Kereső toggle

Ha lefagy az agy

Multitasking: a hatékony munka átka

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Pszichológusok drámai hangon hívják fel a figyelmet arra, hogy a multifunkcionális munkavégzés során, amikor az illető telefonál, e-mailezik, faxol, SMS-ezik egyfolytában, minden egyes kizökkenés után újabb negyedóra szükséges a munkában való ismételt elmélyedéshez, s ahogy haladunk előre a munkafolyamatban, az elkövetett hibák száma meredeken nő. Ez ugyanúgy érvényes a mai 50 évesekre, mint a 16 évesekre.

„Gyártom a kimutatásokat, miközben kétpercenként szól a telefon, vagy faxokra kell válaszolni egész nap, s amikor visszamélyednék a számok világába, jön fél tucat sms, majd megérkezik a pizzafutár, és egy rakás e-mailt is el kell küldeni az ügyfeleknek, miközben a munka határidejét nem lehet kitolni. Mindennek következtében bárhogyan is igyekszem, a munkaidőm a napi 8 óra helyett mindig 12-re nő, és menetrendszerűen elfelejtek nagyon fontos feladatokat, mert a naptárt sincs időm megnézni, ahova az emlékeztetőket felírom" - tart élménybeszámolót a 34 éves könyvelő, Balázs.

A multitasking a számítástechnika világából kölcsönvett kifejezés, ami egyidejűleg több feladat elvégzését jelenti. Elsősorban a számítógéphez kötött munkavégzés kapcsán ismert a jelenség, mikor egyszerre több oldal van megnyitva a gépen, s a felhasználó például zenehallgatás közben e-maileket ír, Excel-táblázatokat gyárt, információkra vadászik az interneten, miközben SMS-ekre válaszol. A kutatások szerint ez a sokrétű tevékenység egyértelműen a koncentráció és a hatékonyság rovására megy, a megosztott figyelem az idő előrehaladtával a munkafeladatban elkövetett hibák megsokszorozódásához vezet.

Amerikai pszichológusok a kilencvenes évek óta vizsgálják a multitasking jelenséget és annak korlátait az emberi munkavégzésben. Kimutatták, hogy az emberi agy nem tud egyidejűleg több feladatot eredményesen elvégezni, mert egyszerre csak egyetlen dologra képes koncentrálni.

Legfeljebb gyorsabban vált át egyik feladatról a másikra - akárcsak a számítógép, amelyről szintén tudható, hogy minden látszat ellenére a processzor egyszerre mindig csak egy feladatot végez, ám rendkívül nagy sebességgel vált át egyik funkcióról a másikra, a megfelelő prioritások alapján. A legfrissebb agykutatások azt támasztják alá, hogy agyunk homloklebenyében található egy olyan központ, amely akkor kapcsol be, ha egyszerre több dologra kell koncentrálnunk: ez engedi több irányba eloszlani a figyelmünket, ami által mi szétszórtnak és figyelmetlennek érezzük magunkat. Ha viszont egyetlen dologra koncentrálunk, akkor ez a központ kikapcsol, és enged minket egy irányba összpontosítani.

Steven Berlin Johnson pszichológus szerint a multitasking legnagyobb hátulütője, hogy az emberi agy a bejövő információözön felszínén képes csak mozogni anélkül, hogy abban komolyabban elmélyedne, és minél nagyobb az ingerözön, annál gyorsabban kénytelen kiválasztani a számára fontos - vagy annak látszó - információt. Linda Stone egyenesen a „folyamatos szelektív figyelem" képességéről beszél az információfeldolgozás kapcsán: a multitasking egy kifejlett szelekciós képességet jelent a minket elárasztó információözönben. Az agy a rázúduló ingereket szelektálja, de minél több az információ, annál gyorsabb és felszínesebb a döntés, egyre inkább nélkülözi az átgondoltságot. A túl sok inger végül akadályozza a teljesítményt, a feladat hatékony elvégzését: a gép lefagy, az ember nem halad - figyelmeztetnek a szakemberek.

Az internet korában a média különösen ingergazdag világ, rengeteg területet ölel fel. Az információk özönében rengeteg választási lehetőség adódik, ám mi továbbra is egy dologra vagyunk kénytelenek redukálni a figyelmünket, s a választás ilyen káoszban egyre nehezebbé válik - érvényes ez ma már az emberi kapcsolatokra éppúgy, mint a hírek közti eligazodásra. Barry Schwartz pszichológus szerint végső soron az ingergazdag környezet és a gyors választási kényszer a privát emberi szférában is teret hódít, és romba dönti azt. Ráadásul a folyamatos információdömpinghez élemedett korú felnőttként is hozzá lehet szokni, mi több, függővé is lehet válni, külön pszichológiai szakág foglalkozik azzal, hogy ma egyre kevesebben bírják a világtól való elszigeteltséget.

Digitalizált nemzedék

„Egyetlen feladattal foglalkozni rém unalmas" - mondják azok az amerikai tinédzserek, akiket egy 2006-os kutatásban szólaltattak meg. A 12-14 éves fiúknak a fele, a lányok kétharmada bevallása szerint több médiumot használ egyszerre, sokszor leckeírás közben. Sőt, a 18-20 éves hölgyek között ez az arány már háromnegyed, ami jól alátámasztja azt a korábbi tapasztalatot is, miszerint a nők sokkal inkább képesek a többfunkciós működésre, mint a férfiak, akik egyszerre egy dologban szeretnek elmélyedni. Ennek oka nem annyira az agyműködésben keresendő, mint inkább a társadalmi szereposztásban, legalábbis egyes pszichológusok szerint. A jelenlegi kutatások szerint ugyanakkor mindkét nem képes elsajátítani a multitasking képességét, ami egy ponton túl mindkét félnél a teljesítmény rovására megy.

Egyre többen vizsgálják - legalábbis külföldön - a fiatal, a kilencvenes években született Z-generációt, amely már a digitális térben nőtt fel. Tény, hogy náluk sokkal előrehaladottabb a multitasking képessége: gyorsabban szelektálnak ugyan, jobban kezelik az ingerdömpinget, ám az eddigi kutatások azt mutatják, hogy nem hatékonyabbak a feladatok megoldásában, mint az idősebbek.

Lapunk által megkérdezett gyógypedagógusok szerint általános tapasztalat, hogy az elmúlt tíz évben az iskolások körében meredeken megnőtt a figyelemzavarral, szövegértéssel küszködő gyermekek száma. Ebben a számítógépes kultúra térhódítása éppúgy szerepet játszik, mint a közoktatási rendszer meglévő hiányosságai. A fiatal agy kétségtelenül jobban adaptálódik a számos csatornán áradó ingerözönhöz, de felettébb kétséges, hogy a mai viszonyok között megtanul-e annyira elmélyülni egy feladatban, hogy megfelelően megoldja azt. „Különösen, ha még egy komolyabb könyvön sem képes átrágni magát" - jegyzi meg az egyik fejlesztőpedagógus. Az idősebbek agya is alkalmazkodik a megváltozott környezeti ingerekhez, ám hagyományos neveltetésük folytán eredményesebbek lehetnek a feladatvégzésben.

Magyar multitasking

„A figyelemkoncentráció képessége nem egyforma, személyenként is változik a terhelhetőség mértéke, optimális határokat tehát nem lehet általánosságban megszabni" - mondta el érdeklődésünkre Dr. Kun Ágota munkapszichológus. Hozzátette: ma valóban minden eddiginél jobban szükség van arra, hogy a sok mellékes tevékenység mellett a lényeges feladatokra tudjunk koncentrálni, de az erre való képesség kialakulása rendkívül sok tényezőtől, így a személyes és környezeti adottságoktól is függ, az ingerküszöbünk tehát nem egységes. Az kétségtelen, hogy a figyelemnek és a munkaköröknek a megsokszorozódása fokozott stresszhelyzetet idéz elő. A szakember nem tud arról, hogy a multitasking problémája Magyarországon előtérbe került volna, s ennek legfőbb okát abban látja, hogy nálunk nem az információs technológia nyújtotta ingerözön hátráltatja legjobban a munkavégzést. „Mi még ott tartunk, hogy sokkal inkább az emberek túlterheltsége, a munkakörök tisztázatlansága, tehát alapvető munkaszervezési hiányosságok azok, amelyek az embereknél tartós munkahelyi stresszt, s így a teljesítmény romlását, lelki és testi problémákat idézhetnek elő" - állapítja meg Dr. Kun Ágota.

„Egy nemzetközi cégnél dolgozom, ahol a minősítést osztályozó rendszerrel végzik: egyestől ötösig értékelik a havi munkánkat, s az évi átlagtól függ a jutalom és a következő évi havi fizetések nagysága - meséli a 40 éves András, aki banki alkalmazott. - Pontosan meg van határozva, hogy milyen kritériumok alapján osztályoznak. Hármas az, aki mindent határidőre megcsinál. Az ötös ritka, meg van szabva, hogy a dolgozók 1-2 százaléka kapja, így egymás között is harc van, elsősorban az előléptetések miatt. Régebben kötetlen munkaidővel és munkahelyválasztással is próbálták nálunk a teljesítményt növelni, de a magyarországi viszonyok között ez egyáltalán nem vált be, így visszatértek a szigorú korlátozásokhoz."

A multitasking magyarországi változata tehát egy erősen leterhelt állapotot jelent, amikor világos munkaköri leírások híján az embereknek egyszerre több, egymással nehezen összeegyeztethető funkciót kell ellátniuk. „A stressz legjellemzőbb oka ma az egyenetlen terhelés, a rövid határidők, miközben nincs megfelelő módon kommunikálva, hogy mit várnak el, és milyen értékelési kritériumok mentén. Így nincs számonkérhetőség, nincs megfelelő visszacsatolás, a munkavállaló számára átláthatatlanok és kontrollálhatatlanok a viszonyok" - sorolja a pszichológus. Az értékelési kritériumok ideális esetben az egyéni kompetenciákhoz vannak igazítva: mindig az egyénre szabott fejlődési lehetőséget érdemes kiaknázni, hogy optimalizálni lehessen a teherbírást. A hosszú távú hatékonyság szempontjából az egyéni és vállalati érdekek összehangolása lenne célszerű. A humán erőforrás egy olyan érték, amelybe invesztálni kell ahhoz, hogy hatékony munkát végezhessen és egészséges maradjon. Ez a „munkát az emberhez, embert a munkához illesztés" elve, de hazai cégek kérdőíves vizsgálatai szerint, főleg a mai válság-időszakban érezhetően nem ez a legfontosabb szempont - ismeri el a szakember.

Lipcsei András, a Pendl&Piswanger tanácsadó cég ügyvezető igazgatója szerint nem ennyire rossz a helyzet. „Lehet, hogy amit mondok, nem fogja át az egész magyar  gazdaságot, de az biztos, hogy százával vannak olyan jól szervezett nagyvállalatok, többnyire külföldi tulajdonban vagy vegyes tulajdonban, ahol az emberierőforrás-gazdálkodásra komolyan odafigyelnek. Ennek megfelelően világos munkaköri leírások készülnek, és rendszeres munkaköri értékelések működnek. Értékelő beszélgetések folynak a dolgozókkal, és ehhez megfelelő ösztönző rendszerek vagy karrierpályák vannak hozzákötve. Tehát léteznek működő hr-rendszerek, más kérdés, hogy természetesen mindegyiket folyamatosan fejleszteni, korrigálni, vagyis a változásokhoz igazítani kell. E nélkül tisztességes, eredményesen működő céget nem nagyon lehet hosszú távon a piacon tartani: ha megnézi a magyarországi sikeresen működő, nyereséges vállalatokat, akkor a többségnél megtalálhatók ezek a rendszerek. Ezek az alapstruktúrák az elmúlt húsz évben rengeteget fejlődtek, bár kétségtelen, hogy ez egy hosszú folyamat kezdete" - teszi hozzá a szakértő. Lipcsei András úgy látja, hogy a mostani válságidőszakban még inkább felértékelődik a humánmenedzsment szerepe és a szakértelem értéke, a jól működő cégek megfontolt intézkedéseket hoznak azért, hogy úgy álljanak át „csökkentett üzemmódra", hogy bármikor visszaállhassanak a teljes kapacitásra, amikor újból megindul a fejlődés.

Olvasson tovább: