Kereső toggle

Jurassic Park élőben

Mamutokból nyertek ki DNS-t

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kézzelfogható közelségbe került a genetika egyik Szent Grálja, a mamutklónozás, miután amerikai és orosz kutatóknak sikerült feltérképezniük a mamut genetikai állományának mintegy nyolcvan százalékát. A nemzetközi kutatócsoport tagjai Szibériában megfagyott mamutok szőrzetéből nyerték ki a meglepően jól konzerválódott DNS-darabkákat, amelyekből végül sikerült a genom nagy részét rekonstruálni.

A Jurassic Park című film óta a közvéleményt az ilyen próbálkozások már meg sem lepik. A kérdés inkább az, miért nem klónoztak eddig még egyetlen őslényt sem. Ennek magyarázata rendkívül egyszerű: a klónozáshoz szükség van a reprodukálni kívánt egyed teljes genetikai állományára. A dinoszauruszok esetében ez természetesen szóba sem jöhet, tekintve, hogy ezek az őslények réges-rég kipusztultak, és a rendelkezésre álló fosszíliákból lehetetlen használható genetikai alapanyagot kinyerni. Az állatok maradványaiban található DNS ugyanis gyorsan bomlik, és baktériumok és gombák DNS-állományával keveredik.

A mamutok esetében az a szerencsés helyzet állt elő, hogy a mintegy tízezer évvel ezelőtt kipusztult állatok sok esetben jégbe fagyva konzerválódtak. Szibériában az elmúlt évszázadokban folyamatosan kerültek elő jól konzerválódott tetemek, amelyeknek agyarai között sokszor még az utolsó étkezés növényi maradványait is megtalálták. (2007 nyarán találták meg Szibériában az eddigi legjobb állapotban megőrződött mamuttetemet.) Bár a nagy hideg jól konzerválta az elhullott állatokat, DNS-állományuk olyannyira lebomlott, hogy bár sokan próbálkoztak az elmúlt évtizedben a mamut genomjának rekonstruálásával, ezek a kísérletek mindeddig nem vezettek eredményre. Az áttörést egy új megközelítés hozta, amelynek során nem az állatok csontjából, hanem szőrzetéből próbálták meg a genetikai állományt kinyerni. Webb Miller és munkatársai a Pennsylvania State Universityn tíz Szibériában talált mamut szőrzetét vizsgálták meg még 2007-ben. A vizsgált állatok mindegyikénél – a kiásott tetemek kora tizenkét- és ötvenezer év között változott – a szőrzetben található DNS jól konzerválódott az emberi hajban is megtalálható keratin nevű fehérjének köszönhetően.

A módszert alkalmazva a pennsylvaniai kutatók beazonosították a szőrzetben található DNS-darabkákat, majd a mamutok legközelebbi élő rokona, az elefánt genomjának figyelembevételével összeállították a mamut DNS-ét. A kutatók meglepetésére a mamut és az afrikai elefánt genetikai állománya csak 0,6 százalékban tér el egymástól.

A mamutgenom feltérképezése természetesen beindította a kutatók fantáziáját, sokak szeme előtt már a mamutklónozás lebeg. Hendrik Poinar, a hamiltoni McMaster University antropológus professzora szerint – aki a jelen kutatásban nem vett részt, de Steven Spielberg tanácsadója volt a Jurassic Park készítése során – szintén lehetséges a klónozás, bár hozzátette: nem lesz egyszerű, mert „elképzelésünk sincs, hány kromoszómája volt egy mamutnak”. Jeremy Austin, a University of Adelaide kutatója, aki ősi állatok DNS-ének kutatásával foglalkozik, arra hívta fel a figyelmet, hogy a genom 80 százalékának ismeretében nekiállni a klónozásnak olyan, mintha valaki az alkatrészek 80 százalékának segítségével szeretne autót gyártani. „Még ha a teljes genomot ismerjük, akkor is nehéz megállapítani, hogy hol történt valódi mutáció, és hol történt szekvenálási vagy DNS-hiba. A teljes genom esetében ezek áthidalhatatlan problémák” – állítja a tudós.

A szkeptikus vélemények ellenére sokan már előreszaladtak a tervezgetésben, arról álmodozva, hogy ha sikerül a mamut klónozása, akkor olyan, a jégben jól konzerválódott őslények feltámasztására is sor kerülhet majd, mint a tízezer évvel ezelőtt kihalt kardfogú tigris vagy a gyapjas rinocérosz.

 

A vásznon már sikerült

Őslények klónozása Michael Crichton után már nem tűnik eredeti ötletnek. Az orvos végzettségű író brilliánsan ötvözte genetikai ismereteit és tudományos-fantasztikus ötleteit, ennek lett az eredménye a Jurassic Park, amely persze nem lett volna ilyen sikeres, ha nem Steven Spielberg csap le a történetre. Spielberg és Crichton régi ismerősök voltak, és a legenda szerint Crichton éppen a Vészhelyzet történetét szerette volna Spielbergnek „eladni”, amikor Spielberg rákérdezett, hogy éppen min dolgozik. Crichton elmesélte az őslénypark történetét, ami Spielberget rögtön lázba hozta, és rávette az írót, hogy a Vészhelyzetet majd később filmesítsék meg.
A tudományos-fantasztikus regény írásakor Crichton tisztában volt azzal, hogy az évmilliókra becsült dinoszauruszfosszíliák nem tartalmaznak értékelhető genetikai alapanyagot a klónozáshoz. Ezt a problémát egy remek ötlettel hidalta át, amely szerint a dinoszauruszok vérét szívó szúnyogok konzerválódtak borostyánban, belőlük nyerték ki a különböző őslények genomjait. A valóságban természetesen ez sem járható út a dinoszauruszklónozáshoz. A Jurassic Park ennek ellenére tudományos szempontból is mestermunkának számít, a film alapanyagául szolgáló könyv igazi tudományos csemege – a történet folyamatosan a hihetőség határán mozog – egymást követik a jobbnál jobb, tudományosan is megalapozott ötletek. A klónozás témaköre azonban nem csak Crichton fantáziáját mozgatta meg. Az első klónozásra a filmvásznon közel két évtizeddel korábban, a Brazíliai fiúk című filmben került sor, amelyben a film készítői egy sokkal rémisztőbb ötlettel álltak elő. A történet szerint a háborút túlélő Joseph Mengele nem mást, mint Hitlert akarja klónozni egy, a Führertől a háború alatt levett vérminta segítségével. A filmnek nemcsak a története és a színészi alakításai kiválóak – a Simon Wiesenthalra hasonlító nácivadász figura megformálásáért Laurence Olivier Oscar-díjat kapott –, hanem a tudományos alapossága is. Az egyik jelenetben felhasznált dokumentumfilm (amikor egy biológus elmagyarázza az újságírónak a klónozás lényegét) egy német kutatóintézettől származott. A film külön érdeme, hogy már harminc évvel ezelőtt foglalkozott a klónozás etikai aspektusaival.

Olvasson tovább: