Kereső toggle

Magukra hagyva

Lépéselőnyben a médiageneráció

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A felnövekvő generáció médiaeszközzel való ellátottsága nagymértékben nőtt, köreikben az uralkodó médium ma már az internet; az ifjak egyre többféle kijelző, képernyő, monitor előtt egyre több időt töltenek, ugyanakkor drámaian csekély szülői jelenlét vagy ellenőrzés mellett – ez derült ki A média hatása a gyermekekre és a fiatalokra címmel hazai és külföldi szakemberek részvételével szervezett, már-már rendszeres szakmai fórummá alakuló idei Nemzetközi Médiakonferencián.

Az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) és a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat (NGYSZ) közös szervezésében több mint nyolcvan előadó foglalta össze aktuális kutatásának, illetve szakmai tapasztalatának eredményeit. A konferencia során nemcsak azt igyekeztek megvitatni, miként befolyásolja az elektronikus és az írott média, a számítógépes játékok és a mobiltelefon-kultúra a gyermekek és fiatalok fejlődését; hanem ezzel összefüggésben szabályozási és etikai kérdések is felmerültek. A legfrissebb felmérések szerint a magyar háztartások 94 százaléka rendelkezik számítógéppel, internetes hozzáférése pedig a családok 80 százalékának van. Az általános és középiskolás diákok ma már átlagosan három órát csüngnek a világhálón. Az internet térnyerése miatt a tévézéssel töltött idő kismértékben csökkent a korábbi évekhez képest, de még így is két és fél órát tesz ki. A szobákba tévécsatornák tömkelege ömlik, a fiatalok majd’ kilencven százaléka több mint tíz csatornát tud otthon nézni, mi több, háromnegyedük saját tévé birtokosa. A kedvenc adók között a kereskedelmi tévék állnak, az élen pedig éppen az a csatorna áll, amely törvénysértő műsorszolgáltatás miatt legtöbbször részesült elmarasztalásban. A kiadók és a közoktatás törekvései az olvasás, a sajtófogyasztás megkedveltetésre nehézkesnek mondhatók, e téren is a szülők példamutatása a legeredményesebb. A fiatalokért folytatott médiaversenyben sereghajtók a rádiók.
A szakemberek bőséges adalékkal szolgáltak a jelenleg dívó médiahasználati szokásokhoz. A gyerekek részéről megnyilvánul a zsarolási képesség, a szülők oldaláról pedig a kompenzálás. Jellemző, hogy a gyerekeket védő mobilszolgáltatások aktiválása éppen szünet előtt vagy bizonyítványosztáskor történik. A különböző médiaeszközök használata rendre párhuzamosan zajlik (ezt nevezik turbó percepciónak, azaz turbó befogadásnak): a nebuló egyazon időben készíti házi feladatát a számítógépen, zenét tölt le és fel a neten,  figyelemmel követi a tévéképernyőt, miközben SMS-t ír a haveroknak. A fiatalok dúskálnak tehát a médiaeszközökben, mára többet ülnek a különféle képernyők előtt egyedül, mint a szülőkkel, családi körben. Gyakran a család apraja-nagyja pusztán együtt nézi a tévéképernyőt, míg a nethasználatnál már ez a soványka közösségi vonás is eltűnik. Ugyanakkor az internet lépett elő az elsődleges „szükségkielégítő” eszköznek, ha tanulásról, izgalomról, társaságról, menekülésről, relaxálásról van szó, vagy „csak úgy, megszokásból”. A remény parányi szikrája, hogy ha az életről akar az ifjúság megtudni valamit, akkor a net csak az újságok és a könyvek után következik. A kutatók megállapították azt is, hogy a növekvő médiahasználat közben a realitás és a hitelesség kérdésében a média az évek során rosszabbul teljesít: a szülők hitelességi indexe szinte mindig felülhaladja a médiáét.

Szörny a gépben

Három-négy évesen egy gyerek akár már önállóan bekapcsolja, játszi könnyedséggel megnyitja kedvenc oldalát, a logót, szóképeket felismeri, pedig még nem is tud írni-olvasni. A képernyőn látottak pedig beépülnek a gyerek fantáziavilágába, szerepjátékaiba. A növekvő internethasználattal párhuzamosan az általános iskolások alsóbb évfolyamain a gyerekek fele szerepel valamelyik közösségi oldalon és negyedük chatel, a felsőbb osztályosoknál ez az arány háromnegyed és kétharmad.
Jellemző, hogy míg a szülők több mint fele úgy véli, hogy a gyerekek felelőtlenül használják az internetet, addig csak tizedük jelenti ki ezt saját gyermekéről. A 2003-as Eurobarométer felmérése szerint az európai gyerekek 44 százaléka látogatott pornográf oldalakat véletlenül vagy szándékosan. Közben csak Nagy-Britanniában 1997–2005 között tizenötszörösére nőtt a pedofil tartalmak mennyisége. Az Európai Bizottság adatai szerint Németországban minden ötödik gyerek volt kitéve online zaklatásnak, Nagy-Britanniában a gyerekek harmada, Lengyelországban pedig a fele (!). Ilyen előzmények után több európai szintű program is beindult, hogy a jogellenes, illetve káros médiatartalmak ellen fellépjenek, és biztonságosabb online környezetet teremtsenek. A huszonöt országra kiterjedő ins@fe program az utóbbi célkitűzést igyekszik megvalósítani, az inhope pedig olyan globális hálózat, amely az illegális és káros online tartalmak felderítésén munkálkodik magas szintű együttműködésben többek között az Interpollal is.
Az illegális, azaz jogellenes tartalmak a kötelező uniós előírások szerint büntetőjogi fellépést vonnak maguk után, és el kell őket távolítani, a káros vagy problémás tartalmak mellé a veszélyességet jelző címkéket lehet csatolni. A nehézséget ez utóbbiak jelentik, ugyanis – társadalmi és szakmai konszenzus alapján – EU-tagállamokként változik, mi minősül károsnak, és mi nem, ami megakadályozza az esetleges bűncselekmény felderítéséhez szükséges adatátadást. Az inhope hazai tagszervezete, a Magyar Tartalomipari Szövetség (MATISZ), a káros tartalmakról is vár bejelentéseket, reményeik szerint a veszély tudatosításával egyetemben az egymásért való felelősségvállalás gyakorlata is meghonosítható. Ami a gyerekeket veszélyeztető tartalmakat illeti: a gyermekpornó minden országban illegális, Franciaország és Hollandia a „gyerekerotikát” már megengedi, a gyereknudizmus az országok felében megengedett (Magyarországon is), és az extrém felnőtt pornóval kapcsolatban is nagy megoszlást mutat, hogy bűncselekmény-e, vagy sem.
A biztonságos böngészést célzó programok között van már biztató hazai kezdeményezés is, melynek egyszerűen deklarált célja, hogy ami nem megengedett az interneten kívül, az ne legyen megengedett interneten belül sem. E szűrőprogram segítségével interaktív módon több száz szót (például szex, erőszak, öngyilkosság körébe tartozó fogalmakat) be lehet állítani, hogy az ezeket tartalmazó oldalak ne jelenjenek meg a család gépén; be lehet állítani a chat kontrollálását, egy gombnyomással ellenőrizhető, van-e pornókép a gépen, ha pedig a gyerek képet töltene fel magáról a netre, a program figyelmeztető üzenet formájában értesíti a szülőt, s a feltöltés csak az ő engedélyével történhet meg. A szoftver jelenleg tesztelés alatt áll, távlati céljuk, hogy otthoni használatban ingyenessé tegyék. A kéretlen és káros tartalmaktól azonban nem védenek a szűrőprogramok, ezért hangsúlyozzák a szakemberek az oktatást, szűrőprogramot, tartalomszabályozást és szülői ellenőrzést együttesen.

Kamu szűrések

A televíziós műsorszolgáltatók magatartását jól tükrözi, hogy változtatásokra csak hatósági szankciókhoz mérten mutattak hajlandóságot.
A problémás tartalmak terén a hazai gyakorlat egyébként is nagyobb elnézést tanúsít a „felnőtt témák” (értsd: szexualitás, meztelenség megjelenítése) iránt, s szigorúbb az erőszakos, félelmet keltő képsorokkal szemben. A szabályozás leghatékonyabb eszközének a korhatár-besorolást tekintik, csakhogy nálunk az európai gyakorlathoz képest ez kevéssé van differenciálva, mindössze három kategóriára osztja a kiskorú nézőket. Persze a hatékonysághoz az is szükséges, hogy betartsák a szabályokat, nincs értelme a korhatár-besorolásnak, ha e nélkül mégis forgalomba kerülhet film, vagy ha egy „felnőtt film” a besorolás alatti kategória leple alatt egy korhatár nélküli műsor elé lopakodik – hivatkoztak megtörtént esetekre. A gyermektartalmak előállítása köztudottan jó üzlet, ezért arányuk világszerte nőtt. A gyerekmesék importált, új, erőszakos trendje kapcsán elhangzott, hogy nem feltétlenül kell átvennünk más kultúrák meséjét, vagy legalábbis a tizenkét éven aluliak számára egyáltalán nem. A reklámok szabályozatlanságára példaként hozták, hogy bár közintézmény, egészségügyi intézmény kétszáz méteres körzetében tilos az alkoholreklám kihelyezése, egy tömegközlekedési járművön mégis bemasírozhat a tiltott zónába.
„Egy netgeneráció nőtt fel, ők a »netizenek«, a világháló polgárai. Nem mindegy azonban, hogy az internetet céljaik elérése érdekében használják, vagy ők kerülnek valami sötét erő hatalmába – jelentette ki Németh Árpád Dávid a Civil Média képviselője. – A közösségi média jelenleg a vad korszakát éli, nincs kellően szabályozva, de valószínűleg le fognak tisztulni a működési szabályok. Az alapprobléma, amikor a fiatalok nem tudnak különbséget tenni a valós és a hamis dolgok között. Ezért fontos nemcsak tiltani, hanem tanítani is.” Ahogy azt dr. Forgács Attila kommunikációs oktató is megjegyezte: a tudományos ismeretközlés tetemes hátrányban van a médiamarketing sikeres kommunikációjával szemben.
A legkisebbek esetében egyértelműen többet árt, mint használ a média, ezért a konferencia résztvevői a három éven aluliak számára továbbra sem tartják megengedhetőnek a média használatát, akár passzív, akár aktív formában. A tizenkét év alatti korosztály esetében pedig a korhatár-besorolás finomítását tartják szükségesnek. A szakemberek nem győzték elégszer hangsúlyozni: az internet „csodálatos dolog”, és nélkülözhetetlen eszköz, de a gyerekek lelki egészsége előrébb való. Közös fellépést és a védelmet növelő technológiák bevetését sürgetik a tudatos használat mellett. A médiaműveltség fejlesztését ezért az oktatás minden szintjén hangsúlyozza a konferencia közös zárónyilatkozata, amely mindenekelőtt azonban azt emeli ki, hogy „a felnőttek a gyermekek védelmében együttes és egymásra át nem hárítható módon viselnek felelősséget”. Mivel a médiahasználat először és javarészt otthon zajlik, ez a feladat és felelősség elsősorban a szülőkre hárul.

Lépéselőnyben a médiageneráció

Dr. Vajda Zsuzsanna (ME Neveléstudományi Tanszék):
Az óvodások internethasználata is jelentősen növekszik, a kisgyermekek új fogyasztói réteget képeznek. Hazugság, hogy behozhatatlan hátrányba kerül, aki nem kezdi korán; akik ezt terjesztik, azok is felnőttként tanulták meg az elektronikus média használatát. A gyerek fokozatosan tanulja, mit és hogyan közvetítenek a valóságról a saját érzékszervei. Éppen ezt a folyamatot akadályozza meg, ha a technológia az érzékelés és a valóság közé ékelődik. Akik túl hamar szoknak rá az egér használatára, azoknál ez a redukált mozgatás nem hagy beérni bizonyos mozgatópályákat, s később problémák adódhatnak a ceruza kifinomultabb kezelésénél.

Dr. Pólya Tamás (EKF Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék):
A számítógépes játékok eladási listáin vezetnek az erőszakos, harcos játékok. Az erőszak realisztikus ábrázolása fontos küszöb volt, de nem jelentette a trend végét, a videójátékokban a filmes eszközöket használva
a felfokozott látvány érdekében megjelent a hiperrealisztikus erőszak. Az eredmény a halálkomoly, végletes szadizmus, vagy éppen a vidámkodó szadizmus, amikor a vizuális humor keretében kegyetlenkedhet a játékos. Szokás ellenérvként felhozni, hogy a játékokban nem igazi öldöklés történik, csakhogy ezek képi világa óhatatlanul beépül az álmokba és egy fejlődő ember lelkébe.

Traichel, Achim (internetnyomozó, Németország):
Az illegális file-megosztó hálózatok és a gyermekpornográfia ellen indított virtuális internetes őrjáratunk évről évre megduplázza a felderített esetek számát. Három-öt gyerek az, aki bele is hal ebbe évente, de 2008-ban több mint tízezer büntetőeljárás indult (Magyarországon csupán hetven ilyen nyomozás zajlik). A file-megosztás az internet összforgalmának már felét teszi ki, s e decentrális hálózatok tartalma 95 százalékban illegális. Próbaképpen egy file-keresésünkre két hét alatt több mint 17 millió felhasználó PC-je jelzett, hogy hajlandó megosztani a tartalmat. Ez 17 millió potenciális bűnelkövetőt jelent. Fontos, hogy Magyarországon is alakuljon ilyen felderítőegység, hogy a sötét területre fényt vigyünk.

Dr. Pék Győző (DE BTK, Pszichológiai Intézet):
Az internet erősebb függőséget alakíthat ki, mint például a dohányzás. A túlzásba vitt internetezés a serdülők személyiségfejlődésére negatívan hat, személyiségük szétdarabolódik, az arcnélküliségben álarcok alakulnak ki, bizonyos paranoid zavarok pedig felerősödhetnek. Az interneten szocializálódott fiatalok öntudatosabbak, ám bizonytalanabbak a társas kapcsolatokban, és kitettebbek a túlzott kötődésnek, függőségnek. Egyes felmérések szerint minden negyedik fiatal internetfüggő, ennek ellenére még mindig a személyes találkozás nyújt nekik nagyobb élményt.

Sas István (igazgató, Kommunikációs Akadémia):
Az új nemzedék életét meghatározza a virtuális valóság és a hálózati logika. Másképpen fogják fel a dolgokat, másképpen tanulnak, másképpen kommunikálnak, s végeredményben másképpen szocializálódnak: a folyamatos és több csatornán érkező információáradatból szűrik ki az aktuálisan fontos elemeket, figyelmük megosztott, logikai gondolkodásuk terén kimagasló az összekapcsoltság, az intenzitás és az interaktivitás. Az agyuk másképpen működik, mint elődeiké.

Tari Annamária (pszichoterapeuta):
Az elmúlt idők emólázát egy újabb – a filmipar által generált – sötét stílus követi: a vámpírok; és polgárpukkasztásnak a piercing helyett megjelent a beültethető vámpírfog. A trendek esetén zajló önazonosulás nem mindegy, kivel történik: az új trend esetében egy sátánikus figurával. A vámpírstílus jegyében a nemek határai is mindinkább elmosódnak külső megjelenésben. Ilyen fiatalokkal találkozni ma a pszichiátriai rendelőkben
– és a szüleikkel, akik ezzel nem tudnak mit kezdeni.

Dr. Aczél Petra (PPKE BTK, Kommunikáció Intézet):
A képek, amelyekkel ezek a fiatalok a kibertérben találkoznak, mélység nélküliek: valójában semmit nem láttatnak, de mindent megmutatnak a felszínen. Az új média gyermekei, az on-lények, maguk is túlinformálják környezetüket a velük kapcsolatos dolgokról. Nem tudnak mit kezdeni a túl sok információval, mégis erős a késztetés, hogy többel találkozzanak.

Dr. Majtényi László (elnök, ORTT):
Törvénnyel nem lehet senkit kötelezni, ellenőrizni sem lehet a magánlakásokat. Legfelsőbb hatóság a szülő
és a nagyszülő abban a kérdésben: bekerül-e a gyerekszobába a tévé, vagy sem. Hazai adatok ismeretében túl sok a tévé a szobákban, vagy szülői ellenőrzés nélkül használják a készülékeket.

Dr. Kósa Éva (pszichológus, PPKE):
A felnőtt lakosság többsége a fiatalokra nézve a médiát inkább károsnak ítéli, mondván, hogy a gyerekek túl sok káros tartalommal találkoznak, és egyébként is túl sok időt töltenek el a képernyő előtt. Ennek ellenére a tiltás vagy szabályozás gyakorlatával alig a szülők ötöde él.

Kővári Péter (főszerkesztő, Duna Televízió):
A gátlástalan, haszonelvű gyakorlattal szemben érvényesülnie kell az erkölcsi felelősségnek. Az is jó, az is kell, ami nem felold, kikapcsol bennünket, hanem éppen bekapcsol. A kor kihívása, hogy az egyetemes kultúra és a hagyományok ne múljanak el nyomtalanul.

Olvasson tovább: