Kereső toggle

Hittan vagy szabadszex?

A hazai etikaoktatás ellentmondásai

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Bár a legtöbb állami iskolában sor kerül karácsonyi ünneplésre vagy ajándékozásra, a szeretet ünnepének vallási hátteréről kevés szó esik. Ezt sok szülő nem is hiányolja, jóllehet a tanév elején a Polgári Magyarországért Alapítvány mozgalmat indított azért, hogy az önkormányzati iskolákban kötelező jelleggel bevezessék a katolikus gondolkodók műveire épülő etikaoktatást. Nagy kérdés, hogy mi legyen a zsinórmérték, mivel erkölcsi nevelés címén ma egészen döbbenetes dolgok zajlanak az alapfokú oktatástól a tanárképzésig bezárólag.

A Balog Zoltán elnök nevéhez kötődő kezdeményezés arra hivatkozik, hogy a volt szocialista országok közül Magyarország az egyetlen, ahol az iskolákban nincs kötelező erkölcstanoktatás. Elképzelésük szerint az állami iskolákban is kötelezővé kellene tenni, hogy a diákok hittanra vagy pedig etikaórára járjanak, mert ez most a legtöbb helyen hiányzik. Balogék az etikát mint tantárgyat leginkább a katekézis – hittanoktatás – világához kötik, ezért elsősorban valláspedagógusok szakmai véleményére alapoznák a téma tanítását. Az oktatási tárca közzétett álláspontja szerint viszont meg kell őrizni az állami iskolák ideológiai semlegességét, de biztosítani kell a jogot a vallásos elkötelezettségű iskolák létrehozásához. A szaktárca másik ellenérve, hogy a hittan- és az erkölcstanóra közötti választás kényszere sértené a szülő és a tanuló jogait, mivel arra kényszeríti, hogy megvallja vallási, világnézeti meggyőződését.

Mint emlékezetes, az Orbán-ciklus színtiszta katolikus erkölcstanra épülő, kötelező etika tantárgyát váltotta fel a mostani, liberálisabb gyakorlat. „A NAT műveltségi területenként (nem tantárgyanként) határozza meg az elsajátítandó ismereteket. Az etika témaköre ma megtalálható az általános iskolai és a középiskolai tanítási gyakorlatban. De arról az intézmények önállóan döntenek, hogy helyi tanterveikben önálló tantárgyként vagy valamely tantárgyakba integráltan tanítják ezeket a témaköröket. A tapasztalataink szerint önálló etikaórák vannak az általános iskola 7., illetve a középiskola 11. évfolyamán. A gyakorlati munka kontrollját az intézmény vezetője látja el” – tájékoztatott Brassói Sándor osztályvezető-helyettes az OKM Közoktatási Főosztályáról.

A hétköznapi tapasztalatok sajnos azt mutatják, hogy az intézményi kontroll teljességgel hiányzik – mondta el érdeklődésünkre Pázsit Emese prevenciós előadó. „Sőt, sok helyütt a szabad szex propagandája zajlik óvszermarketing vagy éppen kifejezett erkölcstanoktatás keretében. Egy soproni elitgimnáziumban például az erkölcstan-tanárnő a gyerekek szüzességéről szeret faggatózni, miközben perverz históriákkal szórakoztatja növendékeit. Más helyütt a felvilágosító óra eleve azzal kezdődik, hogy az előadó fiatalember közli: neki most az önmegtartóztatásról kellene beszélnie, de nem fog, mert ő se így él. A lényeg, hogy csak védekezni kell, és máris élvezetessé válik az élet. A másik véglet az a hévízi önkormányzati iskola, ahol a fakultatív hittanórákat tanítási időben, délelőtt tartották, s az a pár gyerek, aki nem járt, óriási galibát okozott azzal, hogy számukra külön tantermet és felügyeletet kellett biztosítani” – sorolta a példákat a szakember.

Brassói Sándor szerint az intézmény vezetője olyan szervezetet enged be az iskolába, amilyet jónak lát, különösen, ha ezt a szülők vagy az intézmény pénzéből teszi. Az is az ő belátásán múlik, hogy mennyire egyeztet a szülőkkel. Ha viszont állami pályázatból akarja fedezni elképzeléseit, akkor elsősorban a minisztérium által akkreditált programok, szervezetek jöhetnek szóba, melyekről aktuális lista áll az igazgatók rendelkezésére. Emberismeret, etika, társadalomismeret témakörökben igénybe vehetők akkreditált tanártovábbképzések is, és van ajánlott szakirodalom. Az más kérdés, hogy ténylegesen mi folyik az iskolákban a meghirdetett programok égisze alatt, de ennek ellenőrzése az intézményvezető hatásköre. A szülők kérésére például lehet az iskolai tanítás előtt vagy után akár hittanórát is tartani az állami iskolában, de azt a kötelező tanórák közé – mondjuk a 3. órába – beiktatni merőben jogsértő.

Brassói Sándor szerint régóta szakmai egyetértés van az egyházakkal arról, hogy a hittan nem azonos az etikával. „Ha jól belegondolunk, az erkölcstan mindenfajta pedagógiai gyakorlat, oktató-nevelő munka szerves része kellene hogy legyen, s ennek integrált fejlesztése ma előbbre való, mint az etika különálló, kötelező tantárgyként való oktatása” – hangsúlyozza.

Mélységesen egyetérthetnek vele azok az elsőéves budapesti tanítóképzős hallgatók is, akik „csoportos pedagógiai gyakorlat” címszó alatt érdekes kiképzésen mentek át az ősszel. Az egyik órai játékban például a hallgatóknak egy lakatlan bolygóra települt embercsoport számára kellett erkölcsi törvényeket kidolgozniuk, először kiscsoportos munkában, majd közösen kielemezve a témát végleges döntésre kellett jutniuk. A végső konklúzió az abszolút korlátlan szexuális élet engedélyezése volt, az aberrációkat és – „rendellenesség” esetén – a kötelező abortuszt, továbbá a pornográfiához való korlátlan hozzáférést is beleértve. „Hogy mi volt ennek a játéknak a haszna? – kérdezi a főiskolás Anasztázia. – A tanárnőnk úgy fogalmazott: látjátok, hogy a játék során, ahogy vitatkoztatok egymással, jó néhányatokban egy kis indulat lépett fel. Nos, ezt az indulatot meg kell ölnötök magatokban, ugyanis jegyezzétek meg jól: nincs olyan, hogy valakinek igaza van, vagy olyan, hogy nincs. Minden attól függ, hogy kinek a szempontjából közelítjük meg az adott problémát, tehát mindenkinek igaza van. Ez nagyon fontos lesz a tanítói pályátok során.”

Olvasson tovább: