Kereső toggle

Férjek csapdában

Miért lépnek félre a sztárok?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Sosem volt kérdés, hogy a nők szerepet játszanak a férfiak életében, hiszen már a történelembe is bevonult a mondás, hogy „Keresd a nőt!” Minden fontos férfi mellett egy fontos nő áll, akár Madame Curie-ként, akár Nancy Reaganként. Ma már nehezebb ilyen párokat találni a hírességek között, pedig nagy szüksége lenne a köznapi házasságoknak is jó példákra.

Simonyi András nemrég egy a Heteknek adott interjúban kifejtette, hogy az a karrier, amit maga mögött tudhat, nem jöhetett volna létre a felesége nélkül. „Náda nélkül nem tudtam volna végigvinni ezt a munkát... Egy jó partner nem megduplázza, hanem megszázszorozza a teljesítményt." (Bush elnök a tenyerén hordozta Magyarországot. Hetek, 2009. november 20.) Nem ő az egyetlen, aki elismeréssel nyilatkozik feleségének kevésbé látható, mégis nélkülözhetetlen szerepéről. Vannak persze nők, akik maguk is látható szerepet töltenek be a közéletben férjük támogatásával, mégis, ismert férfiak többször kerülnek címlapra a botrányaikkal. Vajon mit tud egy feleség, akiről azt állítja a férje, hogy nélküle nem sikerült volna? Vajon másoknak miért van szükségük pótcselekvésre?

Legutóbb Tiger Woods lepte meg a nyilvánosságot kicsapongó életmódjával, mialatt kényelmes otthonukban várta őt a szép szőke feleség és két kedves kisgyermek. Korábban Boris Becker félrelépései borzolták a kedélyeket. Az egykor világhírű teniszező sorozatos félrelépésekkel tette tönkre első házasságát fekete bőrű sporttársával, Barbarával - majd ismét kizárólag fekete bőrű hölgyek társaságát kereste. Becker nyilatkozata a Nordsee Zeitungnak a válás előtti évből árulkodó lehet: „Wenn es zu Hause nicht mehr stimmt... Ha valami odahaza nincs rendben, akkor az ember munkába temetkezik." Ez a mondat, valamint későbbi partnerválasztásai arról árulkodnak, hogy nem feleségének külsejével volt elégedetlen az ifjú sztár, inkább olyasmi hiányozhatott neki, amiről a férfiak ritkán beszélnek. Már csak azért is, mert érzésekről kevés férfi beszél, ami sokakban azt a látszatot kelti, hogy nincs is nekik, pedig mi sem áll távolabb a valóságtól.

Mindannyian szeretnénk azt hin-ni, hogy ha az embernek mindene megvan, akkor boldogan él, míg meg nem hal. Azért dolgozunk, hajtunk, hogy mindenünk meglegyen, ám amikor kiderül, hogy sztárok, akiknek mindez megvan, mégsem boldogok, kénytelenek vagyunk értelmezni a boldogság mibenlétét. „A pénz nem boldogít, főleg, ha nincs", „Jódolgában már nem tudja, mit csináljon" szólások közmondásos igazsága nem ad választ a kérdésünkre: akkor mi boldogít?

Tiger Woods esete sokakat újra elgondolkodtatott: többek között a Jerusalem Post hasábjain is megjelent a témával amúgy is foglalkozó rabbi, Shmuley Boteach írása Amiért a férfiak félrelépnek címmel. Fejtegetése éppen abból indul ki, amire Boris Becker utalhatott: ha otthon nincs minden rendben, akkor az ember a munkába menekül - vagy keres valakit, aki átmenetileg azt az érzést kelti benne, hogy minden rendben van. Főleg vele. A rabbi ugyanis meg van győződve arról, és ezzel valószínűleg nincs egyedül, hogy a férfiakat a hasukon kívül az önérzetükön keresztül lehet megfogni. Nincs értékesebb és egyben törékenyebb, mint a férfiúi önérzet, sok feleség mégis hajlamos ennek jelentőségét alábecsülni, és csupán a „tartozik-követel" rovatok kitöltését várja a férjétől. Olyan sokat beszélünk a meg nem értett nőkről, hogy szinte elsiklunk a tény fölött: a férfiak is megértésre vágynak.

Boteach rabbi megállapítja, hogy bár a házasságtörés szexről szól, sok házasságtörő férfi mégis ilyeneket mond a szeretőjének: „A feleségem nem ért meg engem", majd többnyire megígérik, hogy elválnak, és feleségül veszik aktuális kedvesüket.

A férfiaknak alapvető igénye az elismerésre való törekvés, és minél inkább közszereplő egy férfi, annál nagyobb szüksége van a visszaiga- zolásra, hogy értékes a személye, a munkája, állítja Boteach. És minden férfi részben a nyilvánosság előtt él, hiszen részt vesz az össznépi versenyben, ami a munkahelyeken zajlik a megélhetésért és az elismerésért. A nyilvánosság ugyanakkor siker esetén sem képes olyan személyes módon visszajelzést küldeni a számára, ami megerősíthetné saját értékességébe vetett bizalmát. Ehhez „szép asszonyi szóra" van szüksége. Ha otthon sem értékelik az erőfeszítéseit, több terep legálisan nem áll a rendelkezésére, marad tehát a keveset emlegetett férfidepresszió, esetleg az ezt elrejtő, az idealizált gyermekkort idéző hobbitevékenységek. Rosszabb esetben eljutunk Tiger Woods esetéhez.

„Most sokan azt gondolják, hogy az olyan férjek, mint Tiger Woods, szexmániások. De akkor vajon miért nem a feleségükkel szexmániások?" - teszi fel a kérdést az amerikai zsidó szerző. És jól sejtik, választ is ad rá: „Azok a férfiak, akik megtanulnak beszélgetni mélyen élő félelmeikről a saját feleségükkel, immunissá válnak a házasságon kívüli viszonyokra... A férfiak legmélyebben élő félelme a sikertelenségtől való félelem. És ezt a félelmet leginkább a feleségük előtt akarják leplezni, mivel éppen az ő véle- ményük számít a leginkább." De a férfiak félelmeinek megértése nem teszi a szerzőt elnézővé irántuk. „Egy férfi vállalja a felelősséget a tetteiért. Ne arról beszéljen a feleségének, hogy azért csalta meg, mert nem volt elég a szex, vagy mert a felesége nem járt edzőterembe, vagy mert érzelmileg eltávolodtak... Mondja el neki, hogy sajnos azt hitte, hogy egy másik nő jobban megérti majd őt, mint a felesége, de most ráébredt, hogy az önbecsülésével kapcsolatos félelmei csakis egyetlen nőre tartoznak." És akkor eljöhet egy olyan időszak, amelyben a házasság ismét betölti eredeti rendeltetését.

Olvasson tovább: