Kereső toggle

Radikalizmus és Kádár-nosztalgia

Mi taszítja az ifjúságot a szélsőségek irányába?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Perspektívátlanság és magukra hagyottság jellemzi a mai fiatalokat. A felnőtt társadalom eltávolodott tőlük, és nem is törekszik a velük való kommunikációra – mondja az Ifjúság 2008 című kutatás vezetője. A bizonytalanság mind fogékonyabbá teszi az ifjakat a politikai radikalizmusra: ennek megfelelően a 15–29 évesek egyhetede úgy gondolja, bizonyos körülmények között jobb a diktatúra, mint a demokrácia, harmaduk szerint pedig mindegy, hogy diktatúra van-e, vagy demokrácia. A 18–20 évesek körében már tavaly ősszel 12 százalékos volt a Jobbik támogatottsága.

„Hát mert nem értenek meg minket. Tényleg, hogy ha nem tudom, 20 évvel idősebbek, vagy többel, és teljesen máshogy nőttek fel, így úgyse fognak megérteni, mi meg őket nem értjük meg." (tanárokat jellemző egyetemista)

A 15-29 éves fiatalok a munkanélküliségtől és a létbizonytalanságtól tartanak a legjobban - derül ki az Ifjúság 2008 című vizsgálat most publikált gyorsjelentéséből. Ugyanezt a kutatást végezték el 2000-ben és 2004-ben is, s az összehasonlításból kiderül: 2004-ben, a Medgyessy-kormány száznapos programjai utáni kedvezőbb szociális helyzetben a fiatalok az anyagi problémák mellett olyan emberközelibb témák felé fordultak, mint a család, az emberi kapcsolatok, a kreativitás vagy a terjedő drogprobléma kezelése. A rosszabb gazdasági viszonyok között, így 2000-ben, illetve 2008-ban, a fiatalokat és az egész társadalmat, sőt egész Európát is a várható egzisztenciális gondok aggasztják a legjobban. 2004-ben a magyar fiatalok 30 százaléka, 2008-ban már 48 százalékuk mondta azt, hogy a jövőben romlani fog az emberek életszínvonala. A saját helyzetüket illetően 20 százalékról 40 százalékra nőtt a pesszimisták aránya.

Egy lépcsőt felfelé?

„Több kommunikációs készségfejlesztés kellene. Azt kéne megtanítani, hogy hogy tudnám magamat úgy eladni, hogy tényleg összejöjjön egy állás. Adott esetben lehetne egy olyan órád, hogy »öcsém, így kell kinéznie egy önéletrajznak«."

A munkanélküliség réme annál is aggasztóbb, mivel a kutatásból egyértelműen kiderült: sem az iskolaválasztásra, sem a pályaválasztásra nem készíti fel senki a fiatalokat, mint ahogy arra sem, hogy miként kezeljenek olyan krízishelyzeteket, mint a munkanélküliség. Mi több, a kutatók azt tapasztalták, hogy ha valakinek van is stratégiája a pályaválasztásra, az többnyire téves információkon alapul. Mindeközben általános a bizonytalanság, hiszen - nemhogy a szakmunkások - még a diplomások sem tudják felmérni, hogy képzettségük mennyire lesz pár év múlva eladható a munkaerőpiacon.

A kutatás szerint végérvényesen kitolódott az ifjúsági szakasz a fiatalok életében, amit jól mutat, hogy látványosan növekszik az iskolai képzésben részt vevő huszonévesek száma: a 20-24 évesek körében 40 százalékra, a 25-29 évesek körében 13 százalékra nőtt a tanulók aránya. A meghosszabbodott tanulóévek miatt mind a családalapítás, mind a szülői házból való elköltözés időpontja kitolódik a húszas évek végére. A legfeljebb középfokú végzettségű fiataloknál is 20 éves kortól indul a családalapítás. A tanulás és a munka mindinkább egyidejű tevékenységekként jelennek meg, akár élethossziglan is. Fő - nem feltétlenül egyetlen - elfoglaltságként a fiatalok 45 százaléka tanul, 39 százalékuk pedig dolgozik. 7 százalék munkanélküli, 9 százalékuk inaktív.

Azt, hogy egy fiatal mennyire pesszimista a jövőjét illetően, alapvetően az iskolai végzettsége határozza meg. Nem véletlenül. A kutatók utalnak arra, hogy a továbbtanulás önmagában nem feltétlenül jelent jobb egzisztenciát, ám a képzetlenség egyértelműen a tartós munkanélküliséghez vezet. A fiatalok életesélyeit ma alapvetően meghatározza apjuk iskolázottsága: a legfeljebb 8 általánost végzett apák gyermekeinek esélyük sincs az egyetemi továbbtanulásra, főiskolára is alig kerül be 4 százalékuk. Ez a réteg a kilencvenes években kirobbant felsőoktatási expanzió ellenére gyakorlatilag kirekesztődött a felsőoktatásból. Az expanzió egyértelmű haszonélvezői a felsőbb társadalmi rétegekből érkező fiatalok lettek - hívják fel a figyelmet a kutatók.

A generációk közti mobilitás igen csekély. A legfeljebb 8 általánost végzett apák gyermekeinek egyharmada maga is képzetlen marad, a többiek legfeljebb egy lépcsőt ugranak feljebb: nagy részük szakiskolát, ritkán gimnáziumot végez.

A fiatalokra általában is az „egylépcsős mobilitás" a jellemző: míg az apák nemzedékében a leggyakoribbnak számított a szakmunkás végzettség, addig a gyermekeik körében az érettségi a legtipikusabb. A legnagyobb arányú felfelé mobilitás a középfokú végzettségű apák gyermekeinél figyelhető meg, ami az érettségi vagy a diploma megszerzését jelenti. A legnagyobb arányban diplomássá mindmáig a legszűkebb réteget képező diplomás apák gyermekei válnak. Sőt, minél alacsonyabban képzett egy fiatal, annál kevésbé tervez további tanulást. Ha figyelembe vesszük azt a jelenséget, amire a szakemberek is utalnak, miszerint az „oktatási szintek inflálódnak", úgy elmondható: az egylépcsős mobilitás a mai viszonyok között stagnálást jelent, míg az apa végzettségének megismétlése a lecsúszással lehet egyenértékű.

Az apa végzettségének hatására ráerősít a lakóhely településtípusa.  Ma az a kevés fiatal érvényesül, akinek kiterjedt családi menedzsment áll a háta mögött, kapcsolati, kulturális és anyagi tőkével felfegyverkezve. Az iskola elmélyíti a társadalmi különbségeket, a közoktatási intézmények az elit igényei szerint tagozódnak. Mindez súlyosbítva a félresikerült bolognai rendszerrel az oktatásügy válságát jelzi. Szociológusok szerint a Bokros-csomag - főként a tehetősektől megvont családi pótlék révén - oda vezetett, hogy '95 után mindinkább az aluliskolázott, rossz érdekérvényesítő rétegek gyermekvállalása vált jellemzővé. A Magyar Bálint-féle oktatási reformok ezt a zömében hátrányos helyzetű gyereksereget igyekeznek átsegíteni az iskolarendszeren. Így felnő egy elődeinél tudatlanabb, bizonytalanabb értékrendű, partvonalra szorított nemzedék, amelynek kimutathatóan növekszik a radikalizmus iránti fogékonysága.

Magányélet

Közérzetét, jövőbeni kilátásait, egészségi állapotát egyaránt a legjobbnak ítéli meg egy városi, iskolázott fiatal. Ugyanakkor ismét világossá vált, hogy minél magasabban kvalifikált valaki, annál nagyobb az esélye arra, hogy egyedülálló marad. Minél alacsonyabb a szülők iskolázottsága, annál valószínűbb, hogy a gyerek hamar kikerül a családból, és élettársi vagy házastársi kapcsolata lesz. Magyarul az alacsony társadalmi státusz sokkal könnyebben termelődik újra. A huszonévesek felének ma semmilyen partnerkapcsolata nincs, a 25-29 éves nőknek mindössze 35 százaléka él házasságban, ez 2000-ben 55 százalék volt.

Egészen a kilencvenes évek elejéig általános volt, hogy 30 éves korig bezárólag a tanulást követte a munkába állás, majd hamarosan a házasságkötés és a gyermekvállalás. Ma a 15-29 éves korosztály 71 százaléka nőtlen vagy hajadon, 13 százalékuk házas, 13 százalékuk élettárssal él, 3 százalékuk elvált. 2000 óta majdnem felére csökkent a házasok aránya, és ezt a házasságon kívüli együttélési formák növekedése nem  ellensúlyozza. Már csak azért sem, mert az élettársi kapcsolatok jellegüknél fogva sokkal bomlékonyabbak, és ritkább gyermekvállalás  jellemzi őket, mint a házasságokat.

A házasságkötések ma leginkább a gyermekvállalás okán jönnek létre, ugyanakkor a gyermekáldást egyre kevesebb fiatal köti házassághoz: 2007-ben az érintett huszonévesek 44 százaléka házasságon kívül vállalt gyereket. A 15-29 évesek 16 százalékának van gyermeke - főként az alacsonyabb iskolai végzettségűeknek -, és a többiek többsége szeretne gyermeket a jövőben. 13 százalék azoknak az aránya, akiknek nincs, és nem is akarnak gyermeket.

A nemi élet kezdete továbbra is átlag 17 éves korra tehető, a 15-19 évesek 57 százalékának volt már ilyen irányú tapasztalata. A szexuális életet nem élők között a legnagyobb arányban azok vannak, akik még tanulnak.

A fiatalok a körülményeiket illetően leginkább a baráti és partnerkapcsolataikkal elégedettek.

A szabadidőtöltés elsődleges helyszíne máig az otthon, de közel 60 százalék a barátaival is gyakran találkozik. A kedvenc időtöltés a filmnézés, számítógépezés. Minél fiatalabb valaki, és minél magasabb iskolázottságú szülőkkel rendelkezik, annál jellemzőbb, hogy vannak barátai. A huszonéves, főként a vidéki fiatalok magányossága és tévénézős, bezárt életmódja tovább erősödött. Az is igaz, hogy a korral előrehaladva a baráti kapcsolat szerepét átveszi a tartós párkapcsolat. A számítógép és internethasználat nagyarányú elterjedtsége (85 százalék) miatt a tévézés helyébe az internetezés kezd lépni, főként a 15-19 éveseknél: körükben a napi 4 óra tévézés kerek 3 órára csökkent. A baráti, sőt partneri kapcsolatokban is növekvő teret nyer az interneten keresztüli kommunikáció. Kávéházba, sörözőbe a fiatalok 2-3 havonta mennek, a többség kulturális programokra nem nagyon jár. A kutatók szerint szinte eltűnt a társas cselekvés iránti vágy a fiatalok kulturális életéből. Ennek egyik fő oka anyagi: a KSH adatai szerint ma 850 ezer fiatal él a létminimum alatt.

Politikaellenesség

„A fiatalok romló közérzete nem pusztán a felnőttek hangulatának vagy a gazdasági válság hatásának a leképeződése, ennél összetettebb dologról van szó - mondja Bauer Béla kutatásvezető, aki szerint a tavaly őszi vizsgálat még nem is tükrözte igazán a gazdasági válság hatását. - Az ifjúság soha nem látott távolságra került az idősebb korosztályoktól, akik nem értik a kommunikációját, de nem is szorgalmazzák azt. A mai középgeneráció, a politikai elitet is beleértve, nem vesz tudomást a fiatalokról, nem törődik velük, csak a saját érdekeit helyezi folytonosan előtérbe, akár az ifjak rovására is. Így nem csoda, ha az elbizonytalanodott fiatalok teljesen elfordulnak a politikától, vagy pedig felettébb hajlanak a problémákat leegyszerűsítő, radikális politikai irányzatok elfogadására, aminek a jövőben beláthatatlan következményei lesznek." A kutató szerint jelzésértékű, hogy az ifjúsági irodák a megyei jogú váro-sokban működnek a leghatékonyabban, ami a Fidesz tudatosabb ifjúságpolitikájára utal. Az is elgondolkodtató, hogy ellentétben a radikális politikai irányzatokkal, a hagyományos demokratikus értékrend mennyire nem képes érvényesülni az internet világában.

A fiatalok társadalmi közérzete jelentősen romlott az elmúlt években: a visszatekintő értékeléseik többnyire egyre negatívabbak. Míg 2004-ben a 15-29 évesek nem egészen egyharmada látta inkább negatívan a rendszerváltozás óta eltelt időszakot saját vagy családja szempontjából, addig 2008-ban már a fiatalok kétharmada vélekedett hasonlóan. A magyar fiatalok alig fele véli úgy, hogy a mai rendszer jobb az előzőnél. A megélhetéssel, létbiztonsággal kapcsolatos kérdések esetében egyértelmű a Kádár-korszak elsőbbsége, míg a fiatalok élethelyzetével kapcsolatos kérdések (szórakozás, felsőoktatás) esetében inkább a mostani rendszerrel szimpatizálnak a 15-29 évesek.

A kutatókat is meglepte, hogy a 15-29 évesek egyhetede szerint bizonyos körülmények között egy diktatúra jobb, mint a demokrácia, további közel egyharmaduk számára pedig gyakorlatilag lényegtelen, hogy  demokratikus vagy diktatorikus körülmények között él-e. A rendszerszkeptikus válasz az életkorral előrehaladva erősödik, különösen az iskolázatlanabb, kistelepülésen élőkre jellemző, tanultabb körökben pedig egyenlő mértéket ölt a demokrácia-pártolókkal. Ha hozzávesszük a 14 százaléknyi tanácstalant, akkor elmondható, hogy legfeljebb a fiatalok fele szerint  jobb a demokrácia a diktatúránál. Tény, hogy a válaszadók koruknál fogva nem rendelkezhetnek összehasonlítási alappal, míg a mai demokráciáról meglehetősen rossz tapasztalatokkal bírnak.

A politikához való viszonyulás erősen az iskolázottság függvénye. A megkérdezettek 60 százalékát nem érdekli a politika. A fiatalok körében továbbra is az átlagosnál erősebb a jobboldali ideológiai beállítottság: politikai értelemben konzervatívok, életvitelüket tekintve liberális felfogásúak. A biztos szavazónak számító egyharmad körében 70 százalékos népszerűségnek örvend a Fidesz, 16 százalékosnak az MSZP, és 5 százalékon áll a Jobbik. Intő jel, hogy korcsoportonkénti bontásban vizsgálva kiderül: a 18-20 évesek körében a Jobbik tavaly ősszel már 12 százalékon állt.

Olvasson tovább: