Kereső toggle

Vér és könny

Bokros: a versenyellenes, élősdi elit a fejlődés akadálya

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Elhúzódó válság vagy államcsőd – Bokros Lajos szerint Magyarország előtt ez a két alternatíva áll. A Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán tartott előadására éppen kétszer annyian voltak kíváncsiak, mint ahányan elfértek az esemény helyszínéül választott teremben. Az MDF EP-listavezetője Churchill híres beszédéhez hasonlóan csak „vért és könnyeket” tudott ígérni hallgatóságának, mikor A reformok kritikus tömege című, az Élet és Irodalomban publikált tanulmányát ismertette a fiatal közgazdász hallgatókkal.

Bokros előtt pár nappal Gyurcsány Ferenc járt Pécs városában, rá azonban csak 50 ember volt kíváncsi az emiatt félig üresen „lötyögő" teremben. A jelenség érthető, hiszen miközben előbbi népszerűségének növekedését mind az internetes hírportálok szavazófórumai, mind pedig a közvélemény-kutatók felmérései jelezik, utóbbi jelenleg sereghajtó a kedvenc közéleti szereplők sorában. Bokros előadása egy manapság népszerű műfajhoz, a szembesítő show-hoz hasonlított leginkább, amelyben a két főszereplő a magyar állampolgár és a való világ volt.

Előadásának fő üzenete szerint Magyarország előtt két út áll: a válság elmélyülése vagy az államcsőd. Ha az állam fizetésképtelenné válik, vagyis fizetési kötelezettségeinek - úgy is mint munkaadó - nem tud eleget tenni, egy lefelé tartó spirál indul el. A tanárok, az orvosok, a közigazgatásban dolgozók, a rendfenntartó szervek munkatársai nem kapják meg a fizetésüket, a nyugdíjasok hiába várják a postást. Összeomlik az iskolarendszer, az egészségügy, a közigazgatási rendszer, az állam rendes működése, és az emberek számára egyéni túlélési stratégiák kerülnek előtérbe. Ha az állam nem fizet, akkor az állampolgárok is feljogosítva érzik magukat, hogy megtagadják az adó befizetését, és a hiány fedezésére kibocsátott állampapírokat sem veszi senki, hiszen nincs miből. Mindez a forint elértéktelenedéséhez vezethet, amely elérheti akár a 400-450 Ft/euró értéket is. És a devizában eladósodott lakosságnak már csak ez hiányzik. Mivel a vázolt rémálmot minden érintett szereplő el akarja kerülni, tudomásul kell venni - mondja Bokros -, hogy maradnak a fájdalmas és átfogó reformok, amíg aztán a lassacskán magához térő nyugati gazdaság „hátán" Magyarország is felkapaszkodhat korábbi állapotába.

„Végső következtetésként az fogalmazható meg, hogy mélyreható és átfogó szerkezeti reformok nélkül azért nem lehet tartós gazdasági növekedés Magyarországon, mert a hazai állami vállalatok és intézmények (hivatalok, kórházak, iskolák stb.), továbbá elsősorban, de nem kizárólag az itt dolgozó vezetők és alkalmazottak uralkodó magatartásmintái, értékrendje, hétköznapi kultúrája verseny- és minőségellenes, sokszor pazarló, élősdi és korrupt" - tárta fel kendőzetlen véleményét Bokros, majd rátért hazánk utóbbi években produkált gazdaságpolitikai melléfogásainak átfogó értékelésére. Szerinte Magyarország a rendszerváltás után - egészen 1998-ig - reformer szereplő volt térségünkben. Az ekkor beállt fordulat után, 2001 és 2006 között még tudott növekedést produkálni, de a második Gyurcsány-kormány óta erőteljes lejtmenetbe kerültünk. A jobboldali kormányzástól kezdődő időszakban hazánk túlköltekező gazdaságpolitikát folytatott, a gazdaság mesterséges élénkítését, a belső fogyasztás növelését külső és belső hitelek felvételével próbálta finanszírozni. Ehhez társult még a költségvetés túlköltekezése, amely az államháztartás ilyen mértékű hiányához vezetett, és amelyet az állam csak további hitelfelvétellel tud kezelni.

A helyzet azért is aggasztó, mert a korábbi, elhibázott döntések jelentősen determinálják a hazánkat is érintő pénzügyi-gazdasági válság megoldására tett kísérleteket. Az európai országok többsége most állami beavatkozásokra, a gazdaság élénkítésére, a belső fogyasztás növelésére helyezi a hangsúlyt, miközben Magyarországon ez a stratégia már nem alkalmazható, hiszen „ezt a patront mi már korábban ellőttük". A jelenlegi helyzetben már nincs lehetőség hasonló módszerekre. A további hitelek felvétele pedig azért problémás, mivel egy bizonyos adósságszint felett - és a jelenlegi világméretű gazdasági helyzetre tekintettel - az Európai Unió egyetlen tagállama sem akar hitelt nyújtani egy olyan nehéz helyzetbe került adósnak, mint hazánk. Ha mégis akadna valaki, az csak annyira kedvezőtlen feltételekkel, a biztosítékok olyan rendszerével tenné, hogy az a józan ész határain belül nem volna számunkra elfogadható.

Akkor mégis hogyan kerülhető el az államcsőd? Bokros szerint a megfelelő reformok megteremtésével, azok egyszerre történő bevezetésével és módszeres végrehajtásával. A reformoknak mindenképpen érintenie kellene többek között az egészségügyet, az oktatást, a nyugdíjrendszert, a közigazgatást (hét éve mintegy 50 százalékos béremelést kaptak a közszféra dolgozói) és a közteherviselés területeit. A munkaadók adóterheinek további növelését Bokros azért nem tartja jó megoldásnak, mert az annak veszélyével jár, hogy a hazánkban állomásozó, világviszonylatban is versenyképes, jól működő vállalatok áttelepülnek tőlünk az EU kedvezőbb adófeltételeket nyújtó országaiba. A megoldás tehát nem az adók növelése, hanem további rétegek bevonása a közteherviselésbe, és a „felesleges kedvezmények kigyomlálása". Ha több ember van foglalkoztatva, több ember fizet adót - szól a közgazdász érvelése, aki úgy látja, hogy Magyarországon a munkaerő minőségével is komoly problémák vannak. A társadalom egy része például azért nem foglalkoztatható, mert az oktatási rendszer aránytalan, megoldatlanok az átképzési, továbbképzési és a szakképzési rendszerben meglévő hiányosságok.

A tandíjfizetés szükségessége és a felsőoktatásban részt vevő diákok számának drasztikus csökkentése mellett érvelő előadótól - aki pénzügyminiszterként még a jövőjüket szimbolizáló koporsót cipelő egyetemistákkal vitatkozott a nyílt utcán - ezúttal lelkes taps kíséretében búcsúztak a javaslatai által nagyon is érintett közgazdász hallgatók.

Olvasson tovább: