Kereső toggle

Az ember, aki mindent túlélt

Elsüllyedt a Titanickal, hőssé vált a világháborúkban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az évszázad túlélőjének hagyatékát árverezték a múlt héten az egyik londoni aukciós házban. Charles Lightoller, a legendás Titanic másodtisztje számos hajótörést, katasztrófát túlélt, nyugdíjas korában pedig saját hajóján elhajózott Dunkerque-be, hogy részt vegyen a szövetséges katonák evakuálásában.

Az 1874-ben született Lightollernek lételeme volt a hajózás és a túlélés - számos olyan kalandban volt része, ahol csak hajszálon múlt az életben maradása. Tizenhárom éves korában szállt először hajóra, és már második útján vészhelyzetbe került. A hajó úgy megsérült, hogy annak ellenére kénytelenek voltak kikötni Rio de Janeiróban, hogy ott éppen forradalom dúlt és himlőjárvány pusztított.

A javítási munkálatokat követően Lightoller hajója újra kifutott a tengerre, de az Indiai-óceánon viharba kerültek, és St. Paul szigeténél hajótörést szenvedtek, aminek során a hajó kapitánya életét vesztette. Lightollert és a hét másik túlélőt a Coorong nevű hajó vette fel nyolc nappal később. Rövid idő múlva már Calcuttába tartott, amikor hajója ciklonba került, de ezt is sikeresen átvészelte. Már harmadtiszt volt, amikor a Knight of St. Michael nevű vitorláson meggyulladt a rakományként szállított szén: a tűz eloltásában, egyúttal a hajó megmentésében bizonyított rátermettségéért megkapta a másodtiszti fokozatot.

Háta mögött egy hajótöréssel, egy hajótűzzel és egy ciklonnal, 1895-ben, mindössze huszonegy évesen megkapta az elsőtiszti rangot. Ekkor az Afrikai Royal Mail Service-hez szegődött, ahol három évvel később majdnem meghalt maláriában. Jó szerencséje azonban ezúttal sem hagyta cserben.

Átmenetileg búcsút mondva a tengernek, 1898-ban elindult a legendás Klondike-hoz aranyat keresni. Egy év kihagyás után visszatért a tengerre, ahol mindig is elemében érezte magát, és 1900-ban szegődött a White Star Line nevű, a Titanicot is működtető társasághoz, ahol először a Majesticen, majd a Tengerek Királynőjének hívott 17 ezer tonnás hajón, az Oceanicon szolgált elsőtisztként. Ugyanebben a beosztásban dolgozott a Titanic kéthetes próbaútján, de egy utolsó pillanatban történt változtatás miatt Lightoller végül másodtiszt volt a hajó katasztrófájakor. Amikor kiderült, hogy a hajó süllyed, katasztrófahelyzetekben szerzett tapasztalatával Lightoller azonnal szervezni kezdte a mentést. Neki tulajdonítják a „nők és gyermekek először" szabály bevezetését. Lightoller egy felborult mentőcsónakba kapaszkodva menekült meg, a Carpathia még épp időben érkezett a segítségükre. Utolsó túlélőként és a legmagasabb rangú életben maradt tisztként szállt fel a Carpathiára.

A Titanic katasztrófája után Lightoller újra az Oceanic nevű gőzösön dolgozott elsőtisztként, majd amikor a háború kitörésekor a hajót felfegyverezték, a haditengerészet hadnagyaként szolgált tovább a majdnem 300 méter hosszú hajón, amely túlméretezett volt a parti őri feladatok ellátására. Ennek is köszönhető, hogy nem sokkal később zátonyra futott, így Lightoller ismét a két évvel korábbihoz hasonló helyzetben találta magát: mentőcsónakokba terelte az embereket, és irányította a mentést. 1915-ben immár kapitányként szolgált tovább a HMTB 117 nevű torpedórombolón, amellyel megtámadta a Zeppelin L31-et, amiért kitüntetést is kapott, és a Falcon torpedóromboló parancsnokává léptették elő. 1918. április 1-jén a Falcon összeütközött egy halászhajóval, így majdnem pontosan hat évvel a Titanic katasztrófája után Ligtholler ismét egy süllyedő hajón találta magát. Ezt követően a Garry nevű romboló parancsnoka lett, amely 1918. július 19-én elsüllyesztette az UB-110 német tengeralattjárót. A Garry olyannyira megsérült a csatában, hogy a kikötőig tartó mintegy 150 kilométert hátrafele haladva tette meg. Az akcióért Lightollert ismét kitüntették, így végül a haditengerészet kapitányaként szerelt le a hadseregtől.

Nem ez volt azonban Lightoller utolsó hőstette: a második világháború előtti nyáron a haditengerészet felkérésére a német partokat figyelte, ezúttal saját hajóján, amelyet tíz évvel korábban a haditengerészettől vásárolt meg. Alig egy évvel később végrehajtotta élete legnagyobb hőstettét: részt vett a dunkerque-i evakuálásban. 1940 májusában mintegy 400 ezer szövetséges katona ragadt Dunkerque kikötőjében, néhány kilométerre a német hadsereg tankjaitól. Az ezt követő tizenegy nap alatt - Churchill szavaival - csodába illő módon mintegy 338 ezer brit és francia katonát sikerült evakuálni. Lightollert május 31-én hajnali ötkor hívta fel a haditengerészet, hogy vigye hajóját, a Sundownert Ramsgate kikötőjébe, hogy az evakuálásban használni tudják. Az ekkor hatvanhat éves Lightoller úgy döntött, hogy ő maga viszi a hajót Dunkerque-be. A Luftwaffe folyamatos bombázása ellenére a Dunkerque-ből való elindulás után tizenkét órával a 21 személyesre tervezett Sundowner 139 katonával a fedélzetén sértetlenül tért vissza Ramsgate kikötőjébe. Egy anekdota szerint amikor az egyik katona megtudta, hogy a mentőhajó kapitánya a Titanic túlélője, le akart szállni a hajóról, de társai végül rábeszélték a maradásra.

Lightoller túlélte a világháborút, 1952-ben halt meg hetvenkét évesen. Hagyatékának egy része a múlt héten került kalapács alá egy londoni aukciós ház árverésén, amelyen szerepelt például egy vázlat a süllyedő Titanicról. A képet Lightoller egy túlélőtől kapta ajándékba. A rajz érdekessége, hogy a hajó kéményei sértetlenek rajta, noha ezek megrongálódtak a katasztrófa során.

Olvasson tovább: