Kereső toggle

Nem az életnek tanulunk

Elavult az iskolai tudásgyár

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kezdődik az iskola, ami nemcsak a családok időbeosztását változtatja meg
erőteljesen, hanem az oktatási reformfolyamatok révén az iskolák életében is
jelentős változásokat hoz. Nagy kérdés, hogy az alsó tagozatban megindult
reménykeltő változások mennyire képesek továbbgyűrűzni a felső tagozatba, majd a
középiskolákba is.



A diákok negyede- harmada a 4–6. évfolyamtól elhiszi magáról, hogy reménytelen
eset

„A nevelési tanácsadóban a szeptember és az október rendszerint igen csendes
időszaknak számít. November elejétől kezdve viszont nagyon felélénkül a
forgalom: akkor kezdik el az iskolák nagy számban küldeni hozzánk a problémás
gyermekeket – mondja Kis B. Gyöngyi pszichológus. – Úgy tűnik, a pedagógusok két
hónapot tulajdonítanak az iskolai időszámításra való átállásnak.” A pszichológus
szerint normális esetben egy enyhe stressz energizál, segít abban, hogy
összekapjuk magunkat. Baj csak akkor van, ha a szorongás mértéke már túl magas,
ami iskolakerülésben, egészségi problémákban jelenik meg. Súlyos esetben ezt
iskolafóbiának hívják. Általában a szülők állnak mögötte, akik saját
tapasztalataik vagy ambícióik miatti szorongásukat viszik át a gyerekre.

Pedagógusok tapasztalatai szerint a váltást megnehezítheti az is, hogy –
különösen a nyári szünetben – könnyen számítógépfüggővé válnak a nebulók. „Iskolaidőben
az internetezés még jobban áttevődik az éjszakai idősávba – mondja egy
középiskolai magyartanár –, mivel a chattársak is többnyire az iskolában ülnek
napközben. A diákok tömeges kialvatlanságának ez a fő oka, nem annyira a nonstop
tanulás.”

Az iskolakezdéssel járó feszültséget nem enyhítik a kiadások sem: számítások
szerint az idei tanévkezdés legalább 30 ezer forintos költséget ró az
iskolakezdő elsősök szüleire. Az oktatási tárca tájékoztatása szerint a tavalyi
árakhoz képest a tankönyvkiadók átlagosan 6-7 százalékot emeltek. Egy
oktatásügyi szakértő szerint a tankönyvek színvonala máig igen hullámzó,
ráadásul az iskolai rendeléseket gyakran nem átgondolt pedagógiai koncepciók,
hanem a megszokás vagy egy-egy kiadvány sikeresebb marketingje motiválja.
Felmérések szerint a nebulók a megvásárolt tankönyvek egyharmadát később nem
használják. Tavalyelőtt óriási botrány pattant ki az érthetetlen és elavult
tankönyvek sokasága miatt, aminek nyomán 2007-ben módosították a tankönyvpiac
törvényi szabályozását. Bakonyi László, az Oktatási Hivatal elnöke lapunknak úgy
nyilatkozott: a tankönyvreform nem azt jelentette, hogy valamennyi meglévő
tankönyvet újra kell írni és engedélyeztetni, csak azt, hogy a szokásos,
háromévenkénti felülvizsgálatukat új, szigorúbb szempontok szerint kell majd
elvégezni. Az érvényes engedéllyel rendelkező könyveket – a kiadványok 80-90
százalékát – nem kellett újra jóváhagyatni, jóllehet egy vizsgálat során a
kétharmaduk bizonyult problémásnak.

A tanévkezdés mind a közúti, mind az otthoni gyermekbalesetek tekintetében is az
év kiemelt időpontjának számít. A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság ezért
szep-tember elejétől idén is iskolakezdési akciót szervez: egyes általános
iskolák környékén fokozott rendőri jelenlétet biztosítanak.

Reformok

Idén közel másfél millió diák kezdi meg tanulmányait a hazai általános és
középiskolákban, ebből 101 ezer iskolakezdő kisgyerek, akiknek 15 százaléka roma
származású. A legutóbbi, PISA 2006 felmérés kimutatta, hogy Magyarországon
világviszonylatban is kiemelkedően nagy az iskolák közti színvonalbeli
különbség: a diákok teljesítményének eltéréseit 70 százalékban ez magyarázza. A
családi-kulturális háttér rendkívüli módon meghatározza a gyermekek
iskolaválasztását és életesélyeit: egy diplomás férfi 17 évvel él tovább, mint 8
általánost végzett társa.

„Az iskolába lépő évjárat tanulói között több mint ötévnyi a fejlettségbeli
különbség, ez a 10. évfolyam végéig a duplájára nő – állítja Nagy József, a
neveléstudomány professzora. – Vagyis az iskola nemhogy csökkentené a
különbségeket, de még növeli is: akinek az otthoni szocializációja nem megfelelő,
az már iskolás korában kirekesztődik a jövő középosztályából. A tanulók
negyede-harmada a 4–6. évfolyamtól kezdődően leblokkol, kikapcsol, tehát már
10-11 éves korukra megtanulják, hogy »reménytelen esetnek« tekintsék magukat.”


A legesélytelenebbek gyűjtőhelyei a szakiskolák – tanulóik kétharmada várhatóan
inaktív vagy munkanélküli lesz. Ugyanakkor egy halmozottan hátrányos helyzetű
fiatal érettségihez s így munkához juttatása évi 19 millió forint bevételt
jelentene a költségvetésnek. Azonban az iskolák, osztályok vagy csoportok
szintjén régóta zajló elkülönítések eredményeként Havas Gábor szociológus városi
gettókról, sőt települések, mi több, egész régiók leszakadásáról beszél,
különösen az ország északkeleti és délnyugati részében. Herczog Mária
szociológus szerint a társadalmi kirekesztődés folyamata 7 éves korig fordítható
meg a leginkább, ezért elengedhetetlen lenne a gyermekek szervezett módon
történő korai fejlesztése.

Magyarországon négy éve kez-dődött el egy jelentősebb oktatási reform, amely az
esélyegyenlőség erősítését tűzte ki célul. Első körben az alsó tagozatos képzés
reformjára került sor, mostantól a felső tagozaton a sor. Hiller István
oktatásügyi miniszter egy minapi konferencián az Új tudás programról szólva
kiemelte a tehetséggondozást, a várható iskolafelújításokat és a pedagógusok
differenciált béremelését is, a szakképzést pedig a magyar gazdaság legégetőbb
kérdésének nevezte.

Mi az a kompetenciaalapú oktatás?

A munkaerőpiac a munkavállalók részéről nem minél magasabb szintű szakmai
tudást igényel elsősorban, hanem bizonyos készségek és képességek rendszerét,
vagyis „kompetenciákat”. Ilyen például az alkalmazkodóképesség, a tanulásra való
képesség, problémamegoldás és kreativitás, megbízhatóság és együtt-működés. Az
Európai Parlament 2006-os ajánlásában olyan kulcskompetenciákat határozott meg,
melyek köré az oktatást szervezni kell – ezeket tavaly a magyar Nemzeti
Alaptantervbe is beépítették.

Sok tanulási probléma annak következménye, hogy az alapkészségek (például írás-
és olvasáskészség) fejlesztése abbamarad az ötödik évfolyamba lépéssel. Sok
gyermeknek ekkor még a betűrajzoló szinten áll az íráskészsége, és problémája
van az olvasástechnikával is, nemhogy eljutna a szaktantárgyak szövegeinek
megértéséig. Ezért van az, hogy a gyerekek tízéves korukban a nemzetközi
PIRLS-vizsgálatok során még az élvonalban teljesítenek. Ötödik osztálytól
viszont a fejlesztés helyébe a szaktantárgyak és a változó színvonalú tankönyvek
lépnek, minek következtében tizenöt éves korra a PISA olvasás-szövegértés
vizsgálatok során a diákok 23 százaléka rendre funkcionális analfabétának
bizonyul.

A ’70-es évek óta közel kétszeresére nőtt a tankönyvekben lévő ismeretanyag,
miközben hazai felmérések szerint az általános iskolai tananyag 3-5 százaléka
marad meg az emberek fejében. A magyar oktatási reform részeként 2003 óta
bevezetett rendelkezések mind az alsó tagozat irányából (pl. a szöveges
értékelés bevezetése, az osztályismétlés korlátozása), mind a kimenet felől (az
új érettségi rendszer és a nyolcadikos központi felvételi követelményeinek
elmozdulása a készségek-képességek alkalmazása irányába stb.) arra irányulnak,
hogy nagyobb teret nyerjen a készség-képességfejlesztés, és hátrébb szoruljanak
a tantárgyi ismeretek.

A nem szakrendszerű oktatás bevezetése az 5., majd jövőre a 6. évfolyamon
lehetőséget ad az arra rászoruló tanulók felzárkóztatására. Így a tanítási
időkeret 25–50 százalékát nem szaktantárgyi oktatás keretében az alapkészségek
fejlesztésére kell fordítani. Az adott időkeretben – bizonyos feltételek mellett
– taníthatnak alsó tagozatos tanítók és felsős szaktanárok egyaránt.

A fejlesztés során kiemelt figyelmet kell fordítani az önálló tanulás
technikáinak tanítására, az információszerzés- és feldolgozás képességének
fejlesztésére, a kommunikációs képességek erősítésére, a szociális kompetenciák
fejlesztésére és a térbeli, időbeli, mennyiségi viszonyokban való pontosabb
tájékozódásra.

A módszereket tekintve el kell jutni a frontális – „a tanár előad, a diák
hallgat” – oktatástól a differenciált tanulásszervezésig, melynek jól működő
formái például a párban történő tanulás, a csoportmódszer vagy a projektoktatás
különböző formái. A legfontosabb, hogy alkalmazásukkor a pedagógus figyelembe
vegye az egyes tanulók különböző képességeit. Jelentősen átértékelődik a
pedagógus szerepe: inkább szervezői, segítői feladatot kap, amihez alapvető
nyitottságra és módszertani megújulásra van szüksége a mai magyar
pedagógustársadalomnak, különösen a tanárképzésnek.

Lényeges szerepe van az értékelési formáknak is, hiszen az úgynevezett fejlesztő
értékelés, amely a gyermeket saját korábbi teljesítményéhez viszonyítja,
bizonyítottan sokkal hatékonyabb a versenyhelyzetnél.

Egy szaktanácsadó tapasztalatai szerint, bár a törvény tág mozgásteret biztosít,
az iskolák jelentős része óvatosan kezd a megvalósításához, már csak a többnyire
kormányciklusonként változó oktatáspolitika miatt is. Ráadásul az önkormányzati
iskolák legtöbbje nem kap plusz pénzt a fenntartótól a különböző újításokra. Így
például a nagyon eredményes, „kéttanítós” modellt sem tudja megvalósítani,
melyben a tanórán együtt dolgozik a szaktanár és a tanító, hogy minden tanuló a
számára legmegfelelőbb segítséget kapja. Sőt, a tanítókat az iskolák eleve nem
engedik be a felső tagozatos órákra, ami végső soron egzisztenciális okokkal
magyarázható. Az meg felettébb kérdéses, hogy egy továbbképzés mennyire képes
változtatni a szaktanárok berögzült módszerein, miközben sem óraszámcsökkentést,
sem a szükséges anyagi-taneszközbeli segítséget nem biztosítják a számukra.

Olvasson tovább: