Kereső toggle

A mi kis olimpiánk

Elemek küzdelme Budapesten

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A jövő legjobb vegyészei mérték össze tudásukat Magyarországon, a 40.
Nemzetközi Kémiai Diákolimpián. A világ hatvannyolc országából érkezett
csapatokat és kísérőiket az Eötvös Loránd Tudományegyetem szervezésében látták
vendégül.

A gödöllői Szent István Egyetem kollégiuma egy hétre a nemzetek és kultúrák
piacterévé vált. Az arcok és színek eltérő karaktere, a nemzeti viseletek
kavalkádja a fehér burnusztól a kipáig, a piros egyenzakótól a mintás barna
leplen át az iráni fejkendőig egy forgalmas reptér hangulatát idézték.

A diákok az Alma Mater étteremben elfogyasztott menü után indultak a verseny
elméleti fordulójára, majd egy másik napon (akár a „nagy” vegyészek, köpennyel,
védőszemüveggel) a savak és gömblombikok közé behatolva a gyakorlati forduló
jött az ELTE TTK impozáns, Duna-parti épületében.

A nemzetközi tantárgyi versenyek (kémiai, fizikai, matematikai és filozófiai
olimpiák) célja és tartalma ugyanaz, mint a „rendes” olimpiai sportversenyeké. A
föld népei békés versengésre küldik el legjobbjaikat, ám a baráti ismerkedés, a
nyitott, elfogadó légkör árnyékában mindig ott van a nemzeti büszkeség és a
presztízs kifejezése is. Olimpiai láng itt nincs, van viszont vándorzászló, amit
Budapest tavaly Moszkvától vett át és adott most tovább a következő versenyt
rendező London képviselőjének a záróceremónián, ahol 30 arany-, 53 ezüst- és 79
bronzérmet nyújtottak át a diákoknak.

Nemzetközies helyzetek

A zsúfolt hét során számos program mutatta be Magyarországot a diákok és
külön a tanáraik előtt. A diákcsapatok leválasztása tanáraiktól szigorú előírás,
csak a versenyfordulók után találkozhatnak az úgynevezett re-union partyn,
hiszen a felkészítők fordítják le a feladatokat. Ezért még a mobilokat is le
kell adni.

A diákok nyolc nagy busszal – melyeket stílszerűen kémiai vegyjelek díszítettek
– előbb Budapesttel ismerkedtek, majd a jellegzetes híres helyeinket keresték
fel. Kérdés, hogy a tihanyi apátság, a szentendrei skanzen vagy a Szalajka-völgy
egyetemes értékeit be lehet-e mutatni pár órában a messziről jött utazó számára.
Mert bárhogy szeretnénk is, kevés ismerettel rendelkeznek rólunk a nagyvilágban.
Pár tananyaginfó a Balaton és Budapest párosról, az olasz Alberto Lena említi a
szalámit is, de a Rubik-(Rubic) kocka és a C-vitamin magyar vonatkozásait
magyarázni kell, és oly „határsértés” is megesik, hogy a Hét vezér szobrára
kapaszkodva fényképezkedik az olimpikon, ami nem kis dilemmát okoz az egyenzöld
pólóban a csapatokkal mozgó helyi kísérőknek, a guide-oknak. Tóth Edina a
kanadai csapatot segítette (mely az amerikaihoz hasonlóan távol-keleti
versenyzőkkel érkezett). Úgy látta, hogy az „angolszászok” a játszótéri
libikókát csodálták meg, és értékelték, hogy az ételeket frissen készítik, bár
finoman érdeklődtek a hamburger, a pizza és az AC (klimatizálás) után. Egyikük
minikészüléket is hozott magával… „A guide-ok kiválogatását egy éve kezdtük el”
– mondja el a Hetek kérdésére Vass Márton, a két „head-guide” egyike, maga is
kétszeres olimpiai aranyérmes. Alap volt a jó angoltudás és a találékonyság,
amit a felvételin le is mértek, többen pedig származásuk miatt beszélik a
vendégcsapat nyelvét, vagy valamely ritkább nyelvet tanulnak az ELTE-n.

Láthatóan fürödtek az otthoninál szabadabb légkörben a pakisztániak, s híreik
vannak számunkra. Érdeklődésünkre ugyanis a két lány, Aisa és Maha a magyarok
segítőkész kedvességét emeli ki – miközben csuhébabát készítenek, és virágot
szednek a gödöllői kastély kertjében a csapatépítő délelőttön. Ugyanitt érdekes
látvány az apró, ám a kravmagától inas izraeli fiú, amint kipával a fején az
alföldi karikás ostort próbálja szóra bírni. Pár lépésre Mina, a mintás
fejkendős iráni lány, a „magyarok nyilát” tartja célra. Az izraeli csapat
guide-ja említi, hogy a könnyen barátkozó fiúk, Assaf, Dan és Ariel és lány
csapattársuk, a mosolygós Ochri sokak kedvencei lettek, de az irániakkal még így
sem sikerült közös csapatképet készíteniük. Akkor kissé megfagyott a levegő,
kitűnt, hogy nem csak ajándék jelvényt és kulcstartót hoztak magukkal a csapatok
otthonról…

Assaf családja egyébként jemeni, a másik két fiú szülei Kelet-Európából
vándoroltak ki, Ariel mamája éppen a budapesti repülőtéren át. Bár épp olyannak
érzik magukat, mint a többi itt lévő fiatal, azért az izraeli életmódról szólva
tárgyilagosan említik a haifai rakétatámadásokat, az öngyilkos merényletben
sebesült ismerőst, az óvóhelyekre futást, és hogy hamarosan bevonulnak a Cahalba,
ahol nem fognak félni. Meg hogy eszük ágában sincs bármely nehézség miatt
külföldre távozni – amint ezt egy bolgár fiútól hallották, aki a rossz anyagi
helyzet miatt máris így tenne.

Hungarikumok – zsákszámra

A budapesti versenyen is naponta megjelent a Catalyzer, a hagyományos
olimpiai magazin. Az újságban a rendező ország bemutatásán túl humoros szótárt
találunk, villáminterjúkat a csapatokkal s fotós életképeket a helyi valóság és
az ifjú kémikusok közti „reakciók”-ról, melyek időnként sajátos „vegyületeket”
eredményeztek. A Did you know… rovatban egyaránt szó esik a középkori magyar
aranytermelésről, Nobel-díjasokról, termálvizeinkről, a golyóstoll eredetéről és
olyan magyar „géniuszok”-ról, mint a paprika vagy a nagyvilágban drogalapanyag,
nekünk közkedvelt élelmiszer: a mák.

És itt jön be a túrórudi, minden hungarikumok sztárja. Mert ugyan barokk és
népzenénktől a reneszánsz lovagi tornáig, a tekerőlanttól a Maestro című majdnem
Oscar-díjas (és szellemes) filmecskéig számos hazai kulturális érték felvonult a
sokféle nemzet képviselői előtt, mégis ez a fekete, belül (és ez a furcsaság!)
édes túróval töltött édesség viszi el a pálmát a mély nyomot hagyó emlékek
közül. Az amerikai csapattal érkezett újságíró is ezt említi elsőként, némely
guide napi feladatai közé tartozott a termék beszerzése, valamint a tejé is, ami
váratlan sikerét főként a keleti országok fiai előtt aratta – arrafelé ez
ritkább nedű.

No de az igazi élmény mégiscsak a siker, ha már versenyről van szó. Egyrészt a
papírforma jött be, hisz az aranyak zöme most is a távol-keletieké és a szovjet
utódállamiaké lett, de a magyar csapat három ezüstöt (Vörös Tamás, Batki Júlia,
Kovács Bertalan) és Sarka János személyében egy aranyat is elhozott. A debreceni
fiú a gyakorlati forduló különdíját is megkapta. A budapesti világverseny
olimpikonjai ezután hazatértek. De gyanítjuk, a holnapi világban teszik majd az
igazán nagy dolgokat.

Olvasson tovább: