Kereső toggle

A jég hátán is

Ásó, kapa, fejsze a túlélésért

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Hamarosan mindannyian farmerek lesztek, és nekem is érdemes ezt tennem.” Az idézet Jim Rogers milliárdos befektetőtől és piacgazdasági elemzőtől származik, aki szerint az elkövetkező húsz év legígéretesebb ágazata a mezőgazdaság lesz, az eddig több évtizeden át „regnáló” pénzügyi szektor helyett. Ezt látszik alátámasztani az is, hogy a világ több részén valóságos termőföld-felvásárlási láz tört ki (lásd keretes cikkünk), valamint az is, hogy sok helyen akár egyéni szintre lebontva is – „segíts magadon” jelszóval – az önellátó gazdálkodás éli újra reneszánszát.

Oroszország néhány távolabbi régiójában igen kreatívan láttak hozzá a válságkezeléshez: míg a volgográdi körzetben a régi mesterségekre taníttatják a munkanélkülieket, addig több helyen a háztáji gazdálkodást támogatják. Tatársztánban például lehet állami hitelt kapni – tehén vagy baromfi formájában. A polgár „felvesz” egy háromhetes kislibát, melynek ára 250 rubel, és egy nyár leforgása alatt felneveli: az immár 10 kilós liba pedig már 1500 rubelt ér. Fizetni fél év múlva kell, és csak a kisliba árát.
A módszer igen népszerű, 15 ezer állat talált így gazdára. A sikeres kezdeteken felbuzdult önkormányzat azóta áttért a tehenekre, melyek ugyan drágábbak, 25 ezer rubelbe kerülnek, árukat viszont tej formájában lehet törleszteni a helyi feldolgozóüzemben.
Van, ahol még ezt a kezdeti költséget is megspórolják egy egyszerű felhívással: „irány az erdő”. A szverdlovszki kormányzó konkrét példával is buzdítani tud: „Van nálunk egy vállalkozó, aki 180 tonna gombát gyűjtött be, feldolgozta és külföldön eladta. Ezt bárki megteheti, a család élelmezése meg van oldva, sőt még keresni is lehet vele.” Tény, hogy arrafelé van erdő bőven. De hogy a felhívásnak legyen némi nyomatéka is, a kormányzó úgy döntött, megvonja a munkanélküli-támogatást. „Új szabályt vezetünk be: ha jön valaki segélyért, ajánlunk neki munkát; ha nem felel meg, ajánlunk másikat; ha arra sem megy el, kikerül a munkanélküli-nyilvántartásból, és nem kap egy fillért sem.”
A kemerovói körzet vezetője azzal a felhívással fordult a lakossághoz, hogy aki megteheti, ebben az évben ültessen krumplit: ha más nem is, de legalább az élelem így megvan. Emellett nagyon olcsón biztosítaná a haszonnövények vető-magját – ezekből már be is tartalékolt 300 tonnányit. A sokgyermekes családoknak nyulakat és teheneket ígért támogatásul, egy feltétellel: nem lehetnek alkoholisták a szülők. ő maga is kész egyébként lapátot ragadni, hogy személyes példával illusztrálja a sajátos „krumplikampányt”.
Mindez azonban nem valamiféle orosz kuriózum. Jim Rogers szervezete 75 ezer aláírással megtámogatott online felhívással fordult Obama elnökhöz, hogy térjen vissza a gyökerekhez (szó szerint), és létesítsen veteményeskertet a Fehér Házban, példát mutatva ezzel, hogy lehet ellátni magunkat a nehéz időkben. Ez amúgy is összhangban lenne az amerikai elnök egészséges táplálkozásról hangoztatott nézeteivel, valamint kampánybeszédeivel, melyekben a fiatalokat arra buzdította, támogassák a helyi mező-gazdaságot.
Az ötlet egyébként nem teljesen új: 1943-ban, a második világháború kellős közepén az akkori elnök, Roosewelt felesége személyesen konyhakertet nevelt, így mutatva példát az egész országnak, hogyan lehet valamelyest függetleníteni magunkat a külső körülményektől. Az akkori „Győzelem kertje” analógiájára most is lehetne amolyan „Recesszió kertje” a Fehér Házban, véli Rogers.
Az idén többszörösére emelkedett az amatőr kertművelők száma, annyira, hogy némely agrárcég már teljesen kifogyott az alapzöldségek – úgymint hagyma, paradicsom és paprika – vetőmagkészletéből. 2009-ben mintegy 19 százalékkal nő azok száma, akik az ún. „recessziós veteményesek” létesítésével igyekeznek odahaza megtermelni a családjuk zöldségszükségletét, míg a Harrie Seeds nevezetű, kimondottan kertészek számára szakosodott internetes oldalt rekordszámban, napi 40 ezren látogatják.

ORSZÁGRÉSZEKET VÁSÁROLNAK FEL AZ ÚJ GYARMATOSÍTÓK

Ahogy emelkednek az élelmiszerárak, úgy éleződik ki egyre jobban az (olcsón kapható) termőföldek megszerzésére irányuló harc. A legnagyobb lendülettel akkor tört ki a „földláz”, amikor a gabona jelentősen megdrágult, és Indiától Hawaiig éhséglázadások törtek ki.
A jelenséget – Afrikában legalábbis – új gyarmatosításnak nevezik, tekintve, hogy a földre éhes országok figyelme elsősorban a legszegényebb kontinens olcsó területeire összpontosul. A legnagyobb felvásárlók Szaúd-Arábia, Líbia, Egyiptom, Kína, India és Dél-Korea.
A szaúdi sejkek már több mint 100 millió dollárt költöttek etiópiai és szudáni farmok vásárlására, ahol majd búzát és árpát termesztenek, míg a rizsföldjeik Indonéziában és Thaiföldön lesznek. Eközben Pakisztánban folynak a tárgyalások 400 ezer hektárnyi föld megvásárlásáról – és azok védelméről mintegy 100 ezer főnyi magánhadsereg segítségével.
A szaúdi kormány (a többi arab országgal együtt) erőteljesen propagálja a külföldön történő agrártevékenységet, a hazai sivatagos terepen ez ugyanis egyre drágább a fogyó vízkészletek miatt.
Kína főleg Algéria és Zimbabwe területén birtokol termőföldeket, már az idén közel egymillió kínai vendégmunkás termeszti majd a rizst külföldön.
Uganda 800 ezer hektárnyi területet adott el Egyiptomnak, Kenya és Tanzánia viszont inkább bérbe adja földjeit.
A legnagyobb visszhangja a dél-koreai Daewoo földszerzési kísérletének volt: az óriáscég Madagaszkár területének tekintélyes részét, mintegy 500 ezer hektárt készült kibérelni 99 évre, ám az ügylet össznépi tiltakozás miatt megbukott – az ottani államfővel együtt.

Olvasson tovább: