A hamarosan megjelenő tanulmánykötetből kiderül, hogy a politikai elit nem tekinti saját magát elitnek; az erősen jobbra tolódó gazdasági elit tagjai viszont egyre aktívabban vesznek részt a politikában, és csupán elviekben utasítják el a korrupciót.

Az MTA Politikatudományi Intézetének és Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézetének kutatói több mint háromezer, az elithez tartozó embert kérdeztek meg tavaly, és emellett áttekintették a magyarországi kisebbségek, valamint a szlovákiai és a romániai magyar kisebbségek elitcsoportjait is. Munkájuk során a pozíciók alapján válogatták ki, kiket kérdezzenek meg. A gazdasági elit esetében például a kétmilliárd forintos éves forgalmat meghaladó cégek menedzseri és tulajdonosi körét keresték meg – mondta el lapunknak Kovách Imre, a kutatás egyik vezetője. A politikai elit esetében Magyarország Közéleti Kézikönyve volt a kiindulópont, ebben többek között állami és szakszervezeti vezetők, parlamenti képviselők, valamint egyházfők találhatóak. Legnehezebb dolguk a kulturális elit beazonosításánál volt, hiszen eddig ebbe a körbe csupán „helyosztó” alapján lehetett bekerülni, például ha valaki egyetemi rektorként vagy főszerkesztőként dolgozott. A kutatást vezetők ezúttal kibővítették a mintában részt vevők körét: felkeresték többek között a Kossuth-, illetve Széchenyi-díjasokat. „Sokkal nehezebb dolgunk volt 2009-ben, mint a korábbi felméréseknél. Sokan voltak, akik nem akartak részt venni a felmérésben. Idegesebb, kaotikusabb lett a világ, és ez megmutatkozott az elit tagjainak a kérdőívhez való viszonyában is” – fogalmazott Kovách.
A kutatás eredményei szerint a gazdasági és a kulturális elit elitidentitása sokkal erősebb, mint a politikaié. Utóbbi mutatkozott a leggyengébb pozíciójúnak: „változékony, nagyon individuális, és még csak nem is gondolja saját magát elitnek”. Ha mégis, akkor sem a politikaihoz, hanem a szakmaihoz sorolja szerepvállalását.
Hazánkban a kulturális, oktatási és tudományos intézményrendszer rendkívül hierarchikus szerkezetű, s ez a lassú karrierutaknak kedvez. A fiatalok kívül rekedése az elitek „bezárulásához”, elöregedéséhez vezet. A kasztrendszerhez hasonlóan működő társadalmi csoportok közül a gazdasági elit számít leginkább nyitottnak a fiatalok előtt, bár az idősebbek aránya itt is nőtt az elmúlt években. „Egyre inkább megfigyelhető, hogy nagyon jó pozíciókban levő családokból jönnek a gazdasági elitbe bejutók. Sokat számít az iskolai mobilitás is, hiszen felsőfokú végzettség nélkül alig találunk elithez tartozó embereket” – teszi hozzá a szakember. Ezt támasztja alá az a kimutatás is, amely szerint a hazai elit képviselőinek 92-96 százaléka diplomás. Az egyetemek közül egyébként a Corvinus, a Budapesti Műszaki Egyetem, valamint az ELTE karairól kerül ki a legtöbb olyan hallgató, aki később a felsőbb osztályba tartozik.
Az elmúlt időszakban a gazdasági elit képviselőinek politikai aktivitása megnőtt, értékrendjükben pedig jobboldali fordulat figyelhető meg. Előbbi kijelentés Kovách szerint kutatás nélkül is megállapítható volt, hiszen látható, hogy a gazdasági szféra csúcsképviselői egyre inkább jelen vannak a politikai szférában. A jobboldali fordulat kapcsán az MTA Politikatudományi Intézetének tudományos igazgatóhelyettese úgy fogalmazott: a korábbi adatfelvételekben és a tavalyiban is megkérdezték azt, hogy az interjúalany a rendszerváltás óta kire adta le voksát, illetve, hogy a megkérdezés időpontjában melyik politikai erővel szimpatizált. Míg korábban a gazdasági elit volt egyértelműen a legliberálisabb, legszociálisabb, 2009-ben változott a helyzet. A 2010 tavaszán bekövetkezett politikai fordulat már ekkor érezhető volt a gazdasági elit pártpreferenciáiban.
Ennek egyik lehetséges magyarázata a kutatás vezetője szerint a 2000-es évek első felében a gazdaság kulcsfigurái által végrehajtott úgynevezett második privatizációban rejlik, melynek során a még állami, illetve önkormányzati kézben levő ígéretesebb vállalatok vándoroltak magánkézbe. 2001-ben a gazdasági elit egyharmada vegyes tulajdonú vállalatok élén állt, 2001 és 2005 között azonban ezekben a vállalatokban megjelent egy-egy domináns tulajdonos. A későbbi évek során már nem igazán volt mit privatizálni, ezért az ennek alapjául szolgáló liberális szemlélet lassacskán háttérbe szorult, helyét pedig egyre inkább egyfajta konzervatív beállítottság vette át. „A lényeg a későbbiekben már inkább az volt, hogy a megszerzett tulajdont konszolidáltan tudják működtetni, rend legyen az adott szegmensben, és ennek biztosítását nagy valószínűséggel a Fideszben látta meg a gazdasági elit.”
A kutatás egyik érdekes területét a gazdasági elit és a korrupció kapcsolatának vizsgálata jelentette. A válaszokból kiderült, hogy bár a szóban forgó réteg a társadalom egészénél jobban elutasítja a korrupciót, korrupciós aktivitása mégis jóval nagyobb. Az ehhez a csoporthoz tartozók mondták a legtöbben, hogy nem szép dolog a korrupció, ugyanakkor arra a kérdésre is ők feleltek a legnagyobb arányban igennel, hogy részt vettek-e valaha ilyen jellegű ügyletekben.

Olvasson tovább: