A független, ízig-vérig nacionalista fegyveres erő elve egyfelől kifejezte az elhatárolódást a fekete-sárga közös hadseregtől, amelyben a magyar árnyalatot képviselő honvédség csak a második vonalat jelentette. Természetesen még markánsabban érződött Horthy megnyilatkozásaiban a következetes és elszánt szembenállás a forradalmi kormányok katonapolitikájával és különösen a magyar Vörös Hadsereggel. Horthy elképzelései egy nemzeti és antikommunista hadseregről a tisztikar számára új és vonzó távlatot jelentettek.
Július 15-én adta ki első hadseregparancsát, amelyben célkitűzésként a kommunista uralom megdöntését és a megtorlást jelölte meg. A parancsot nem mint „főparancsnok", hanem mint „fővezér" írta alá. Valószínűleg azért, mert a „vezér" kifejezésben volt valami magyaros íz, hiszen a honfoglaló törzsek élén is vezérek és nem parancsnokok állottak. A hadsereg egyenruháján is megjelentek a nemzeti elemek: a piros-fehér-zöld kardbojt, a zsinóros zubbony és az ellenző nélküli Bocskai-föveg a belétűzött darutollal.
1919 augusztusának első napjaiban a magyar fővárosban egymásra torlódtak a politikai és katonai helyzetben egyaránt sarkalatos fordulatot okozó események. Elsején lemondott a Forradalmi Kormányzótanács, a kommün megbukott.
2009. 12. 04. (XIII/49)
