Kereső toggle

A szlovák csoda ára

Lunyik 9, az európai hírű lakótelep

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kassa felújított belvárosa a budai Várral vetekszik. Díszkővel burkolt utcák, kandeláberek, szökőkutak, csipkézett tornyú templomok és terasz terasz hátán, tavasztól őszig tele jókedvű turistákkal, jókedvű helyiekkel. Csak az állandóan süvítő szél zavar egy kicsit. A szélcsatornában fekvő város ezt a problémát nem tudja orvosolni. És a cigánykérdést sem.

Autóval hat-hét perc alatt jutunk el a gyönyörű belvárosból a csúnya külvárosba. A sztrádát szegélyező domboldalból tízemeletes panelházak emelkednek, messziről nézve semmi különös, olyanok, mint bármely magyar lakótelep házai. Közel érve kezdődik a csoda. Először az ablakokból kidobált szemeteszsákok tűnnek fel, majd az, hogy sok helyen nincs ablak.

Kísérőnk, Juraj azt mondja, sok lakó eladta az ablakokat, persze nem a lakások ablakait, hanem a lépcsőházéit.

Lunyik gyevety, azaz Lunyik 9 mintegy hatezer ember otthona. Cigányok mind, kétezer közülük gyerek, de legalábbis tizennyolc évnél fiatalabb. (Szlovákia összlakossága körülbelül ötmillió fő, a roma lakosságot négy-ötszázezerre becsülik.)

Kigyúrt fiatalember fogad, Juraj ismerőse, ő vigyáz az autóra, amíg körbenézünk.

„Ez egy normális lakótelep volt a kommunisták alatt, de aztán az állam a városból ide helyezte a romákat" - mondja Juraj.

Ez persze nem volt egyszerű, de megoldották: először is, Lunyik 9 lakói - ellentétben a többi állami vagy önkormányzati bérlakás bérlőivel - nem vehették meg a rendszerváltáskor a lakásokat. Így aztán könnyebben és gyorsabban kezdtek menekülni, amikor azt tapasztalták, hogy egyre több cigány család érkezik a lakótelepre. Az új lakókat városi bérleményeikből ebrudalták ki, mivel nem fizettek lakbért. A szisztéma bevált, Lunyik 9 lakossága néhány év alatt kicserélődött, a lakásokat pedig szociális lakássá minősítették át.

Az új közösségben kilencven százalékos a munkanélküliség - tájékoztat Ladislav Sanya (kis képünkön) starosta , vagyis polgármester. Lunyik 9 polgármestere. A lakótelep ugyanis önálló közigazgatási egység, polgármesterrel, polgármesteri hivatallal, rendőrőrssel, iskolával, óvodával.

A polgármesteri hivatalban beszélgetünk, közvetlenül a rendőrség mellett, egy panelépületben. Kivételes hely: van fűtés. A többi panelházban nincs, mivel elzárták. Azért zárták el, mert a lakók nem fizették a fűtésszámlát. Az áramszámlát sem fizették, így aztán az áramszolgáltatást is megszüntették. És persze a melegvizet is elzárták, hasonló okokból. Hideg víz viszont van! Igaz, csak reggel és este három-három órán át, de van.

Persze Lunyik 9 lakóit sem olyan fából faragták, hogy ha az áramszolgáltató lekapcsolja a villanyt, karba tett kézzel álldogálnának. Visszakötik az áramot, és egészen addig van áram, mígnem kijön a szolgáltató műhelykocsija, és a szakemberek megint lekötik a kábelt. Juraj szerint naponta többször is lejátsszák a lekötik-visszakötik meccset.

A távfűtést viszont nem tudják visszakapcsolni a lakók, ezért itt más megoldás után kellett nézni. A lopott árammal villanykályhákat, rezsókat üzemeltetnek: ennek az a hátránya, hogy sokszor lopott áram sincs. Ilyenkor segít a fatüzelésű kályha. Panelben szokatlan megoldás, a kéményként szolgáló cső kivezetéséhez pedig át kell ütni a vasbeton falat, de ha egyszer elkészül, működik. Csak hát eléggé veszélyes. Tavaly például kigyulladt az egyik fával fűtött lakás, három kisgyerek megégett, a ház szerkezete pedig olyan súlyosan rongálódott, hogy az egészet le kellett dózerolni.

Az eltakarított épület helyén most egy részeg férfi áll, és szlovák nyelven üvöltözik velünk. Juraj szerint azt sérelmezi, hogy mi is üzletet akarunk csinálni az itt élők nyomorából. Ittasságának pedig az az oka, hogy a napokban érkezett meg a szociális támogatás. Tehát van miből inni.

A támogatás összege havi 60 euró (mintegy 17 ezer forint) fejenként, mondja Ladislav Sanya. (A másik szlovák csoda, hogy január elseje óta euróval fizetnek.) A lakbér Lunyik 9-en havi 90 euró (25 ezer forint), amiben nincs benne sem a fűtés, sem a villany, sem a víz ára, de hát ez a fentiek fényében teljesen logikus. Egy kiló kenyér majdnem 1 euró (290 forint), négy habos bécsi kávé szerény borravalóval 6. Persze nem Lunyik 9-en, hanem a történelmi belvárosban.

Ladislav Sanya arról beszél, hogy Lunyik 9 szociális teleppé nyilvánítása visszafordíthatatlan: sokáig jogászt sem találtak, aki vállalta volna a közösség képviseletét a bíróságon, mire pedig találtak, elévült az ügy.

Jurajt senki nem vádolhatja cigányellenességgel: amikor tud, romáknak is biztosít munkát, az autóra vigyázó fiatalember kislányához pedig olyan szeretettel beszél, mintha a sajátja volna. Ezzel együtt nem rejti véka alá a véleményét: „Ha nincs pénz, fogják a vasat, eladják. A WC-t is eladják. Az ajtókba lyukakat vágtak, hogy a kutyák szabadon tudjanak ki-bejárni - érzékelteti néhány példával, hogy szerinte miért volt elhibázott nomád életmódhoz szokott embereket panellakásokba költöztetni. - Ezek a gyerekek a rendszerváltáskor hat-hét évesek voltak, ma már elmúltak huszonöt évesek, de életükben nem sokat dolgoztak. Nem csoda, ha sokan elvadulnak, vagy egyszerűen nem tudnak megfelelni, ha valamilyen munkához jutnak."

Hetven év körüli bácsi álldogál a járdán, magyarul köszön, ahogy elmegyünk előtte. Tekintete szelíd és szomorú, halkan beszél. Tizenhárom éve él Lunyik 9-en. Korábban víz-gázszerelőként dolgozott, de egy idő után nem tudta fizetni a lakbért a városban: felmondták bérleti jogát, és kitelepítették.

Azt mondja, a nyugdíját kézhez sem kapja: elveszik tőle annak fejében, hogy itt lakhat. Kegyetlen is tud lenni a szlovák tigris.

Nyomorfelkelések

2004-ben Szlovákiában a rendszerváltás óta a legnagyobb rendőri akciót hajtották végre azt követően, hogy a keleti országrész több településén zavargások törtek ki romák és a hatóságok között. Szlovákiában közel félmillió roma él – legtöbbjük embertelen körülmények között, teljes kilátástalanságban. Többnyire munkanélküliek, a sokgyermekes családok csak minimális szociális juttatásra számíthatnak. A kormány megszorító intézkedései kapcsán bevételeik drasztikusan csökkentek, s ez kiszámíthatatlan reakciókat eredményezett. A híradások az eseményeket hol fosztogatásként, hol pedig éhséglázadásként említették, míg mások szinte polgárháborús helyzetről, nyomorfelkelésről számoltak be.

Olvasson tovább: