Kereső toggle

Jezsuita szolgák lendületben

Interjú Dr. Vitéz Várhelyi Andrással, a Vitézi Rend főkapitányával

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A budavári Mátyás-templomban a Vitézi Rend legmagasabb kitüntetését adták át
Széles Gábor nagyvállalkozónak és Demjén Ferenc rockénekesnek. A 88 éve fennálló
szervezet – melyet Vitéz Nagybányai Horthy Miklós alapított 1920-ban – újbóli
feltűnéséről és a kitüntetések jelentőségéről kérdeztük professzor doktor Vitéz
Várhelyi Andrást, a rend főkapitányát, aki egyben titkosszolgálatokat felügyelő
helyettes államtitkárként is tevékenykedett az Antall-kormány idején.

A kulturális és a gazdasági élet eme két prominens képviselőjének
kiemelése mögött milyen üzenet rejlik?

– Nem tudom, mire gondol. Mindkét személy a legszorosabb baráti körömhöz
tartozik, és kitüntetésükkel kapcsolatban semmilyen probléma nem merül fel
bennem.

Egy laikus szemlélőben azonban felmerülhet a kérdés: miként befolyásolhatja a
jövőt egy új – illetve újonnan feltűnt – szervezet, amely jelentős embereket
nyer meg céljainak.

– Ma már mintegy tizenkilenc lovagrend létezik az országban, sokuk
legfontosabb célkitűzése a hagyományőrzés. A Vitézi Rend abban a tekintetben
egyedülálló, hogy katonai szervezetnek tartja magát.

Ezt hogy értsem? Vannak fegyvereik?

– Előfordulhat, hogy tagjainknak van otthon fegyvere, ezeket azonban –
meggyőződésem szerint – csak háború esetén veszi igénybe egy krisztiánus ember.
Fiatal rendtársaink gyakorlatozása a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen
sportnak számít, de ez nem célirányos. Sokkal inkább a szervezet felépítését és
szellemiségét nevezhetjük katonainak. A rend Horthy Miklós kormányzó urunk leírt
végakaratával összhangban csak 1992-ben kezdte meg újra a működését, a kormányzó
ugyanis megtiltotta a szervezkedést mindaddig, amíg egyetlen orosz katona is az
országban állomásozik. Az utolsó altábornagy 1991-ben távozott a záhonyi
kishídon.

Kik a rend tagjai?

– A tagok között a rákkutató duplaprofesszor akadémikustól kezdve a fizikus
akadémikuson és a NASA-kutatómérnök akadémikuson át a kovács-, lovász-,
nyeregkészítő vagy cipész- és bádogosmesterig mindenki megtalálható. Nem
valószínű, hogy tudna olyan szakmát, olyan hivatást mondani, amelyik hiányzik
közülünk.

Mekkora a létszámuk?

– Tagjaink száma 4150 fő. Ez a honvédség 16-17 ezer katonájához képest
komoly katonai erőt, két dandárt jelent. De Nepálban, Brazíliában, Peruban,
Argentínában, az Egyesült Államokban és Kanadában is vannak rendtársaink, akik
milliomosok vagy éppen milliárdosok. Ezeknél a lelki parancsteljesítő képesség
is tökéletes. Marcus Auréliust idézve pedig azt mondhatom: „…csak hit, kitartás
és pénz kérdése az egész.”

A harmadik faktor – a pénzügyi támogatás – tehát megoldott, de honnan
származik a hit?

– Onnan, hogy kivétel nélkül krisztiánus emberekről van szó. Zsidó
tesvéreink közül pedig négyszázan tartoznak közénk. A képlet egyszerű: ha van
valakinek Istene, akkor van hite. Ha van hite, akkor van országa. Ha van országa,
akkor van talpalatnyi földje. Ha van talpalatnyi földje, akkor egy helyen állunk.
Ez olyan szép és egyben kemény, mert megvannak a belső szabályzatok, a római
regulák. Én huszonkét évig római jogot tanítottam az ELTE-n, így a római
regulákat most már a tisztikar legjava is szinte betéve tudja, magyarul – a
latin forrás megjelölésével. Komoly erőről van szó, amelyet nem kell idejekorán
megmozdítani.

És mi történik, ha beindulnak?

– Az előző országgyűlési választás eredménye körülbelül 28 ezer szavazaton
múlott. Mi összesen – a tagság létszámát tízzel beszorozva – több mint 40 ezer
emberre gyakorolunk közvetlen befolyást. Már nem kérdés, hogy a „nemzetvezetés”
morálisan megsemmisült. Tavasszal előrehozott választásnak kell történnie,
amikor a Fidesz és szövetségesei nyerik meg a választást, több mint 60
százalékos többséggel. Fohászkodunk a Fegyelemhez. Én mint jezsuita tanonc és
szolgáló azt mondom: a Fegyelem a Jóisten.

Hogy lehet rendet csinálni?

– Nézze, a nagyurak válasszák meg egymást, üljenek bele a bársonyszékekbe,
kifizetjük őket. Magam részéről azonban igencsak a titkosszolgálatok rendbe
tételére spendírozom. Ezzel foglalkoztam, ehhez értek, majdnem bizonyos is
vagyok benne, hogy ezt fogom csinálni egy kormányváltás után. Az Antall-kormány
egykori, titkosszolgálatokat felügyelő helyettes államtitkáraként, a
kormányülések állandó résztvevőjeként olyan dolgokról is tudok, melyek
ismeretlenek egy laikus számára. Ma sajnos gyakornokszinten lévő emberek vannak
főtiszti beosztásokban. Egy titkosszolgálati szakembert öt év után lehet
gyakornoknak nevezni, tíz év után lehet kezdőnek nevezni, és tizenöt év után
kerülhet oda, hogy kap egy részfeladatot.

És egy rendbetett titkosszolgálat mennyire tudná szolgálni az ország
megújulását?

– Csodálatosan! Ezt a mintegy 17 ezer főt össze kell hozni, le kell ültetni,
meg kell szabni az irányokat, és meg kell tudni mondani egy kormányfőnek, hogy
tessék engem Magyarországon magyarként, magyarul élni hagyni, békén hagyni az
anyanyelvünket, a kultúránkat, a művészetünket, a kincstárunkat, a szent
anyaföldet, a szentséges anyanyelvet. Ha a méltóságos nagyurak nem vállalják,
akkor az ilyen magamfajta, jezsuitáknál végzett szolgának kell mozgásba
lendülnie.

Hogyan illeszkedne egy ilyen régi rend a mai, nemzetközi kondíciókba?

– Micsoda Európai Unió az, ahol kérdés, hogy a kereszténység, a krisztiánus
szellem, Jézus Krisztus bekerülhet-e az Unióba? Mit keresünk mi ott? Dühömben –
pedig nem szabad egy titkosszolgának dühösnek lennie – mégis kimondtam:
csináljuk meg mi a magyar vasfüggönyt. Mi magunkban tökéletesen elélünk,
legfeljebb a jövő karácsonykor nem lesz venezuelai banán az áruházban, de lesz
mangalicaszalonna és szürkemarha-sonka, lesz kendermagos tyúk és rackajuh,
ilyen-olyan-amolyan kivitelben. Simán megélünk. Igen, mi tömjük a kacsát, a
libát és lesz libamáj, libazsír, kacsamáj, kacsazsír. Nincs szükségünk arra,
hogy a disznóhús Dániából származzon.

Olvasson tovább: