Kereső toggle

Szűk esztendők az építőiparban

A válság az utolsó csepp a pohárban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A jelenlegi pénzügyi válság legnagyobb károsultjának az autóipar mellett az
építőipart tartják a szakemberek. Kérdéses azonban, hogy a hazánkban egyre
gyakoribb elbocsátások mögött egyedüli okozóként áll-e a válság, vagy a már
meglévő problémák száma gyarapodott egy újabbal?

Tavaly hazánkban 12 ezer építőiparban tevékenykedő embernek kellett új
munkahely után néznie, az idei elbocsátottak számát pedig 15 ezerre becsülik.


A kereslet visszaesése, így a megrendelések hiánya okozhatja a legnagyobb gondot
a beruházók és kivitelezők számára. A globális pénzügyi válság hazánkban a
hitelek drágulásában, illetve a finanszírozási arányok változásában jelent meg,
ennek következtében lelassultak vagy teljesen leálltak az állami beruházások,
valamint a lakáspiac keresleti oldaláról eltűnt az a réteg, amelyik eddig a
vásárlóközönség legnagyobb részét tette ki. Ők jellemzően a fiatalabb
korosztályhoz tartoznak, tanultak, sokszor közalkalmazottak vagy a bankszférában
dolgozók, és különös ismertetőjelük, hogy a legtöbb esetben 10 százalékos
önerővel akarnak lakást vásárolni. Esetükben a különböző fizetéskiegészítések
megszűnésével, illetve a magas banki finanszírozás (például 10 százalék önerő,
90 százalék hitel) felfüggesztése miatt került le a napirendről a lakásvásárlás.
A Heteknek nyilatkozó építőipari vállalkozók szerint 3-4 évvel ezelőttre kell
most visszamenni, amikor nem lehetett 25-30 százalék önerő nélkül ingatlant
vásárolni.

A kevés pénzzel rendelkező vásárlók eltűnése ellenére az ingatlan-értékesítők
bíznak a befektetési szándék megújulásában, miután sokan elvesztették a
bizalmukat a bankokban. Több ingatlanközvetítő is beszámolt róla, hogy a nagy
értékű és luxusingatlanok iránt viszont megnőtt a kereslet. Rónai Ákos, a CEE
Group magyarországi értékesítési igazgatója lapunknak elmondta, hogy
Magyarországon jelenleg nem beszélhetünk „felfújt árakról”, amelyek kedveznek az
ingatlanbefektetési szándéknak. Hazánk mindenképpen biztos befektetési
területnek számított a régióban, igaz általában kisebb nyereséggel lehetett
kalkulálni. A CEE jelenleg egy 183 lakásos beruházást folytat Budapesten,
amelynek a munkálatai továbbra is zavartalanul folynak, de van olyan projekt,
amelynek a kezdését csúsztatja a multinacionális vállalat. Az 50 magyarországi
alkalmazott közül mindössze két személyt terveznek elbocsátani, de ezen
döntésüket a pénzügyi válság csak megerősítette, nem ez volt a fő indok. Rónai
fontosnak tartotta megjegyezni, hogy sem a telekárak, sem a bekerülési költségek
nem csökkentek a jelenlegi pénzügyi helyzet hatására, így nem tervezik az
ingatlanok alacsonyabb áron való értékesítését, és véleménye szerint a magyar
piacon sem várható az ingatlanok leértékelődése, mivel a jelenlegi árak
„reálisak”. A beruházók vagy befagyasztják a projektjeiket vagy azonos áron
tovább értékesítik azokat, készültségi szinttől függően. Elmondása szerint,
ahogyan minden rossznak van jó oldala is, ez a helyzet a nehézségeket túlélő
cégeknek végül előnyt jelenthet, mivel kevesebb építkezés közül válogathatnak
majd a vevők.

A magyarországi építőiparban jelenleg 400 milliárd forintra becsülik a
körbetartozás összegét. Elemzők szerint ennek a fele minden valószínűség szerint
már soha nem fog kifizetésre kerülni, és a hitelek drágulása miatt a fennmaradó
összeg is veszélyben forog. Minden elemző egybehangzóan úgy véli, hogy jelen
pénzügyi és gazdasági helyzetet a tőkeerős cégek tudják a legkevesebb kárral
átvészelni.

A hatalmas közterhek és az APEH rendelkezései pedig tovább nehezítik az
építőipar működését.

Antal belvárosi társasházak építésén dolgozik csapatával. A brigádvezető a
Heteknek megerősítette, hogy Magyarországon nem sok esély van arra, hogy ezeket
a tartozásokat kifizessék. „Amelyik cég nem rendelkezik tőkével, pénzzel, az nem
tud megmaradni a piacon. Ugyanis nincs eszköz a vállalkozók kezében pénzük
behajtására, csak a megbízó szava. Ha ő mégsem fizet, előbb-utóbb bedobhatjuk a
törölközőt” – tette hozzá az ácsokat irányító szakember. A vállalkozások
helyzetét azonban nem csak a pénzügyi válság nehezíti, ugyanis az Építőipari
Vállalkozások Országos Szövetsége (ÉVOSZ) szerint az APEH most a külföldön
dolgozók után fizetett járulékokat is újra akarja értelmezni. Ha a
munkaszerződésekben nem megfelelően van rögzítve a bér, akár öt évre
visszamenőleg megfizettetnék a járulékot az ÉVOSZ szerint. Koji László alelnök
elmondta, hogy ez 500 céget és 8000 munkavállalót érinthet.

Lapunk kérdésére egy névtelenséget kérő középvállalat-tulajdonos elmondta, hogy
a lakáspiacot a karácsony előtti megszokott kereslet-visszaesés, valamint a
kivárás jellemzi ezekben az időkben. Ilyenkor rendszerint megélénkül a
bérbeadás. Véleménye szerint Magyarországon azok a cégek, amelyek nulláról
indultak és „nem privatizálták a fél országot”, mind tőkegyengék, mert csak
hitelekkel tudtak elindulni. Saját vállalatát is ilyennek tartja. Ezen cégeknek
nagyon nehéz a megélhetésük ezekben az időkben, mivel a svájcifrank-alapú
hitelek havi törlesztőrészletei erősen emelkedtek, nehezedtek a pénzforrá-sokhoz
való hozzájutás körülményei, és a lakossági hitelfelvételek szigorítása is
erősen kihat rájuk.

A megkérdezett vállalkozó egy ügyfele a héten értesült, hogy az a 29 milliós
hitelkérelme, amely két hónappal ezelőtt gond nélkül elfogadásra került volna,
most nem megy át a szűrőn, mindössze 19 milliót enged a bank neki felvenni. A
befektető így máris elesett egy vevőtől.

Mivel az állam eddig nem állt elő sem kidolgozott lakásprogrammal, sem
gazdaságélénkítő csomaggal, jelenleg elég sötéten látják az építőiparban
dolgozók a saját helyzetüket. Az állam szerepvállalása a bérlakásépítésben is
elmaradt, holott egyes számítások szerint évi hétmilliárd forintnyi állami
ráfordítással finanszírozni lehetne tízezer bérlakás megépítését és
fenntartását, valamint élénkíteni lehetne az építőipari konjunktúrát is. Sokak
szerint ráadásul hazánk lakossága számára csak fél év múlva lesz igazán érezhető
a válság hatása.

A Hetek által megkérdezett építési vállalkozó elmondta, hogy jelen pénzügyi és
gazdasági helyzet mellett, hatalmas erőfeszítésekkel számolva a 2008-as évi
teljesítmény harminc százalékát tervezi megtermelni a következő évben. A közel
180 embernek – köztük romáknak, erdélyi vendégmunkásoknak és magyaroknak is –
munkát adó beruházó nem szeretne senkit sem elbocsátani a cégétől, inkább arra
törekszik, hogy minden munkalehetőséget megragadjon, és minden módon csökkentse
kiadásait. Ehhez azonban szükségesnek látja az állam beavatkozását is. Véleménye
szerint a közterhek csökkentésével és az új alkalmazottat felvevő cégek
járulékmentességével élénkíteni lehetne a gazdaságot. „Ha valaki ezekben az
időkben munkát tud adni egy embernek, mert szeretne továbbra is termelni, azt
nem büntetni kellene és további terhekkel nyomorítani, hanem inkább
adócsökkentéssel motiválni ebbéli törekvésében” – véli a beruházó, további
előnyként említve, hogy az adott munkás így nem segélyből élne az állam pénzén,
és nem is a feketegazdaságot erősítené, amely opciók – mint tudjuk –
mindenképpen elkerülendőek Magyarország számára.

A Heteknek nyilatkozó brigádvezető csak megerősíteni tudta, hogy ezek a
problémák valóságosak. Elmondta, hogy dolgozott olyan építőipari céggel, ahol 18
emberből egy sem volt bejelentve, de a jellemző az, hogy a munkavállalók fele
vagy még annyi sincs bejelentve. Véleménye szerint nem teszi érdekeltté a
rendszer a vállalkozókat, hogy bejelentsék alkalmazottaikat. „A
generálkivitelező minden anyagi terhet megpróbál áttolni az alvállalkozóra, és –
bár messze ő keresi a legtöbb pénzt egy beruházáson – még a mobil vécé és a
munkaügyi büntetések díját is nekünk kell kifizetni. Így egy kis alvállalkozó
nem engedheti meg magának, hogy abból a pár százezer forintból, amit keres egy
építkezésen, több ember után is adót fizessen – tette hozzá Antal.

A brigádvezető szerint azonban az egyik legnagyobb gondot a munkaügyi ellenőrök
jelentik, akik – szerinte – nem azt nézik, hogy milyen felszerelések védenék
valóban a munkásokat, csak büntetéseket rónak ki, bármiért. „Szakadt nadrágért,
nem megfelelő cipőért is lehet bírságot kapni. Legutóbb egy villanyszerelőnek
nem megfelelő gumi volt a vésőjén, 50 ezer forint bírságot kapott. Pedig az ő
keze bánja, ha nem jó a felszerelés. Éppen ezért, ha jön az ellenőr, mindenki
otthagy kapát-kaszát, és fut a boltba, közeli büfébe, mert ha nem csinál semmit,
abból nem lehet baj” – mesélte Antal.

A belvárosi építkezéseken kidolgozták a menetét is annak, hogy lehet elmenekülni
a munkaügyi ellenőrzések elől. Általában a toronydarus veszi észre először a
„sárga mellényeseket”, majd CB-rádión értesíti a környező építkezések darusait
és építésvezetőit, hogy akinél valami nincs rendben, az szedje a sátorfáját.
Antal elmondta, hogy akit mégis ott találnak az építkezésen, annak az előre
betanított szöveget kell előadnia, ami általában az, hogy egy rokonát kereste
itt, de nem találja, vagy hogy aznap jött először megnézni a munkát, de nem
valószínű, hogy ide jön dolgozni. A többiek pedig akár órákon át várják a közeli
boltban, hogy elmenjenek az ellenőrök. Ez persze milliós kiesést is jelenthet,
ha egy építkezés alatt többször előfordul. A brigádvezető azt is hozzátette,
hogy már az ellenőrök is felkészültebbek, ezért igyekeznek hirtelen lecsapni,
így előfordult, hogy BKV-val érkezett egy fiatal srác, majd a hátizsákjából
hirtelen elővette a munkaügyis mellényt.

A lapunknak nyilatkozó közép- és nagyvállalkozók egyetértettek abban, hogy nagy
probléma az állam bizalmatlansága. Szerintük nem gátolni, hanem engedni kellene
az egymásnak való segítséget, amelynek jelenleg szinte minden formáját
feketemunkának titulálja az állam. Fontos cél lenne Magyarország vonzóbbá tétele
a külföldi befektetők számára, hogy minél több ember kaphasson munkát. Az
építőipar megmentését pedig mindenképpen a gazdaság élénkítésében látják, nem
pedig az adóterhek megnövelésében.

Olvasson tovább: