Kereső toggle

Ellentmondásokkal terhelt klímacsúcs Koppenhágában

Földanya és a szén-dioxid

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egyes vélemények szerint a december 2-án kezdődött koppenhágai klíma-csúcs az emberiség utolsó esélye, hogy megmentse a Földet. Mások viszont úgy gondolják, hogy az egész ennek ellenére olyan a résztvevők számára, mint egy nagy össznépi buli, ráadásul a 12 napos rendezvény ideje alatt annyi káros anyag kerül a levegőbe, amit egy közepes méretű város termel ki ugyanennyi idő alatt. A szakma legnagyobb szégyenének számító hacker-botrányról pedig szinte mindenki mélyen hallgat.

A 12 napra 192 ország delegált résztvevőket, hogy megvitassák, hogyan lehetne csökkenteni az üvegházhatást kiváltó gázok termelésének mennyiségét. Mielőtt azonban bármiféle megállapodás létrejöhetne, valószínűleg mintegy 40 tonna szén-dioxid jut majd az atmoszférába. A rendezvényre 140 magánrepülőgépet, és mintegy 1200 limuzint béreltek ki a brit Daily Mirror értesülései szerint, viszont a limuzinok közül csak ötről mondható el, hogy környezetkímélő hibrid motorral működik. A limuzinokat kölcsönző cég Németországból és Svédországból is kénytelen volt autókat áthozatni, hogy az igényeket ki tudja elégíteni.
A kritikusok szerint a rendezvény inkább hasonlít egy hatalmas bulihoz, mivel a fő programok mellett 254 egyéb rendezvény, 231 kiállítás és több mint 200 sajtótájékoztató színesíti az unatkozók számára a napi programokat.
A ferences rendi apácáktól kezdve egészen Leonardo DiCaprióig mindenféle ember megtalálható a 20 ezer résztvevő között. Jelen lesz többek között Rowan Williams Canterbury érsek, valamint a Nobel-díjas Desmond Tutu is, illetve az Egyházak Nemzeti Tanácsának képviselői is, akik mintegy 100 ezer protestáns, anglikán, ortodox és evangélikus hívőt képviselnek. A vallási vezetők között azonban nincs egység, vannak, akik támogatják, mások viszont ellenzik a csúcstalálkozó célkitűzéseit. Számos prédikátor, rabbi és egyéb szellemi vezető azért utazott a csúcsra, hogy – ahogy Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár is megjegyezte – „a legszélesebb, a legnagyobb és a legmélyebb befolyást” gyakorolhassák a csúcstalálkozó kimenetelére, amelynek célja, hogy az üvegházhatást és a globális felmelegedést okozó gázok, köztük a szén-dioxid-kibocsátást korlátozó kiotói egyezményt azok az országok is elfogadják, amelyek eddig megtagadták annak aláírását.
Mintegy 15 ezer nonprofit szervezet képviselőjét is várják a dán fővárosba, akik a Sky News szerint többek között olyan felvetésekkel jönnek majd, mint a „jogokat Földanyának” kezdeményezés. De jelen vannak például a Nemzetközi Családtervezési Szervezet küldöttei is, akik arról kívánnak döntésre jutni, hogy a harmadik világban a még meg nem született környezetszennyező gyerekekkel „szemben” milyen módon lehet hatékonyan védekezni. A Gender CC nevű csoport (Nők a környezeti igazságosságért) nem nagyon foglalkozik a tartalmi kérdésekkel, fő célkitűzése, hogy a női tudósok nagyobb elfogadottságra tegyenek szert.

A botrány

A klímakonferencia előtti hetekre időzítette hatalmas botrányt kavaró akcióját egy hacker. „Csoda történt” – írta november 17-én a Climate Audit nevű blogra az egyik olvasó, egy linket illesztve be a klímaváltozással kapcsolatban szkeptikus véleményeket tartalmazó honlapra. A link a Real Climate nevű portálra mutatott, ezen belül is egy letölthető fájlra, amely Phil Jones professzornak, a University of East Anglia Klíma Tanszék igazgatójának több mint ezer levelét tartalmazta. Bár a lopott adatokat azonnal eltávolították, hamarosan több honlapon újra felbukkantak beazonosíthatatlan orosz és török szerverekről.
Egyik e-mailjében Jones professzor például a következőket írja: „Most végeztem el Mike-nak a Nature-ben alkalmazott trükkjét, hogy az utóbbi 20 évre vonatkozó minden adatsorra vonatkozóan, illetve 1961-től elrejtsem a csökkenést.” Az e-mailben szereplő Mike nem más mint Michael Mann híres klímakutató, a Pennsylvania State University professzora. Mann nevezetes „trükkje” előtt úgy tartották, hogy a középkorban már volt hasonló jellegű felmelegedés, aminek következtében például a brit szigeten szőlőt termesztettek. Mann azonban híres „hokibot grafikonját” tartalmazó cikkében azt állította, hogy ezek a hőmérséklet-növekedések csak lokálisak voltak, szemben a jelenlegi változással. Mann elmélete és grafikonja szerint a hőmérséklet évszázadokon keresztül nem változott jelentősen, a század második felében azonban drámai növekedésnek indult, innen a „hokibot” elnevezés. A klímaszkeptikusok szerint Jones ebben a levélben beismerte, hogy csak azokat az adatokat vette figyelembe, amelyek a hőmérséklet növekedését mutatták, a klímaváltozás mellett érvelők szerint azonban szó sincs semmilyen trükkről, ezt a szót ugyanis a kutatók a módszer szó szinonimájaként szokták használni.
Azt követően, hogy a Climate Research című lapban cikk jelent meg arról, miszerint a 20. század nem volt abnormálisan meleg, egy 2003. március  11-ei keltezésű e-mailben Michael Mann azt írja Jonesnak: „Azt hiszem a Climate Research nem tudományos lap többé, és fel kell hívnunk a klímakutatással foglalkozó kollégáinkat, hogy többé ne közöljenek a lapba, és ne is hivatkozzanak a lapban megjelent cikkekre.” Egy másik levélben egy kutató azt írja egy klímaszkeptikus halála kapcsán, hogy „furcsa módon ez üdítő hír”. Kevin Trenberth,
a National Center for Atmospheric Research kutatója pedig egy októberi levelében a jelenlegi hőmérséklet-változásokkal kapcsolatban így fogalmaz: „Letagadhatatlan, hogy jelen pillanatban nem beszélhetünk felmelegedésről, ez pedig egy paródia.”
A közzé tett e-mailek stílusa jól tükrözi azt a kirekesztő hangulatot, amely az elmúlt években létrejött a klímaváltozás körül. A klímaváltozás hívei számára ugyanis szinte a genocídium-tagadással egyenértékű, ha valaki nem fogadja el maradéktalanul a globális felmelegedés elméletét. Andrew Watson, a UEA professzora a BBC élő adásában nemes egyszerűséggel „s…fejnek” nevezte klímaszkeptikus vitapartnerét. A vita színvonala nem sokat javult a botrány óta. Rajendra Pachauri, az ENSZ klímaváltozással foglalkozó szervezetének (IPCC) Nobel-békedíjas elnöke a koppenhágai konferencián szégyennek nevezte, hogy tudósokat állítottak pellengérre. Ugyanakkor említést sem tett arról, hogy az inkriminált kutatók stílusa és módszerei igencsak megkérdőjelezhetők. Mike Hulme, aki szintén a UEA professzora, egyben a Miért nem értünk egyet a klímaváltozással kapcsolatban? című könyv szerzője, a Sunday Timesnak kifejtette, hogy „az e-mailekben megnyilvánuló törzsi magatartás inkább primitív kultúrákra jellemző, és nem vonzó, ha megjelenik a tudományos világban”.

Forgatókönyvek

A hackerbotrány jelentősen megváltoztatta a koppenhágai konferencia hangulatát. Az akciót követően a közvélemény számára már nem az a kérdés, hogy mit kell tenni a globális felmelegedés ellen, hanem sokkal inkább az, hogy hitelesek-e a klímaváltozást alátámasztó kutatások. A bulvármédiában mindenesetre több „akcióterv” is napvilágot látott arra az esetre, ha a tudósok esetleg nem anyagi érdekből, hanem tényleg az emberiség iránti valódi aggodalomból riogatnak a globális felmelegedéssel. A listán a 10 legradikálisabb eszköz szerepel, amelyekkel meg lehetne fékezni a Föld felmelegedését. Egyesek szerint sárga gázt kéne a légkörbe juttatni, hogy elzárja a napfényt, így teljesen le tud hülni a rohamosan melegedő Föld. Mások ugyanezt esőfelhőkre mérsékelnék, amelyeket a tengervíznek a légkörbe áramoltatásával kívánnának létrehozni, a nap meleget adó sugarait pedig óriási tükrökkel próbálnák visszaküldeni a világűrbe. Ha véletlenül egyik sem jár sikerrel, még mindig beköltözhetünk egy kényelmes barlangba, ahol a hőmérséklet egész évben 12-15 fok körül mozog.
A csúcstalálkozón nyilvánosságra hoztak persze egy ennél sokkal komolyabb listát is, amelyet egy müncheni biztosítótársaság 1990 és 2008 között gyűjtött adatai alapján állítottak össze arra nézve, hogy mely országokat fogja a leginkább sújtani a klímaváltozás az elkövetkezendő években. A tanulmány többek között a katasztrófákban elhunytak száma és az okozott kár nagysága alapján készült. E szerint az első három ország, amely jövőre is hatalmas csapásokkal számolhat: Banglades, Mianmar (Burma), illetve Honduras. A top 10-ben megtalálhatjuk Kínát is, az Egyesült Államok a 18., Németország pedig a 23. helyen található.

Olvasson tovább: