Autóval hat-hét perc alatt jutunk el a gyönyörű belvárosból a csúnya külvárosba. A sztrádát szegélyező domboldalból tízemeletes panelházak emelkednek, messziről nézve semmi különös, olyanok, mint bármely magyar lakótelep házai. Közel érve kezdődik a csoda. Először az ablakokból kidobált szemeteszsákok tűnnek fel, majd az, hogy sok helyen nincs ablak.
Kísérőnk, Juraj azt mondja, sok lakó eladta az ablakokat, persze nem a lakások ablakait, hanem a lépcsőházéit.
Lunyik gyevety, azaz Lunyik 9 mintegy hatezer ember otthona. Cigányok mind, kétezer közülük gyerek, de legalábbis tizennyolc évnél fiatalabb. (Szlovákia összlakossága körülbelül ötmillió fő, a roma lakosságot négy-ötszázezerre becsülik.)
Ügynökök osztották meg az 56-os bajtársakat
Interjú Fónay Jenővel, a Pofosz alapító elnökével »
1956: a magyar menekülteket védő diplomata rejtélyes halála
Povl Bang-Jensen története »
„A Sátán újra a Földön lakik, és számos emberi testet öltött magára”
Németh Sándor beszéde az október 7-e utáni Izrael melletti szolidaritási tüntetésen »