Kereső toggle

Ultramodern rapsicok

Éjjellátó készülék, lézeres távcső és hangtompítós fegyver a vadak ellen

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az orvvadászokat mindig egyfajta nimbusz lengte körül: szegénylegények, akik bátran szembeszállnak az urakkal, a kiváltságos vadászokkal, és elveszik azt, ami nekik jár. Az évszázadok óta tartó vadász-vadorzó ellentét ma is az erdők mélyén lappang, de már a modern technika minden vívmányát bevetik ebben a csendes háborúban a küzdő felek. A kár, amit a vadorzók okoznak, tízmilliókban mérhető, de a legrosszabb az, hogy sok elkötelezett ember többéves munkáját teszik tönkre egy pillanat alatt.

A vadászat ugyanis ma már sokkal inkább szól vadnevelésről, etetésről, a természet megóvásáról, mint főúri kiváltságról.

A szakemberek tapasztalatai szerint a rendszerváltás után ugrásszerűen megnőtt az orvvadászok száma és az általuk okozott kár értéke is. Ennek az elszegényedés az egyik oka: olyan vidéken, ahol sok a munkanélküli, „bocsánatos bűnként” kezelik az élelemszerzésnek ezt az illegális módját. Szélesedett a felvevőpiac is: az éttermek egy része inkább ilyen módon jut a kurrensnek számító áruhoz, mert a legális piacon meglehetősen drága a vadhús.

Dobozon a vadásztársaság közel ezer hektáron gazdálkodik. Nagy Sándor nyugalmazott vadászmester egy emberöltőt töltött el a vadászattal, élményei több kötetet megtöltenének, ha papírra vetné. A Körösök völgyének ezen az erdőkkel borított területén szinte néphagyománynak számított az orvvadászat, amelynek titkos fortélyai apáról fiúra szálltak. Az idős vadász sokat kergette, űzte a vadorzókat, mert szerinte a rapsic gonoszabb, mint a legrosszabb dúvad, ha beszabadul a területre, válogatás nélkül pusztít. Azt mondja, az orvvadászok három csoportra oszthatók: az egyik a trófea miatt, a másik a húsért, a harmadik pedig szenvedélyből, pusztán az izgalomért vadászik. Az elmúlt évtizedekben nagyon nehéz volt bekerülni egy-egy vadásztársaságba. Ez ma is leginkább a „jó” kapcsolatok felhasználásával sikerülhet, de a belépési pénz is jelentősen nehezíti a legális tagság megszerzését, hiszen olykor fél-egymillió forintot is kérhetnek ezért. Ez arra ösztönözhet egyeseket, hogy a törvényt megkerülve járják az erdőt, és úgy lőjenek nagyvadakra – véli a szakember.

Az elmúlt időszak rendőrségi vizsgálataiból kiderült, hogy gyakran jól szervezett, a vadhús értékesítésére szakosodott bandák ritkítják az állományt – mondja lapunknak a társaság egyik magas rangú rendőr tagja. A bandatagok éjszaka indulnak útnak, nagyvadakat, őzet, szarvast, vaddisznót ejtenek el, nagy tételben. Több terepjáróval járják az erdőt, az elöl haladó autóban ülnek a figyelők, a második kocsiban lévők – ha tiszta a terep – lelövik az állatokat, majd később egy harmadik járművel szedik össze a zsákmányt. A szervezettség miatt nagyon nehéz a tettenérés, a puska és a vad más autóban van, nehéz bizonyítani az orvvadászatot, ha közúti ellenőrzés során meg is találják a leölt vadat – elemzi a helyzetet a rendőrtiszt vadász.

A technika fejlődésével az orvvadászok módszerei egyre kifinomultabbak lettek. Míg régen a hurokra esküdtek a rapsicok, ma már a csúcstechnikát is igénybe veszik. A hurkolással csendben, szinte kockázat nélkül lehetett elkapni az őzet vagy a szarvasokat – emlékszik vissza egykori élményeire Feri bácsi, aki még a börtönt is megjárta a kommunizmus alatt az orvvadászatért. „Erdő mellett nőttem fel, apám az erdésznek dolgozott mint kocsis, ezért a gyerekkorom a vadászatokkal telt el. Láttam még gyerekként Horthy Miklóst is. Vadászni azonban csak az uraknak volt szabad, nekem maradt a hurkolás a falu többi szegény gyerekével együtt. Előbb csak nyulakat fogtunk, majd a siker vérszemet adott, jöttek az őzek, a nagyobb vadak. Sokszor keresték a faluban a hurkolókat a csendőrök, majd a háború után még az ÁVO is kutatott utánunk, de én sokáig megúsztam. Egyszer a hatvanas években azonban valaki feldobott, akkor elkaptak egy őzzel, amint éjszaka a kertek alatt hazafelé vittem a húst. Másfél évet kaptam, amiből egyet le is húztam becsülettel Nagyfán, aztán amikor hazajöttem, az asszony addig könyörgött, hogy felhagytam a vadászattal” – idézi fel az idős rapsic. A fia traktorosként helyezkedett el a helybéli szövetkezetben, így aztán ősszel csak kerül mindig egy nyúl vagy fácán az asztalra – kacsint huncutul Feri bácsi.

A közelmúltban lebuktak már orvvadászok hangtompítóval és lézeres távcsővel felszerelt, ultramodern puskákkal is – meséli az orvvadászok történetét tovább rendőrtiszt vadászunk. A nemrég Borsodban fülön csípett banda azonban minden eddigi orvvadászt lepipált. A megyei rendőr-főkapitányság olyan információkat kapott, amelyek szerint Kazincbarcika környékén illegális orvvadászhálózat tizedeli a vadakat. A nyomozók azonosították a tiltott vadászatok szervezőit, két férfit, akiknek ismerőse a francia idegenlégióban szolgál. Az idegenlégiós őrmester a csapatnak az orvvadászatokat megkönnyítő, úgynevezett harmadik generációs, csúcstechnológiának számító haditechnikai eszközöket ígért a légió fegyverállományából.

A szállítmány érkezésénél azonban a rendőrök is megjelentek, akik 41 éjjellátó készüléket, 8 elektrooptikai irányzékot, 7 darab fejadaptert, 2-2 állítható hidraulikus fegyverállványt, illetve lézertávmérőt, valamint egy lángrejtőt foglaltak le. Ezek után a teljes hálózatot felszámolták, amely során több mázsa fagyaszott vadhúst foglaltak le, illetve ritka trófeák is előkerültek.

Abban a vadászok és a rendőrök is egyetértenek, hogy az illegális vadászat visszaszorításához szigorúbb szabályokra van szükség. Ma az orvvadászok ellen lopás, állatkínzás, illetve lőfegyverrel való visszaélés bűntettének gyanúja miatt indulhat eljárás. Ha a kár tízezer forint alatt marad, akkor pénzbírsággal vagy néhány napos közmunkával büntetik az elkövetőt. Ha a kár meghaladja a kétszázezer forintot, úgy akár három év börtönbüntetést is kaphat az orvvadász. Konkrét statisztikák ilyen ügyekben nem készültek, de beszélgetőtársaim nemigen emlékeznek olyan esetre, amikor orvvadászat miatt börtönbe került volna valaki. Hiába fogják el az elkövetőket, azok legtöbbször pénzbüntetéssel vagy megrovással, esetleg felfüggesztett börtönbüntetéssel megússzák az erdei kalandot. A tapasztalat az, hogy kis idő elteltével rendszerint folytatják az engedély nélküli vadászatot.

Olvasson tovább: