Kereső toggle

U–2-botrány

Kémrepülő a Szovjetunióban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Amikor 1960. május 10-én egy dublini kórházban megszületett Paul David Hewson - akit a világ csak Bonóként ismer -, a sajtó éppen egy néhány nappal azelőtti súlyos politikai incidenstől volt hangos. Akkoriban azonban az U2 még nem a világ egyik legjobb rockbandáját, csupán egy amerikai kémrepülő márkatípusát fémjelezte.

Verőfényes hajnal köszöntött a moszkvaiakra azon a fél évszázaddal ezelőtti munkaszüneti napon. Az emberek most is a nagy felvonulásra készülődtek, amikor is a kommunizmust éltető transzparensek alól lelkesen integetnek majd a Kreml erkélyén föléjük magasodó állami és pártvezetőknek. A repülési tilalom miatt a Szovjetunió légtere aznap meglehetősen csendes volt, így nem meglepő, hogy a légelhárítás radarjai kiszúrtak egy, a déli országhatárt pontban hajnali fél 6-kor átlépő ismeretlen eredetű repülő objektumot.
Azonnal tucatnyi elfogó vadászgép eredt a nyomába, de képtelenek voltak azt a 21 km-es magasságot elérni, ahol a célpont – egy egyszemélyes amerikai U–2-es kémrepülőgép – közeledett. A pilóta elhagyva Cseljabinszk körzetét, kilencvenfokos kanyarral Szverdlovszk felé vette az irányt, ahol fényképeket kellett készítenie a földi bunkerekben elhelyezett nukleáris csapásmérő objektumokról. Azt azonban nem is sejtette, hogy a szovjet hadvezetés ugyanoda olyan új fejlesztésű SZ–75 Dvina rakétakilövő állomást is telepített, amellyel már célba is vették őt. Mihail Voronov őrnagy ki is adta a tűzparancsot, és hogy biztos legyen a dolgában, egyszerre 14 föld-levegő rakétát indítottak a behatoló ellen. Többségük ugyan célt tévesztett – sőt az egyik pont egy MIG–19-es elfogógépet trafált telibe –, de végül az U–2-es sorsa is megpecsételődött. A robbanás leszakította a gép farkát, aminek következtében azonnal zuhanni kezdett. Az elképesztő magasság majdnem a pilóta életébe került, ugyanis a befagyott kabintető miatt csak nagy nehezen tudott katapultálni. Miközben lefelé szállingózott az ejtőernyővel, bőven volt ideje eldönteni, hogy mit tegyen. A CIA ugyanis ellátta egy üreges ezüst dollárba rejtett, a veszélyes kúpcsiga mérgébe mártott tüskével, hogy kudarc esetén ne kerülhessen élve az ellenség kezére. Aztán mégis elvetette az ötletet, és földet érés után hagyta magát elfogni. Repülőgépének roncsa a közeli szántóföldbe csapódott, nem messze egy kolhoz sertéshizlaldájától.
Az amerikai pilótát beültették egy Moszkvicsba, és a kolhozirodába szállították. Ott vigyáztak rá, amíg a KGB emberei érte nem jöttek. Eközben volt ideje elgondolkodni azon, hogy miként jutott idáig.

A nemzetközi helyzet fokozódik

Francis Gary Powers 1929-ben született az egyesült államokbeli Kentuckyban. Egyszerű bányászcsaládból származott, és a középiskolában még orvosnak készült. 1950-ben azonban egy meghatározó repülőút hatására csatlakozott az amerikai légierőhöz, ahol harci pilótának képezték ki. A koreai háborúban századosi rangban felderítőként vett részt. Innen már egyenes út vezetett a CIA-hoz, ahol elsőként állították hadrendbe a legmodernebb repülőket, hogy a keleti blokk országai felett kémkedjenek.
A második világháború lezárulta után az addig szövetséges Szovjetunió és Egyesült Államok között rövid idő alatt elmérgesedett a viszony, s megkezdődött a hidegháború. Mindkét oldal hatalmas mértékű fegyverkezésbe kezdett, melynek célja a katonai fölény s ezzel a másik fél elrettentése volt.
Eisenhower amerikai elnök ezért parancsot adott egy minden addiginál magasabban repülő, tehát vadászgépekkel elfoghatatlan, légi fotókat készítő felderítőgép kifejlesztésére. A Lockheed Corporation tervezőmérnöke, Kelly Johnson, a titkos Skunk Works (Görény Művek) fedőcég árnyékában néhány hónap alatt kifejlesztette az U–2-est, amely pontosan megfelelt a célnak. Remekműve 1955-től több sikeres küldetésben vett részt.
Powers sem először szállt már fel a törökországi Incirlik bázisról, hogy a Szovjetunió fölött kémkedjen. A fegyvertelen repülőgépeken nem szerepelt felségjelzés, hogy egy esetleges incidens esetén az USA hihetően letagadhassa, hogy bármiféle köze lenne a dologhoz. Ezúttal azonban a pakisztáni Peshawarból kellett indulnia, hogy a Szovjetunión át a norvégiai Bodó-ba repüljön, miközben lefényképezi a rakétasilót. A küldetést rossz idő miatt kétszer is elhalasztották, míg végül május 1-jén sort kerítettek rá.

Aki másnak vermet ás…

Nyikita Hruscsov őrjöngött, amikor elérkezett hozzá a lelőtt pilóta híre, de ezzel remek alkalom teremtődött a nagy ellenfél sarokba szorítására. Első televíziós nyilatkozatában nem árulta el, hogy a pilótát élve fogták el, és Washington bele is sétált a csapdába. A Fehér Ház nyilatkozatban jelentette ki, hogy „nincsen és nem is volt a szovjet légtér megsértésére irányuló kifejezett szándék”. Erre Hruscsov kiterítette a lapjait: „Elárulok egy titkot – mondta –, első beszámolómban direkt nem említettem, hogy a pilóta ép és egészséges… és most akkor nézzék meg, hogy [az amerikaiak] mennyi butaságot mondtak.” Ezek után nem lehetett tovább tagadni, de Eisenhower nem volt hajlandó bocsánatot kérni. Ezzel megpecsételte Powers sorsát.
A kémkedéssel vádolt pilótát augusztus 17-én, éppen a 31. születésnapján állították bíróság elé. A nagy nyilvánosságot kapott tárgyaláson jelen voltak Powers szülei és felesége is. Beutazásuk költségeit a Life magazin állta. A kirakatperben a vádlottat – aki bűnösnek vallotta magát – alig három nap alatt háromévnyi börtönbüntetésre és hétévnyi kényszermunkára ítélték. Másfél évvel később azonban egy fogolycsere során a németországi Potsdam városában található Glienicke hídon kicserélték Rudolf Abel KGB-ügynökre.
Powerst otthon sokan támadták azért, mert nem aktiválta a gép önmegsemmisítő rendszerét. Később azonban egy vizsgálóbizottság megállapította, hogy minden lényeges információt elhallgatott a szovjetek előtt. A kiváló pilóta 1977. augusztus 1-jén hunyt el egy helikopterbalesetben, miközben a Los Angeles-i KNBC tévécsatorna számára forgatott.
A kémkedési incidens tovább növelte a hidegháborús feszültséget, és jelentős presztízsveszteséggel járt az Egyesült Államok számára. Ráadásul Párizsban éppen csúcstalálkozó készült, ami azonban elmaradt, mert Hruscsov elhagyta a találkozó helyszínét. A kémrepülők ügye két évvel később majdnem háborúhoz vezetett a két fél között.

Olvasson tovább: