Kereső toggle

A szürke cefre kifehérítése

Egymillió embert érint a pálinkafőzés Magyarországon

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Vegyes visszhangot váltott ki Orbán Viktor otthoni pálinkafőzésre vonatkozó bejelentése. A miniszterelnök szerint kilencvenéves tartozást egyenlít ki ezzel a kormány. A szeszfőzdék tulajdonosai a törvénytervezet konkrétumait várják – mondván: az ördög a részletekben bújik meg –, a zugfőző gazdák pedig csak legyintenek.

Fazekas Sándor új agrárminiszter első kormányzati sajtótájékoztatóján az árvíz okozta mezőgazdasági károk után a szabad pálinkafőzés jogát hangsúlyozta. „Az Orbán-kormány lehetővé teszi, hogy a magyar emberek az európai gyakorlatnak megfelelően szabadon döntsenek a saját gyümölcseik felhasználásáról akár lekvárról, akár pálinkáról legyen szó. Támogatjuk, hogy a kistermelő a saját kertjében megtermelt gyümölcsből vagy a kipréselt szőlő törkölyéből legálisan, szabályozott keretek között pálinkát főzhessen” – fogalmazott a pálinkafőzés demokratikus jogának helyreállítása érdekében a miniszter.
A fináncok is megkapták kritikájukat a minisztertől, aki szerint a szervezetet hatalmas költséggel tartja fenn az állam, miközben a vám- és pénzügyi fegyelem kijátszása nevetséges helyzeteket és százmilliós csalásokat produkált az elmúlt években. Meg kell szüntetni azt a gyakorlatot – így a miniszter –, hogy a hatóság a kisembereket vegzálja a pálinkafőzés miatt, ugyanakkor a milliós, milliárdos kárt okozó bor- és szeszpancsolók tevékenysége fölött szemet huny.
Feketefőzés eddig is volt, ezután is lesz – állította lapunknak Békési Zoltán, a Kisüsti Pálinkafőzők Országos Egyesületének elnöke. A szakember úgy véli, hogy amennyiben az osztrák modellhez hasonlót honosít meg az új szabályozás, akkor pozitívnak tekinthető a tervezet. Ne feledjük azonban, hogy már így is túltermelés van a piacokon. Igaz, nem az igazi gyümölcs alapú pálinkából, hanem az ipari alapanyagból készült szeszes italokból, melyeknek köze sincs az igazi hungarikumnak számító kisüstihez.
A tervezett szabályozás fő eleme a bérfőzési szeszadó eltörlése lehet, aminek köszönhetően adómentessé válik a pálinkafőzés, s így vélhetően sokkal kevesebben kísérleteznek az otthoni pancsolással. „Huszonöt éve főzök pálinkát, de ilyet, hogy az állam egyszer csak lemond az adóról, ilyet még nem láttam. Nyilván ez a döntés erősen megváltoztatja majd a piacot, és átrendezi a pálinkafrontot” – mondja a szakember, aki szerint az árképzést is befolyásolja majd a kormány lépése, hiszen a jó pálinka nem olcsó, de a jövőben az adó és jövedéki tétel módosulása csökkenti majd a végösszeget.
A statisztikák szerint tavaly 312 ezer család főzetett pálinkát, ami a becslések szerint közel 1 millió embert érint. Lapunk egy névtelenséget kérő vámtisztviselőtől úgy értesült, hogy a szabályozás eddig sem volt túl szigorú, a vámhivatal nem vizsgálta a kereskedelmet, tolerálta a magyarázatokat, és nem keménykedett indokolatlanul. Az egy háztartásban élők legfeljebb ötven liter pálinkát főzhettek, de a kiskapuk nyitva álltak: csak egy rokon neve, címe, adószáma kellett, aki máshova van bejelentve, és máris emelni lehetett a lefőzött cefre mennyiségét. Nem volt divat a Rákosi-féle „padlás-pince-szénaboglya” ellenőrzés, jobbára humánusan jártak el a tisztviselők, nem macerálták feleslegesen a polgárokat.
Hazánkban egyébként eltérő feltételek mellett ugyan, de 1850 óta van lehetősége mindenkinek pálinkát főzni. Eddig egy stabil pontja volt a dolognak, a jövedéki adó, lévén, hogy állami monopóliumról van szó.
A falvakban mindenki tudta, kinél kell keresni az igazi, „kerítésszaggató” pálinkát, melynek borzalmas ízét, erejét csak növelte a zugpálinkafőző legendája, aki magyar Robin Hoodként dacol a törvény erejével.
„Apám pajtájában egy éjszaka felrobbant a rézüst, a zugfőző berendezés teljesen megsemmisült, nagyon elszomorítva ezzel a környék lakóit. Ő már nem él, de a tradíció megmaradt. Van ebben valami csibészes, igazi békebeli hangulat – meséli Pali bácsi, aki tanár létére makacsul folytatta az atyai hagyományokat. – A finánc akkoriban szagra érkezett, de az elrejtett rézüstben rotyogó nedű illatát elnyomta a pajta köré rakott hordókban rohadó cefre szaga. A hordókból mindig került valamennyi a hivatalos főzésbe is, de a vastagját megtartottuk a házi üzemnek” – magyarázza a trükkjeit az öreg szaki. Mindenki csak egy kicsit hágta át a szabályokat, így ha néha lebuktak, a fináncok nem csináltak eszeveszett balhét. „Igazi finomságokat állított elő az öreg: áfonya, kökény, vadalma, vadkörte. Ezek csak nála voltak üvegbe párolva, kuriózumnak számított mindig is az efféle pálinka errefelé” – emlékszik vissza  csillogó tekintettel a régi szép időkre a gazda. Ám amikor a jövőről kérdezem, csak legyint: nem érdemes rá szót vesztegetni szerinte. Búcsúzáskor a tanya melletti akácosból egy férfi köszön ránk, és csendesen kérdezi a gazdát, van-e még abból a jóféle bodzapálinkából, mert vinne belőle.

Mindenki jól jár

Magyarországon átlagosan mintegy 7,5 millió hektoliterfok pálinkát állítanak elő évente. Ebből 1,5 millió hektoliterfok kerül kereskedelmi forgalomba, ami 3 millió liter 50 fokos pálinkát jelent. Jelenleg az égetett szesz legális forgalmának mintegy egyharmadát adja a pálinkaeladás, amelyből mintegy 20 milliárd forint árbevétele származik a pálinka-előállítóknak. Ebből körülbelül 2,5 milliárd forint jövedéki adó vándorol az államkasszába. Az 500 bérfőző átlagosan 200 ezer embernek főz 6 millió hektoliterfoknyi pálinkát évente. Ebből 8 milliárd forint jövedéki adó gazdagítja az államot.

Olvasson tovább: