Kereső toggle

Hadd legyek boldog!

Minél materialistább egy fiatal, annál frusztráltabb

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Vajon miként élik meg a gyerekek lelkileg egymás között az anyagi különbségeket? Rosszabbul, mint a felnőttek, és minél materialistábbak, annál rombolóbb hatásúak a különbségek. A kutatók szerint igen veszélyes jelenség, hogy a magyar társadalom rivalizálása és kasztosodása ma már egész fiatalkorban kialakul.

A tizenhat éves Gábor apja kívánságának megfelelően egy budai elitgimnáziumba jár, miközben egy lepusztult pesti peremkerületben lakik. Gáboron rendkívül súlyos depresszió tört ki fél éve, árnyéka önmagának, aludni nem tud, magába fordult, kommunikálni nem lehet vele. Pszichiátere tanácsára szülei most iskolaváltást fontolgatnak. A fiú családi és egyéni problémáit ugyanis rendkívüli módon súlyosbítja, hogy teljesen kilóg az iskolai közegből, jóllehet társaitól semmilyen inzultus nem éri szerényebb anyagi háttere miatt. Az eseten sok csodálkoznivaló nincs, hiszen tudvalevő, hogy a főváros egyes budai és pesti kerületeinek életnívója között akkora különbség van, mint Hollandia és Románia között.
Juli tízéves, egy vidéki községben él, édesanyja gyesen van, apja alkalmi munkákat vállal. Nemrég az osztály színházba ment, s a részt vevő gyerekeknek ezer forintot kellett a programra befizetniük. A család egy hétig kuporgatott rá, majd a befizetés napján a gyerek csöndben hazavitte a pénzt a szüleinek azzal, hogy nem fizette be a színházat, mert látja, hogy ez az ezres mennyire hiányzik otthon.
Vajon a gyermekek miként élik meg lelkileg az egymás közti anyagi különbségeket, hogyan befolyásolja ez az önértékelésüket, jövőképüket, vagy egymással, szüleikkel, tanáraikkal való kapcsolatukat? A témában kevés hazai kutatás készült, az egyik legemlékezetesebb Darvas Ágnes és Tausz Katalin 2003-as vizsgálata volt, melyet mélyszegénységben élő iskolások körében folytattak, és kimutatták: pusztán a pénz és az anyagi javak hiánya nem károsítja lelkileg a gyermekeket, viszont a szegénységgel együtt járó társadalmi elszigetelődés – osztálykirándulásokból, sportéletből, számítógépes kultúrából, barátságokból való kirekesztődés – rendkívül személyiségromboló hatású. A társadalmi kirekesztettség kimutathatóan csökkenti az önértékelésüket: már gyermekkorukban nagyon pesszimistákká válnak, nem hisznek a kitörésben, így jövőbeni esélyeik is leromlanak.

A boldogtalanság szubjektív

Az anyagi különbségek, illetve az ezzel járó elszigetelődés nemcsak a legszegényebbeket frusztrálja, hanem gyakorlatilag minden társadalmi rétegben jellemző, ha nem is ekkora erővel. Pikó Bettina a kilencvenes évek közepe óta foglalkozik ifjúságkutatással, s a társadalmi egyenlőtlenségek egészségi állapotra gyakorolt hatását is vizsgálja. „Az, hogy mennyire viselik meg a gyerekeket a társadalmi különbségek, elsősorban nem a családjuk tényleges anyagi helyzetétől függ, hanem egyértelműen attól, hogy a fiatalok szubjektíven miként értékelik saját helyzetüket. Minél materialistább értékrendű egy fiatal – azaz minél inkább az anyagi javak, nem pedig a belső értékek fontosak a számára –, annál nagyobb elégedetlenség és frusztráltság jellemzi őt” – mondja az egészségszociológus.
„Egy középiskolások körében végzett friss kutatásunk egyértelműen kimutatta, hogy minél anyagiasabb gondolkodású egy fiatal, annál deviánsabb életmódot folytat. Korábban amerikai kutatók hívták fel a figyelmet arra, hogy a materialista attitűd jelentősebb szorongással jár együtt, s az érintettek hajlamosabbak a káros magatartásformákba is sokkal inkább belevetni magukat: bulizás, szex, különböző szerfüggőségek – nos, mindez nálunk is egyértelműen kimutatható.
A materialista fiatalok a legkevésbé boldogok és egészségesek, márpedig ők alkotják ma az abszolút többséget. A kutatásunk során kiderült, hogy a tizenéves lányok körében a drog-, cigaretta- és alkoholfogyasztás rendkívüli mértékben megugrott: a cigarettázás terén évek óta felülmúlják a fiúkat, de most már az alkoholfogyasztásban is beérték őket” – hangsúlyozza Pikó Bettina.

Felnőttek kicsiben

A kutatások szerint minél nagyobbak és szembetűnőbbek a vagyoni különbségek, annál depressziósabbak azok az emberek, akiknek nincs más érték az életükben, és ez a gyerekekre is igaz. A társadalmi különbségek világszerte frusztrálják az embereket, de Magyarországon különösen, ahol szélsőséges individualizmus, teljes magárautaltság-érzés jellemző, atomizálódott a társadalom, a normaszegés lett az egyetlen norma, bizalmatlanság és szorongás van, rendkívül erős a rivalizálás, kizárólag az egyéni boldogulásra törekszik mindenki – csak dióhéjban sorolva a Hungarostudy lakossági egészségvizsgálatok eredményeit. Pedig a Béres Egészség Hungarikum kutatásának eredményei is azt mutatják, hogy az emberek boldogságérzetének két legfontosabb összetevője az egészség, valamint a közösséghez tartozás, nem pedig a pénz. Sőt, egyre inkább az derül ki mindenhol, hogy alapvetően a társas támogatottság mértéke az, ami az emberek egészségét és boldogulását elsődlegesen meghatározza.
„A szolidaritás hiánya és az erős rivalizálás a fiatalok körében éppúgy jellemző, mint a felnőtteknél, és ez az, ami igazán veszélyes. Ettől ugyanis már egészen fiatal korban áthidalhatatlanná válnak a különbségek. Nem beszélhetünk egységes ifjúságról: soha nem látott különbségek jellemzők, nemcsak anyagi téren, hanem mentalitásban is. Sajnos a különböző csoportok mindenhol elkülönülnek egymástól, a középiskolás korosztályon belül különösen nagy differenciák vannak, a gyerekek elszakadnak egymástól, mintha külön bolygókon élnének. Ilyen módon már a fiatalságon belül kialakul az a kasztosodás, ami a felnőtt társadalomra oly végletesen jellemző” – állítja Pikó.

Védtelenek

Az elmúlt évtizedben a fiatalkori depresszió aránya stagnált (8 százalék). Bár a súlyos esetek száma nőtt, a depresszió előfordulása nem az anyagi helyzettel, hanem a szubjektív jóllétérzettel függ össze. A materialista értékrenddel szemben kizárólag a belső értékek tudják megvédeni a gyerekeket attól, hogy nagyon boldogtalanná váljanak az egymás közti különbségektől. Kimutatható, hogy a három legfőbb védőfaktor a kiegyensúlyozott családi háttér, a vallás, illetve az egészséges önbecsülés: a gyerek tisztában van a maga értékességével és helyével a világban. Pikó Bettina becslése szerint a mai gyerekek legfeljebb 25 százaléka rendelkezik védettséggel, míg a skandináv országokban minden kamaszkori nehézséggel együtt is fordítottnak mondható ez az arány.
Az oktatás sokat segíthetne a gyerekek nevelése révén, de a pedagógusok is el vannak keseredve, ők sem tudnak jó ellenpéldát adni – hangsúlyozza a kutató. Elmondása szerint, ha valaki nagyon elkeseredik az anyagiak miatt, egész lényében bizonytalanná válik, és belekerül egy depressziós spirálba: önbizalma egyre csökken, s egyre nehezebben tör ki a helyzetéből.
Kérdés persze az is, hogy mit nevezünk szegénységnek. Pikó Bettina az „önként vállalt egyszerűség” amerikai mozgalmát hozza fel lehetséges támpontként, melynek tagjai vállalták, hogy tudatosan korlátozzák a fogyasztásukat, azaz kiszállnak a „mindig többet és jobbat” fogyasztói elv mókuskerekéből. Normális módon tisztában vannak a valódi szükségleteikkel, annyival meg is elégednek, a felszabaduló energiáikat pedig a társas kapcsolataikra fordítják. „Kimutatható, hogy ezek az emberek valóban boldogabbak, és sokkal jobban érzik magukat.
A mértékletességnek ugyanis személyiségfejlesztő ereje van. Tudom, hogy ki vagyok, és mire, kire van szükségem, és ennek megfelelően irányítom az életemet” – magyarázza a szociológus, hozzátéve, hogy mentálhigiénés képzéseinek tapasztalatai azt mutatják, hogy az emberek ki vannak éhezve erre a tudásra, mivel sehol nem kapnak arra nézve útmutatást, hogy mitől lesznek ők boldogok igazán.

Olvasson tovább: